Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1925. április 5.

Kárpátalján Bakó Gábor, Meisels László, Fábry Tivadar, Paulik János, Földes János, Hetey Bertalan, Polchy István, Jaross Gyula, Földes Miksa kisgazdapárti vezetők bejelentették, hogy támogatják Szent-Ivány Józsefnek az egységes magyar párt megteremtésére vonatkozó tervét. – Nagyszőlősön megalakult a Ruszinszkói Vadászati Védegylet. Elnök: Vohlidal Antonín rendőrigazgató. Díszelnökök: Beszkid Anton kormányzó és Schönborn-Bucheim Ervin nagybirtokos. – A Ruszinszkói Magyar Hírlap leközölte Avgusztin Stefán huszti ügyvéd, Ruszka Krajna volt kormányzója levelét, amelyben bejelenti lengyelországi (krakkói) önkéntes száműzetéséből való hazatérését: „Családom kérésére, hogy a közigazgatási zaklatásoktól megmeneküljenek, amnesztiát kértem a múlt év elején. Nem adták meg az amnesztiát. Mégis hazamegyek. A bírósági ítélettől nem tartok. […] Lelkiismeretem szabad és boldog.” Stefán még ezen a napon Ungvárra érkezett, és a Kárpáti Híradó szerint „lejelentkezett Vohlidal rendőrigazgatónál s loyalitási nyilatkozatot tett Rozsypal alkormányzónál”.

Hibát talált?

Üzenőfal