Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1934. október 13-i

keltezéssel a magyar Miniszterelnökség illetékese a következő véleményt adta ki az előző évben Pozsonyban megjelent Csehszlovákiai Magyar Tanítók Almanachja című kiadványról, amely a szlovenszkói és kárpátaljai magyar oktatásügy közel másfél évtizedét mutatja be: „Minthogy az almanach egyrészt tárgyánál, másrészt beszerzési áránál fogva nagyobb elterjedésre nem számíthat, nem javaslom a kitiltását.” (Az almanachban többek között ilyen megfogalmazásokat találunk: „az impériumváltás óta javul a magyar népoktatás ügye Szlovenszkón, de kedvezőtlen a helyzet Ruszinszkóban”, a [csehszlovákiai] magyarság nem használja ki eléggé az iskolapolitika terén kisebbségi jogait, a [csehszlovákiai] magyar tanítók nem juthatnak magyarországi pedagógiai munkákhoz. A szerzők közt vannak olyanok, akik „1919-ben politikai okokból voltak kénytelenek elhagyni Magyarországot”).

Hibát talált?

Üzenőfal