Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1935. október 18-án

a Kárpáti Magyar Hírlap arról számolt be, hogy Ungvár társadalma komoly megfontolás tárgyává tette a cseh/szlovák–magyar kultúrkapcsolatok elmélyítésének kérdését. A cseh/szlovák elképzelés: „egy tudományos társaság alakulna, melynek cseh és magyar tagjai kölcsönösen azon munkálkodnának, hogy a másik nemzettel a maguk tudományos és szépirodalmát megismertetnék s ezen az alapon lelki és szellemi kapcsolatot létesítsenek.” A magyar válasz: „Amíg a magyarság iskolai, nyelvi, szóval kulturális sérelmei orvoslást nem nyernek, addig a két nemzet kulturális közeledéséről és együttműködéséről beszélni sem lehet.” – Az ungvári katonai parancsnokság átiratban szólította fel az ungvári gimnázium és a görög katolikus tanítóképző ifjúságát, hogy jelentkezzen hétvégi önkéntes katonai kiképzésre. A diákok körében igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A tanítóképzős és a gimnazista lányokat az iskolai falain belül oktatják katonatisztek. Az intézkedés indoka: „az európai válságos helyzet.”

Hibát talált?

Üzenőfal