Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1939. június 28.

Horthy Miklós kormányzó kinevezte Kárpátalja kormányzói biztosát Perényi Zsigmond koronaőr személyében (1870–1946, 1919. VIII. 15–VIII. 27.: belügyminiszter a Friedrich-kormányban, az 1919 szeptemberében alakult Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, 1939. VI. 15-től felsőházi második elnök, 1943. X. 23-tól [1944. XI. 3-ig] felsőházi elnök.) ->1940. szeptember 12.– A felvidéki és a kárpátaljai képviselők „bevonultak” a parlamentbe. A kárpátaljai képviselők: Bencze György, Boksay János, Bródy András, Csuha Sándor, Hajovics Péter, Habka Péter, Hokky Károly, Homicsko Vladimir, Spák Iván, Zsegora Ödön. Bemutatkozás június 30-án.

Hibát talált?

Üzenőfal