Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1933. július 6.

Munkácson megválasztották a Kárpátaljai Református Egyházkerület tisztségviselőit. Lelkészi főjegyző: Bary Gyula; aljegyző: Isaák Imre. Világi főjegyző: R. Vozáry Aladár; aljegyző: Fodor Béla. Lelkészi tanácsbírák: Mizsák Péter, Szutor Jenő, Nagy Sándor, Sárkány Lajos; világi tanácsbírák: Bakó Bertalan, Korláth Endre, Roykó Alfréd, Lator István. Zsinati lelkészi tagok: Komjáthy Gábor, Mizsák Péter, Bory Gyula, Isaák Imre; póttagok: Szutor Jenő, Komjáthy István, Györke István; zsinati világi tagok: Nagyiday Ferenc, Egry Ferenc, Korláth Endre, Siménfalvy Árpád; póttagok: R. Vozáry Aladár, Székely Benedek, Lator István, Roykó Alfréd.

Hibát talált?

Üzenőfal