Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1921. december 31.

Ungvárra érkezett E. Beneš miniszterelnök. A magyar pártok képviselői memorandumot nyújtottak át a miniszterelnöknek, melyben követelték az autonómiát, a Ruszinszkói Magyar Jogpárt betiltásának visszavonását, a magyar színek és a magyar himnusz engedélyezését, a népszámlálás megismétlését, igazságos iskolapolitikát, a fontos állásoknak olyan személyekkel való betöltését, akik 1919. január 1-jén már illetőséggel bírtak a területen, Kárpátalja új határainak kijelölését a néprajzi és gazdasági érdekek figyelembe vételével, a földbirtokreform azonnali leállítását, a katonai károk megtérítését, a határátlépés megkönnyítését Magyarország és Románia felé, a hadikölcsön-kötvények beváltását, állami beruházásokat a munkanélküliség megszüntetésére. A miniszterelnök ungvári beszédéből: „Én autonomista vagyok. Felfogásom s az önök felfogása között csupán tempóbeli különbség van. Mert én fokozatosan kívánom az autonómiát kiépíteni. […] A dunai konföderáció gondolata halvaszületett valami. Ez teljesen ki van zárva. Épp így a szukcesszív államok szövetsége is […] Magyarországhoz való viszonyunk lehet barátságos. De ehhez először a kormányzati iránynak Magyarországon való gyökeres megváltoztatása szükséges.” E. Beneš Ungvárról Munkácsra és Beregszászra utazott tovább. ->1926. február 11.

Hibát talált?

Üzenőfal