Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1937. november 4.

Hrabár Konstantin kárpátaljai kormányzó Ungváron sajtóvacsorán kijelentette: „az autonómia teljes bevezetése a közeljövőben fog bekövetkezni […] Podkarpatszka Rusz nem nemzeti autonómiát kapott és ezért ezt magának senki ki nem sajátíthatja. Mi azt akarjuk, hogy ebben az országban a masaryki szellem érvényesüljön és ez legyen az otthona mindazoknak a népeknek, kik jóban és rosszban ezer év óta együtt éltek, dolgoztak, szenvedtek, küszködtek.” „Ezt az autonómiát nem monopolizálhatja a ruszin nemzet, de nem monopolizálhatják a magyarok és a zsidók se.” – Megalakult a PRMKE borzsovai helyi szervezete. Elnök: Darcsi Miklós.

Hibát talált?

Üzenőfal