Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1923. március 8.

Beregszászban 79 egyházközség küldöttei rendkívüli közgyűlésen tanácskoztak az önálló Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökének megválasztásáról. Biki Ferenc helyettes püspök beszámolt arról, hogy az egyházkerület állami szubvenciót kap, az eddig Szlovenszkóhoz tartozott ungi egyházközségeket a kárpátaljai kerülethez csatolták, a kormányzóság kedvező ígéretet tett a kiutasított lelkészekre nézve és biztosította az egyházkerületet, hogy autonómiáját tiszteletben fogja tartani. A püspökre, a főgondnokra és egyéb tisztségviselőkre a szavazatot az egyházközségek április 15-ig adhatják le, az erről szóló jegyzőkönyveket a beregszászi lelkészi hivatalhoz kell továbbítani. ->1923. április 17.– Prágában elfogadták a köztársaság védelméről szóló törvényt, amely megerősítette a karhatalmi szerveket, szigorította a tömegmegmozdulások feltételeit.

Hibát talált?

Üzenőfal