Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1932. szeptember 17.

Huszton tartotta országos kongresszusát a Podkarpatszka Ruszi Autonóm Földműves Szövetség. A határozatból: „Politikailag: követelik a békeszerződések Kárpátaljára vonatkozó határozatainak teljes mértékben való végrehajtását, az autonóm szojm megalakítását, a választásoknak azonnali elrendelését, a kormányzói jogkör meghatározását, a határoknak Poprádig való megállapítását. Követelések a kultúra terén: az orosz nyelvnek az összes állami hivatalokban hivatalos nyelvként való bevezetése, az iskolákból az ukrán nyelv teljes kiszorítása, a megfelelő orosz tankönyvek jóváhagyása és kötelezővé tétele. – Gazdasági követelések: 4 éves moratórium a gazdaközönség adó- és magántartozásaira, a foglalások és árverések felfüggesztése, azonnali kereskedelmi és gazdasági szerződés kötendő Magyarországgal, vámmentes vetőmag és kenyérmag biztosítása […] földreform […] az erdőkitermelés és a faipar azonnali megindítása.” Az elfogadott nemzeti zászló: „aranyszegélyes, zöld selyem alapra hímzendő s festendő aranymedve.”

Hibát talált?

Üzenőfal