Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1921. április 22.

Prágában közös értekezletet tartottak a ruszinszkói pártok: a Podkarpatszka Ruszi Földműves Szövetség (Kaminszki József, Demkó Mihály, Földesi Gyula), a Podkarpatszka Ruszi Földműves Párt (Volosin Avgusztin, Brascsajko Mihajlo, Tóth András), a Podkarpatszka Ruszi Parasztpárt (Balog Juro), a Nemzetközi Szocialista Párt (Simon Mózes), a Podkarpatszka Ruszi Független Szocialista Párt (Puza Jevhen) és a magyar pártszövetség (Korláth Endre, Kerekes István, Paulik János). Az értekezleten Kerekes István keresztényszocialista pártvezető elnökölt. A megfogalmazott követelések: a választási törvény előkészítésébe vonják be a ruszinszkói pártokat, a választásokig nevezzenek ki megfelelő jogkörökkel rendelkező ideiglenes kormányzót, legkésőbb augusztus végéig írják ki a szojmba a választásokat, cseréljék le a tisztviselői kar nem őslakos tagjait, töröljék el a cenzúrát, a statáriumot, a ruszinszkói pártok képviselőiből hozzanak létre ellenőrző bizottságot.

Hibát talált?

Üzenőfal