Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1939. január 16.

Emil Hácha köztársasági elnök a kárpátukrán kormány belügyminiszterévé neveztek ki Lev Prchala tábornokot. Huszti tiltakozásra néhány napon belül kompromisszumos megoldás született: Prchala a közlekedésügyi tárcát kapta meg. – Volosin Avgusztin miniszterelnök rendeletére létrehozták a Legfelsőbb Bíróságot és a Legfelsőbb Állami Ügyészséget. Továbbra is érvényben maradt a másként gondolkodók internálása „a jogi formaságok” mellőzésével, a gyanús személyek kiutasítása a területről. A Vaszil Grendzsa-Donszkij szerkesztette &#1085&#1086&#1077&#1072 &#1089&#1077&#1086&#1073&#1086&#1075&#1072 című kormánylap február 23-i számából: bizonyos személyek az ukrán ügy mellett agitáltak, de voltak közöttük magyar nemzetiségűek is, ami rávilágít igazi céljaikra.

Hibát talált?

Üzenőfal