Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. december 9.

Volosin Avgusztin miniszterelnök nyilatkozata: „Németországnak köszönhetjük, hogy nem kellett visszatérnünk a rabszolgasorsba. Elismeréssel tartozunk Romániának is, amely lehetővé tette számunkra, hogy téli élelmezésünkről gondoskodva van.” – A kárpátukrán területen három járásbíróságot szerveztek: nagybereznai, alsóvereckei, ilosvai, törvényszék van Nagybereznán és Huszton. – A Kárpáti Híradó jelentése: Munkácson mozgalom indult azért, hogy ez a város legyen a régió központja. – A Česke Slovo című pozsonyi lapra hivatkozva jelentette az MTI: Kárpátukrajnában megalakult a „cseh tanács”. Feladata: a csehek és az ukránok között a kölcsönös bizalom megteremtése, a kárpátukrajnai csehek iskolai, gazdasági és egyéb érdekeinek védelme.

Hibát talált?

Üzenőfal