Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1920. december 11.

A szociáldemokrata párt tagjainak egy csoportja a válsággal fenyegető összkárpátaljai sztrájkok következtében Ungváron külön gyűlést tartott, hogy a párt jelenlegi vezetésének megdöntésére stratégiát dolgozzon ki. Felhívást fogadtak el, amely kimondja: „Elvtársak! Munkások! Kalandorok kerültek a pártvezetőségbe. Ezek a kalandorok álszocialisták […] Kalandorpolitikába vitték a munkásságot […] puccsszerű sztrájkba ugratták […] Aki a munkásérdekek komoly harcosa […] befejezettnek tekinti ezt a sztrájkot és munkába áll. Elvtársi üdvözlettel: a szabad szocialisták csoportja.” A szociáldemokrata párt vezetése válaszlépésként plakátokat ragasztatott ki, melyben felszólította a sztrájkolókat, hogy ne vegyenek részt „a magyar munkások államfelforgató munkájában”.

Hibát talált?

Üzenőfal