Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1921. november 10.

A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetsége memorandumot nyújtott át Ehrenfeld Péter alkormányzónak. Kavasch Ernő szónok kijelentette: „a magyarok sohasem vonták ki magukat az állampolgári kötelezettségeik teljesítése alól. Bizonyság erre a mostani mozgósítás is, amikor vér és vagyonadóval áldoztak az államnak. De különös érzést vált ki, ha látjuk, hogy míg fiaink az állam érdekében esetleg harcba is vonulnak, addig és ugyanakkor atyáik börtönben ülnek.” – Szabadlábra helyezték Korláth Endrét. Néhány nap múlva lemondott a Ruszinszkói Magyar Jogpártban és a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének betöltött ügyvezetői tisztéről, „mert ildomosnak tartotta, hogy bár alaptalan, de mindenesetre megtörtént meghurcoltatása után a pártvezetőségekre bízza, hogy a jövőben is alkalmasnak tartják-e az ő személyét a politikai vezetésre”.

Hibát talált?

Üzenőfal