Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1922. március 5.

A Ruszinszkói Magyar Hírlap tudósítása: „Néhány hét előtt a magyar kormány különböző művészeti testületek sürgetésére elhatározta, hogy a jóvátételi bizottsághoz jegyzéket intéz és ebben a jegyzékben követelni fogja, hogy az utódállamok szolgáltassák ki Magyarországnak az összes magyar vonatkozású műemléket, amelyek a Magyarországtól elszakított területeken vannak. A magyar kormány felhívta a Műemlékek Országos Bizottságát, hogy állítsa össze az utódállamok területén levő magyar vonatkozású emlékek listáját […] Ez a lista most készült el […] A jegyzék szerint Csehszlovákiától a következő műemlékeket fogja követelni”: Kárpátalja területéről: váremlékmű (Munkács), Perényi Zsigmond báró szobra (Nagyszőlős), Dayka Gábor szobra és Bercsényi Miklós gróf emléktáblája (Ungvár).

Hibát talált?

Üzenőfal