Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1918. október 4.

Burián István, a Monarchia külügyminisztere jegyzékben fordult az USA elnökéhez, melyben azonnali fegyverszünetet és a wilsoni pontok alapján meginduló béketárgyalásokat javasolt. (W. Wilson 1918. január 8-i kongresszusi üzenetében fogalmazta meg a békére vonatkozó 14 pontos programját. A X. pont: „Ausztria-Magyarország népei részére, amelynek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.”) Wilson 1918. október 18-án válaszolt a jegyzékre; kijelentette, hogy a 14 pont a Monarchiára már nem lehet érvényes. – 1918. október 27-én Andrássy Gyula külügyminiszter jegyzékben különbékét kért Wilson elnöktől, elismerve a cseh–szlovák és a délszláv népek jogát a függetlenségre.

Hibát talált?

Üzenőfal