Bármely közösség jobb megismerhetőségéhez, helyzete felméréséhez elengedhetetlenül szükséges az egészben látását elősegítő források összegyűjtése. Az alábbi bibliográfia a szlovákiai magyar reformátusság könyvekben rögzített állapota felmutatásának szándékával született meg, ami abból a felismerésből és tapasztalásból sarjadt ki, hogy az iránta érdeklődő, könyvszerető ember polcait szépen megtölthetik a református gyülekezetekről, közösségekről, településekről és személyekről szóló, illetve az általuk kiadott munkák. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a negyven böjtös esztendőt követő közel két szabad évtized alatt nagyszámban jelentek meg, mert megjelenhettek, vallási tematikájú, a vallási közösségek életével foglalkozó könyvek. (összeállította: A. Kis Béla)

Tőzsér Árpád (* 1935. okt. 6. Gömörpéterfala) Költő, irodalomkritikus, esszéíró, szerkesztő. Komáromban érettségizett (1954), majd szülőfalujában tanított; 1956–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1975-től bölcsészdoktor, 1988-tól kandidátus). 1960–1965-ben a Hét, 1965–1971-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1971–1976 a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, 1976–1992 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, majd az Irodalmi Szemle főszerkesztője, 1992–2002-ben a Comenius Egyetem adjunktusa, 2002-től óraadó tanára, ill. a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. A Fiatal szlovákiai magyar költők antológia felfedezettje 1958-ban; a szlovákiai magyar irodalom egyik vezető képviselője. Több antológiát szerkesztett. Jelentős műfordítói tevékenysége is. A bibliográfia folyamatosan bővül.(összeállította: Bereck Zsuzsanna, Sebő Bugár Beáta)

(1917–2007) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. Érsekújvárott érettségizett (1938). A bp.-i Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi oklevelet (1942). 1942–1945-ben katona, majd hadifogoly, 1947–1951-ben egy állami gazdaság intézője. 1951–1954-ben a komáromi magyar gimn. tanára, ig. 1954–1959-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének oktatója, 1959-től nyugdíjba vonulásáig (1987) a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense (1962–1975 között vezetője). Kritikái, cikkei, irodalomtörténeti tanulmányai az 1950-es évektől jelennek meg a szlov. magyar és magyarországi lapokban, folyóiratokban. Számos egyetemi jegyzetet írt, irodalmi antológiát is szerk. Kutatási területe a két vh. közötti csehszl. magyar irodalom és szellemi-kulturális élet története. Munkáival jelentősen hozzájárult a korszak megismeréséhez. (összeállította: Bereck Zsuzsanna)

Író. 1950. december 4-én született Pozsonyban. Az általános iskola elvégzése után élelmiszeripari szakiskolába járt, péknek tanult. Évekig a szakmájában dolgozott, később éjjeliőr, majd fűtő lett. Egy ideig szabad foglalkozású író, újságíró volt, jelenleg újból pék. Somorján él. Első írásai még a hetvenes évek elején jelentek meg, azóta rendszeresen publikál. Kedvelt műfaja a karcolat, tárca, elbeszélés, novella. (összeállította: Bereck Zsuzsanna)

Zalabai Zsigmond (* 1948. jan. 29. Ipolypásztó, † 2003. dec. 26. Somorja) Kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató. Ipolyságon érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet 1972-ben (1988-tól kandidátus, 1995-től az MTA doktora). 1972–1975-ben az Irodalmi Szemle, 1975–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1988-tól főszerkesztő-helyettese. 1988-tól a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense, 1990–1992-ben tanszékvezető. Az 1960-as évek második felében indult írónemzedék hangadó kritikusa. Irodalom- és művelődésszervezői tevékenysége is jelentős; több irodalmi, publicisztikai antológia, válogatás szerkesztője, kezdeményezője volt az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozatnak. Megalapította a somorjai Bibliotheca Hungaricát. Halála után Somorján a városi könyvtár az ő nevét vette fel.