Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1932. szeptember 18.

Az Őslakó írta: „Kárpátaljának az erdőkitermelés és a faipar, a fűrészek adnak munka- és kenyérkereseti lehetőséget”, ám „a csehszlovák–magyar vámháború következtében […] fokozatosan megszűntették a faipar menetét, a fűrészek munkáját. Ennek következtében fokozódott oly soha nem gondolt méretűvé és mérvűvé Kárpátalján a munkanélküliség, nyomor és ínség. Mert Kárpátalja lakosságának egyharmada közvetlenül, egy másik harmada pedig közvetetten az erdőkitermelés, faipar, napszámos, akkordos, fuvarkeresetéből él.” – Uo.: Munkácson „Spira főrabbi nagyjövedelmű ugyan, de gazdagnak éppen nem mondható, sőt adóssága van, mert minden jövedelmét szétosztja a szegényeknek”. Mivel kirótt adóját nem tudta kifizetni, ezért a végrehajtó lefoglalta a főrabbi könyvtárát. „A könyvtár világhírű, többezer héber kötetből áll, azok között ritkaságok, egyetlen példányok. A könyvek kizárólag vallásos, héber tudományos művek.”

Hibát talált?

Üzenőfal