Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1925. január 6.

Érsekújvárott az országos keresztényszocialista és az országos kisgazdapárt vezetősége külön, majd együttes ülésen tárgyalt az együttműködés módozatairól. A tanácskozáson részt vettek a jogpárt, a cipszerek és a kárpátaljai magyar pártok küldöttei is. Az egységes front biztosítása érdekében pártközi Vezérlő Bizottság megalakítását határozták el. Az előzmény, hogy az országos keresztényszocialista párt vezetősége Pozsonyban 1924. augusztus 28-án tartott ülésén helytelenítette, hogy a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága döntött az Intéző Bizottság megalakításáról. Ugyanitt a pártvezetőség az egységes ellenzéki front fenntartása és megerősítése érdekében a párt elnökségét bízta meg a szükséges tárgyalások megindításával. Ennek eredményeképpen most a pártok a programok egységesítése érdekében 21 tagú pártközi Vezérlő Bizottság megalakítását határozták el. A döntéshez csatlakozott a Zipser Deutsche Partei (elnök: Nitzsch Andor), a Magyar Jogpárt és a Ruszinszkói Egyesült Ellenzéki Pártok Szövetsége. A kárpátaljai magyar pártok csatlakozását Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő jelentette be.

Hibát talált?

Üzenőfal