1922. június 27.
A prágai köztársasági elnöki irodában, a miniszterelnöki hivatalban, valamint az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztériumban fogadják a szlovákiai Református Egyház Egyetemes Konventjének Pálóczi Czinke István tiszáninneni püspök és Lukács Géza egyházkerületi főgondnok vezette küldöttségét, amely a Csehszlovák köztársaságba szakadt reformátusok problémáiról informálja a hatalom illetékeseit. A küldöttség többek között szorgalmazza, hogy a református népiskolákban a tanítás nyelve mindenütt „a gyülekezeti tagok anya- és istentiszteleti nyelve legyen”. Ezen túlmenően a küldöttség még azt is kérelmezi, hogy a hatalom járuljon hozzá két magyar tannyelvű református gimnázium megnyitáshoz – az egyiket Szlovákiában, a másikat Kárpátalján szeretnék létrehozni –, egy leánynevelő intézet felállításához, továbbá engedélyezze Komáromban református tanítóképző, Rimaszombatban pedig „lelkészképző intézet” létesítését, de olyan feltételekkel, hogy az állami költségvetés „a szükséges és törvényszerű államsegélyben részesíti az egyetemes egyházat”.
Hibát talált?
Üzenőfal
