Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. november 14.

Huszton az orosz irányzat képviselői újjászervezték a Központi Orosz Nemzeti Tanácsot. Vezetők Karaman Vaszil, Szova Péter és Fedor Pavlo. A Tanács még ezen a napon memorandumot juttatott el Prágába, melyben követelte Volosin kabinetjének leváltását, új kormány megalakítását, melyben a miniszterelnök Bacsinszki Edmund, a miniszterek Kosszej Pavlo és Stefán Avgusztin. – A kárpátukrán kormány határozatban döntött a biztonsági szolgálat létrehozásáról, mely közvetlenül a miniszterelnöknek van alárendelve. – A törvényszék és az ügyészség Ungvárról Nagybereznára, a járásbíróság részben Antalócra, részben Nagybereznára költözött. – A Szics-gárda vezetése kérte, hogy önkéntes adományokat gyűjthessen „államvédelmi célokra”. – Ungváron megnyílt a magyar gimnázium.

Hibát talált?

Üzenőfal