Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1937. május 1.

Ungváron együtt ünnepelt „Ungvár és vidéke keresztény és magyar munkássága, valamint az a keresztény polgárság, amely a munkássággal együtt érez” – írta a Kárpáti Magyar Hírlap május 5-i számában. A kommunisták felvonulásán Lenin és Sztálin képét vitték. – A Kárpátalja szerint „Beregszászban a kommunisták hatalmas felvonulásban demonstráltak. […] A szociáldemokraták és a nemzetiszocialisták együttesen vonultak fel.” – Ungváron Keresztény Akadémia alakult. Célja: „kultúralapon foglalkozni a korszerű társadalmi problémákkal, szociális kérdésekkel, a munkaszervezés kérdéseivel.” Feladata: „szűk körű, de a kérdések iránt érdeklődő szellemi élcsapata tömörítése.” Kultúrműködésének alapja Széchenyi István, Makkai Sándor, Szekfű Gyula szellemi irányvonala.

Hibát talált?

Üzenőfal