Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1923. március 22.

Munkácson kongresszust tartottak az ellenzéki ruszin pártok (az Egyesült Ruszin Pártok Szövetsége, ide tartoznak: a Ruszin Földműves Szövetség vagy Kaminszki-párt, az Autonóm Földműves Párt vagy Mocskos-párt, az Orosz Dolgozók Pártja vagy Gagatko-párt és a Ruszin Nemzeti Párt vagy Beszkid-párt), és kimondták a Ruszin Nemzetvédelmi Tanács megalakulását, amely „magába foglalja az összes ruszin kulturális és gazdasági intézményeket és politikai pártokat”. A kongresszus után külön ülésen megalakították a Duchnovics Irodalmi Társaságot. Elnök: Szabó Eumén (1934-ig, utána Fenczik István, majd Kaminszki József, 1935-től Bacsinszki Edmund, 1937-től V. Antalovszkij).

Hibát talált?

Üzenőfal