Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1926. december 12.

A Magyar Nemzeti Párt érsekújvári értekezletén azt vizsgálták, milyen eredményre jutottak a párt törvényhozói, akik saját kezdeményezésükre tárgyalásba kezdtek a kormánnyal és a Köztársasági Földműves (Agrár) Párttal. Szent-Ivány József szlovenszkói képviselő kijelentette: „az aktív politikának nem szabad az alkalmat elszalasztani, hogy a tényleges gyakorlatban valamit tegyünk, orvosoljuk a magyarság sérelmeit és megakadályozzuk azt a folyamatot, mely hét éven keresztül pusztította a magyarság nemzeti erőit”. Az értekezleten határozatban mondták ki, hogy a párt vezetése „bizalommal kíséri a munkát”, a törvényhozók által „lefektetett alapelveket alkalmasnak találja arra, hogy ezeknek kellő biztosítása esetén a polgári kormányzó többségben a párt részt vegyen”. A hivatkozott feltételek: 1.a nemzeti béke, a nemzeti egyenjogúság hiányzó feltételeinek biztosítása; 2.a többség kizárólag polgári (nem szocialista) pártokból álljon; 3.a Magyarország iránti barátságos magatartás.

Hibát talált?

Üzenőfal