Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1925. március 22.

Losoncon hivatalosan megalakult a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga. Elnök: Novek Béla. A kárpátaljai alelnök: Egry Ferenc (Kisgejőc). Az elnökség kárpátaljai tagjai: Kerekes István (Ungvár), Fried Sándor (Munkács), Siménfalvy Árpád (Nagyszőlős), Fábry Tivadar (Beregszász), Beniczky Kálmán (Rahó), Mandics József (Técső), Hunyady István (Muzsaly). – Szolyván létrejött a német evangélikus egyházközség. – A pozsonyi Magyar Újság közölte Árky Ákosnak, az Őslakosok Autonóm Pártja elnökének „Egységes pártot!” című írását. Néhány gondolata: „A Csehszlovák Köztársaság keretében levő ellenzéki politikában és különösen a magyarság táborában, főként két irányzat alakult ki. Az egyik a nemzet, a másik a keresztények tömörítését célozza. Ruszinszkóban e két irányzat fölött áll az Őslakosok Autonóm Pártja, melynek programja az ellenzéki küzdelmet egységes és kizárólag az autonómia alapján álló programra helyezni. – Ez a politika több mint nemzeti és mint keresztény politika. És mert több, alkalmasabb is arra, hogy az őslakosság ellenzéki küzdelmének méltó bázisa legyen.” „Sajnos, nem értünk még el odáig, hogy az egységes országos ellenzéki politika küzdő vonalát kiépíthettük volna. […] A reális élet fogja […] meghozni azt, amit ma sokan lehetetlennek tartanak, hogy keresztényszocialista és magyar kisgazda, szlovák és ruszin, német és román mind mind egy táborba kényszerülten vállvetve dolgozzék azon, hogy az elmúlt 6 esztendőnek a pártokra szakadásból származó minden csorbáját kiküszöbölhesse. […] Parancsoló szükség, hogy addig is, amíg az őslakosság össze nem forr, legalább a magyarság tábora járjon elől saját jól felfogott érdekében […] Kell hogy a keresztényszocialista és a magyar kisgazda pártok vezérfiai megértsék, hogy úgy szolgálják nemzetünk érdekét, ha egységes pártban folytatják tovább a küzdelmet. – Lehet, hogy az egység nem teljesen ideális és nem is örök, de a parancsoló szükség komoly követelése. Ha elértük a közös célt, ha az autonómiánkhoz [Kárpátalja autonómiájához] és ezzel kapcsolatban egyéb jogainkhoz hozzájutottunk, ha segítségünkkel a prágai kormányba oly férfiakat juttattunk, akik ennek a köztársaságnak demokrata berendezését nemcsak frázisként kezelik, de komolyan is veszik, akkor ismét ráérünk azt a luxust űzni, amely a különféle világnézetek és elvek külön kultiválásának gyönyörűségéből áll, mert nem fogja többé se magyar életünket, se gazdasági és kulturális helyzetünket a hatalom elnyomó tendenciája fenyegetni. – Az ellenzéki pártok jelenlegi külön politikáját luxuspolitikának tartom.”

Hibát talált?

Üzenőfal