Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1931. szeptember 20.

Beregszászban nagy ünnepség keretében beiktatták archiprezsbiteri méltóságába Ekkel Lajos főesperest. Ezzel kapcsolatban írta Az Őslakó szeptember 27-i száma: „Szalaházy Tamás beregszászi plébános X. Leó pápa udvari papja és II. Lajos király titkára is volt. A pápa őt és utódait az idők végéig archiprezsbitereknek nevezte ki és felhatalmazta, hogy főpapi jelvényeket viselhessen és apostoli áldást oszthasson ki. E főpapi méltóság viselhetése az idők folyamán feledésbe ment, míg dr. Ratkovszky Samu kanonok újból fel nem fedte.”

Hibát talált?

Üzenőfal