Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1939. március 23.

Elkészült a Kárpátalja önkormányzatára vonatkozó 2.törvénytervezet. – Munkácsra érkezett Kozma Miklós, az ún. „rongyos gárda” szervezője, MTI-elnök. (Meggyőződése szerint Kárpátalja alkalmatlan a teljes autonómiára, legfeljebb részleges autonómiáról lehet szó.) – Az MTI közlése szerint a kereskedelemügyi minisztérium Békés megyéből 500 kubikost indított „Ruténföldre” útépítési és útjavítási munkálatok végzésére. – Kontratovics Irenej őrdarmai görög katolikus lelkész cikke a Magyar Nemzetben: „az autonómia még nem boldogít. Autonómia mellett is lehet éhen halni […] Míg a Verhovinán kenyéréhség van, s míg a ruszin anyák puszta szalmán hozzák világra a jövő nemzedéket, addig felesleges azon vitatkozni, hogy milyen is legyen az autonómia”, a ruszin boldogulás fő eszköze a gazdasági fejlesztés.

Hibát talált?

Üzenőfal