Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1940. április

Árvíz volt Kárpátalján. A legnehezebb helyzetbe a Hetyen, Harangláb és Bátyu környéki ruszin telepek kerültek. – Jegyrendszert vezettek be a cukorra és a zsírra. Április 20-án a Kárpáti Magyar Hírlap erről így írt: „Ungvár fegyelemhez szokott közönsége nyugodtan fogadta a cukorjegyrendszert. Csupán abban az irányban hangzottak el észrevételek, hogy miért kap kétszer annyi cukrot a pestvidéki polgár, mint például az az ungvári polgár, aki jóval silányabb viszonyok között él, mint anyaországbeli testvére.” – A belügyminiszter a Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal keretében Munkács székhellyel állított fel kirendeltséget. – Ungvár, Szolyva, Rahó, Királymező, Kőrösmező, Oroszmokra, Németmokra közös küldöttsége az iparügyi és földművelésügyi minisztériumban tett panaszt a kárpátaljai kisiparosok és erdei munkások sérelmei miatt. – A Duchnovics nevét viselő ungvári könyvtárból cenzori rendeletre elvitték a cseh/szlovák, az ukrán és a kommunista könyveket.

Hibát talált?

Üzenőfal