Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. október 16.

A Kárpátaljai Magyar Nemzeti Tanács elnöksége – Korláth Endre, R. Vozáry Aladár, Hokky Károly – Komáromba utazott. A hivatalos tárgyalásokon nem vettek részt, de azok szünetében R. Vozáry átnyújtotta Teleki Pálnak a Kárpátalja magyarlakta területeire és annak határaira vonatkozó emlékiratot. A Kárpáti Magyar Hírlap kérdésére R. Vozáry elmondta: „A kárpátaljai magyar nép, a Kárpátaljai Magyar Nemzeti Tanács vezetősége a ruszin nép elhatározásába és dolgába beleszólni nem kíván.” (Lásd az október 19-i lapszámot.) – A tokaji görög katolikus egyházközség képviseletében Mosolygó József görög katolikus esperes-lelkész levelet intézett Imrédy Béla magyar miniszterelnökhöz, melyben többek között kifejtette: „Követeljük ruthén hittestvéreink részére a müncheni megállapodás és a szabad emberi jogok nevében az önrendelkezési jogot. Meg vagyunk győződve arról, hogy a ruthének Magyarországhoz kívánnak csatlakozni.”

Hibát talált?

Üzenőfal