Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1933. március 15.

Az Őslakó írta: „Kimegyünk a szabadság-fához, melyet 1848.március 15-ikéjének emlékére ültettek a [munkácsi] vár akkori politikai foglyai. – A vártemplomban most katonai mozi van. – Kimegyünk a turul teraszára, melyen hatalmas négyszögletes aszfaltozás: a millenáris oszlop alapterületének nyoma. […] Zrínyi Ilona szobáinak egy része gyengélkedő-beteg szoba, a másik része legénységi szoba. […] A vár teljesen ép, renoválása jól tart. […] Az ősi Rákóczi-címer még mindig ott ékeskedik a harmadik udvarhoz vezető lépcső felett. – A kút, melynek sok a meséje, betemetve. Eltűnt a hatalmas (több mint 7 méter átmérőjű) húzókereke […] A főbörtönrész ma az árest. Kazinczy és a többiek börtönében most katonafiúk töltik büntetésüket.”

Hibát talált?

Üzenőfal