Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. október 25.

A cseh-szlovák kormány prágai ülésén részt vettek a szlovákiai és a podkarpatszka ruszi tanácsok képviselői. Többek között állásfoglalás született arról, hogy a területi vitákban döntsön a német–olasz döntőbíróság, népszavazásról nem lehet szó. Bródy javasolta, hogy a csehszlovák–magyar és szlovák–ruszin határrendezés ügyét kapcsolják össze. A csehszlovák igazságügy-miniszter kezdeményezte, hogy Bródyt fosszák meg képviselői mentelmi jogától. – A Kárpáti Magyar Hírlap (ettől kezdve ismét napilap) írta: „A kárpátoroszok és az ukránok közt a viszony rendkívül kiélesedett, s bár a ruszin kormány két tagja ukrán irányzatú őslakos, sajtóban s röplapokkal a legélesebben támadják egymást.” – Técsőn megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelyben képviselve van az Egyesült Magyar Párt, a PRMKE helyi szervezetei, a református, a római katolikus egyház, a görög katolikus magyarság, a magyar iskolák, a református énekkar.

Hibát talált?

Üzenőfal