1938. szeptember 17.
Pozsonyban ülést tart az Egyesült Magyar Párt központi parlamenti klubja. Itt újból kinyilvánítják, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség ragaszkodik önrendelkezési jogához, és azt népszavazás útján kívánja érvényesítni. A deklaráció emlékeztet a felvidéki magyar kisebbség két évtizedes küzdelmeire és megpróbáltatásaira a demokratikusnak álcázott csehszlovák államban. Ez a nemzetrész – szögezi le a parlamenti klub deklarációja – az eltelt két évtized alatt „sohasem hagyott kétséget aziránt, hogy részese kíván lenni mindazoknak a jogoknak, amelyek minden nemzetet vagy nemzetcsoportot isteni és emberi erkölcsi törvények alapján megilletnek”. A deklaráció tényszerűen konstatálja, hogy az elmúlt húsz év alatt „az államhatalom birtokosai sohasem mérlegelték kellő gondossággal a különböző népcsoportok, köztük az itteni magyarság érdekeit, sőt elhatározásaiknál kizárólag a cseh nemzeti állameszmét szolgálták”. A csehszlovákiai magyarság tehát „önmaga kívánja kezébe venni sorsának intézését”, s ezért követeli az önrendelkezési jogot. „Adassék meg a lehetőség arra – szögezi le az idézett deklaráció –, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a közép-európai térben.” E dokumentum azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a felvidéki magyarság vezetői csakis békés eszközökkel óhajtják elérni nemzeti céljaikat.
Hibát talált?
Üzenőfal
