Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1922. április 30.

Korláth Endre, a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének ügyvezetője az alábbi „kérelemmel” fordult az Új Közlöny és a Határszéli Újság című laphoz: „Az utóbbi időben kellemetlenül tapasztaltam, hogy a magyar újságok erőiket nem csupán azon a fronton érvényesítik, amely frontot a magyarság szükségszerű érdeke számukra kijelölt. – Első pillanattól kérésem nemcsak a magam, de a közönség nevében is az volt a magyar sajtóhoz, hogy a magyarországi ügyekkel csak annyiban foglalkozzék, amennyiben a közönség érdeklődése ezt föltétlenül megkívánja. De tartózkodjék az ottani belső politika ügyeibe való beavatkozástól és főként azoknak bírálatától, mert hiszen ez az a pont, ami elválaszthat bennünket. Ma pedig – minden itteni magyarnak egységes erejére lévén szükség – nem azt a pontot kell keresnünk, amely elválaszt bennünket egymástól, hanem azt, ami összehoz. Ez a pont pedig adva van az itteni magyarság nemzeti, kulturális és gazdasági érdekeinek a védelmében. – Azért kérésem jelenleg is az: ne csináljanak az újságírók egymással szemben frontot, hanem csak egy front legyen: a magyarság nemzeti, kulturális és gazdasági érdekeinek védelme a kormányhatalom sovinizmusával, igazságtalanságaival és erőszakosságaival szemben.” – Ungváron megalakult a csehszlovák Orel Egyesület helyi csoportja.

Hibát talált?

Üzenőfal