Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1939. március 21.

A kárpátaljai magyar hatóságok átiratot intéztek Máramaros megye prefektusához, hogy a határszélen élő lakosságnak továbbra is engedélyezzék az átjárást Máramarosszigetre élelemvásárlás céljából, illetve tegyék lehetővé a román részre eső földek művelését. A prefektus a kérést Bukarestbe továbbította. – Elszórtan még mindig tapasztalható az ellenállás. A magyar hatóságok a Szics-gárdistákat felszólították, hogy amennyiben április 10-ig önként jelentkeznek, és beszolgáltatják fegyvereiket, nem lesz bántódásuk, és folytathatják polgári életüket. – A Magyar Nemzet közölte Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök közös kiáltványát Kárpátalja népéhez: „a rutén népnek a magyar államiság keretén belül meg kell kapnia az önkormányzatot, amelyet azon kívül való életében elérni nem tudott.”

Hibát talált?

Üzenőfal