Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1935. április 7.

A PRMKE felhívására Kárpátalja városai, községei, kultúr- és társadalmi egyesületei zarándoklatot szerveztek a tiszabecsi Rákóczi-emlékoszlophoz. Sajtóbecslések szerint mintegy tízezres tömeg vett részt az eseményen. Sor került koszorúzásra, megszólalt a tárogató, a Rákóczi-induló, magyar, ruszin és román nyelven tartottak ünnepi beszédet. Utána „közebéd” volt Tiszaújlakon. Április 8-án 10 órától negyedórás „országos harangzúgás”-sal, az ungvári görög katolikus székesegyházban és a római katolikus templomban ünnepi gyászmisével emlékeztek a vezérlő fejedelemre. A hét folyamán (április 7–13.) ünnepségekre került sor többek között Munkácson, Beregszászban. Ez alkalomból Beregszászban bemutatták Bellyei (Zapf) László, a város reálgimnáziuma tanárának Bujdosók (Színmű egy felvonásban a kuruc időkből) című darabját. A salánki református templom karzatára került az alábbi felírás: „II. Rákóczi Ferencz Fejedelem salánki ország gyűlésének és utolsó itt tartózkodásának emlékére. 1711.Febr. 11-18.Halála 200 éves évfordulóján. 1935. Ápr. 8.”

Hibát talált?

Üzenőfal