Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. július 1.

Az Egyesült Magyar Párt és a Szepesi Németek Pártja törvényhozói és tartománygyűlési képviselői Pozsonyban együttes ülést tartottak, amelyen a pártvezetők beszámoltak a Milan Hodža miniszterelnökkel folytatott megbeszélésekről. Az értekezleten tudomásul vették a miniszterelnök arra vonatkozó közlését, miszerint a nemzetiségi törvény („statútum”) még nem készült el, ezért az arról folyó tárgyalások csak tájékoztató jellegűek. Az értekezlet álláspontja: „minden téren változatlanul folytatni kívánja azt a harcot, amelyet két évtized előtt indított a szlovákiai magyarság teljes jogainak kivívása érdekében és változatlanul vallja, hogy a harcnak eredménye csakis Szlovákia és Kárpátalja területi autonómiájának keretében létesült magyar nemzeti önkormányzat alapján biztosítható”.

Hibát talált?

Üzenőfal