Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1936. október 11.

A PRMKE beregszászi közgyűlésén elhangzott: egyesületi alapszervezetek eddig Ungváron, Munkácson, Beregszászban, Nagyszőlősön, Tiszaújlakon, Huszton, Királyházán, Somban, Bátyuban, Koncházán, Homokon, Tarnócon, Császlócon, Tiszakeresztúron, Macsolán, Makkosjánosiban és Csonkapapiban alakultak. Wellmann Mihály ügyvezető elnök beszédében többek között megállapította, hogy a jövőért nehezen küzdő magyar ifjúság nem tért le az apák útjáról, egységesen kíván az ősei által kitaposott úton a jobb jövőért harcolni. Az egyesület kizárólag a magyar kisebbség érdekeit szolgálja, tehát bármilyen párthoz, felekezethez és társadalmi osztályhoz tartozik az, aki szívében-lelkében magyar, az egyesület tagja lehet.

Hibát talált?

Üzenőfal