Repertóriumok - Magyar Figyelő repertóriuma

MAGYAR FIGYELŐ – a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság folyóirata. (összeállította: Végh László)

Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Muvészeti Társaság. Bratislava, Madách, 1973, 66-75. p.„A Magyar Figyelő kiadását az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozta el a Társaság vezetősége, s főszerkesztőül dr. Maléter István eperjesi jogakadémiai tanárt, a kisebbségi kérdés ismert szakemberét kérte fel. Maléter István nem tartozott a szlovákiai magyar közélet előtérben mozgó alakjaihoz, de azok közül a kevesek közül való volt, akik valóban európai nívójú komoly tudományos alappal rendelkeztek. Közvetlenül a háború kitörése előtt nevezték ki az eperjesi Jogakadémia tanárává, és az államfordulatig ott működött. Az államfordulat után nem ment a Jogakadémiával Miskolcra, hanem továbbra is Eperjesen, a ťTarca-parti AthénbanŤ maradt. Maléter már a magyarországi nemzetiségek háború előtti és alatti törekvéseit is figyelemmel kísérte, s az Eötvös-Deák-Jászi-féle elgondolás híve volt, a nemzetiségek törekvéseit is ebből a szempontból nézte és ítélte meg.A folyóirat I. évfolyamának 1-2. száma (összevont szám) 1933 októberében jelent meg. Felelős szerkesztője dr. Szerényi Ferdinánd, a szerkesztőbizottság tagjai dr. Flórián Károly, Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar és Brogyányi Kálmán voltak. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Társaság Káptalan utcai székházában volt.A Magyar Figyelőt negyedévenként megjelenő folyóiratnak szánták, de nagyon rendszertelenül jelent meg; rendszerint két, de egy ízben három számot vontak össze. Az I. évfolyam 1-2. száma vegyes érzelmeket váltott ki, sőt a Társaság tagjai is különbözőképpen fogadták. Voltak, akik csak az Akadémia életképtelenségének bizonyítékát látták e folyóirat megjelenésében. A Magyar Napló például a lehető legkönyörtelenebbül lecsap az ťújszülöttŤ Magyar Figyelőre: ťAnnyi évvel a megalakulás után, annyi tanácskozás, előkészület, teljes állami támogatás és főleg költséges, javarészt fölösleges adminisztráció után ily keveset teremteni: szomorú, kicsinyes, méltatlan, megalázó.Ť Kovács Endre egyik nyilatkozatában azt rója fel a Magyar Figyelőnek, hogy ťnincs benne eszmei harmóniaŤ, s így nem elégítheti ki az igényesebb olvasót. Az ťeszmei harmóniaŤ hiányának tudható be – Kovács Ferenc szerint -, hogy a folyóiratban ťötletszerűen kerülnek egymás mellé cikkek a középkor gazdasági életéről, az abszolút véletlenről és a munkácsi barokkrólŤ.Győry Dezső védelmébe veszi a Magyar Figyelőt, és így ír róla a Magyar Újságban: ťEz a folyóirat olyan, mint maga az Akadémia. Egy csomó ki nem aknázott kultúralehetőség. Tatarozásra szoruló, de talán egyetlen bástyalehetősége ma a szlovenszkói magyar tudósnak, írónak, művésznek.ŤA Társaság és a közvélemény nagy meglepetésére a Magyar Figyelő I. évfolyamának 1-2. számát a cenzúra elkobozta, s így az ťelkobzás utáni második kiadásŤ került az olvasók kezébe. A Masaryk Akadémia a köztársasági elnök által alapított és a kormány támogatását élvező kulturális intézmény volt, érthető hát, hogy a cenzúra közbelépése valóban nagy megrökönyödést keltett. Az elkobzásra Maléter István A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban című tanulmánya, valamint Szalatnai Rezső az Irodalmi menetrend Szlovenszkón című írása adott okot. E tanulmányok a Magyar Figyelő elkobzása utáni második kiadásban a cenzúra által alaposan megcsonkított formában jelentek meg. Maléter István tanulmányából 13 helyen törölt a cenzor, Szalatnaiéból 2 helyen. A Maléter-tanulmány cenzúrázási módjának érdekessége, hogy néhány helyütt még Emanuel Rádl professzor Válka Čechu s Němci (A csehek harca a németek ellen) című, 1928-ban Prágában kiadott művéből vett idézeteket is törlik. Maléter és Szalatnai kifogásolt írásai képezik – még így megcsonkítva is – a Magyar Figyelő I. évfolyama 1-2. számának – amelyben a tudományos vonatkozású anyag van túlsúlyban – legértékesebb tanulmányait… (…)Az inkriminált és megcenzúrázott két tanulmány mellett az I. évfolyam 1-2. számából említést érdemel még Flórián Károly: Adalékok a középkori gazdasági élet jellemzéséhez és Sas Andor: Munkácsi barokk című írása. Sas Andor Munkácsi barokk című tanulmánya lényegében az 1746-1747-ben Schönborn Frigyes Károly herceg által építtetett munkácsi barokk kastély építésének története. Színvonalas, a szerzőre jellemző pozitivista alapossággal kidolgozott történelmi tanulmány. (…) A II. évfolyam 1-2. száma, amely 1934 márciusában jelent meg (az I. évfolyam 3. és 4. számával adós maradt a szerkesztőség, s ezért a II. évfolyam 1-2. száma öt ívvel nagyobb terjedelmű volt), teljesen irodalmi jellegű, s ťaz írók nagyszámú felvonultatásával szinte antológia-számba megyŤ. (…)A Magyar Figyelő II. évfolyama 1-2. számában említést érdemel még Tabéry Géza és Sas Andor tanulmánya. Tabéry az erdélyi irodalom helyzetéről tájékoztatja az olvasót, Sas Andor pedig Kempelen Farkasról, a XVIII. század Edisonjáról, a híres pozsonyi magyar feltalálóról emlékezik meg születésének kétszázadik évfordulóján.Maléter István, a folyóirat főszerkesztője 1933. december 13-án váratlanul meghalt. Halála egyaránt érzékenyen érintette a Társaság vezetőségét, valamint a Magyar Figyelő szerkesztőgárdáját. A Társaság vezetősége és a folyóirat szerkesztősége nevében a II. évfolyam 1-2. számában Szalatnai Rezső búcsúztatta az elhunytat. A folyóirat főszerkesztői posztja Maléter halála után mindvégig betöltetlen maradt. A szerkesztőgárda összetételében más változás is történt: 1934-től Surányi Géza lett a felelős szerkesztő dr. Szerényi Ferdinánd helyett.A II. évfolyam 3-4., valamint a III. évfolyam 1. és 2-4. számában már újra a tudományos jellegű anyag került túlsúlyba. (Ezekben a számokban a sok szaktanulmány mellett mindössze négy elbeszélés és 5-6 vers látott napvilágot.) A Magyar Figyelő e három számából említést érdemel Fokos Dávid tanár Finnugor-török mondattani egyeztetések című tanulmánya, valamint Kuttanen Lauri finn tudós rövidebb ismeretterjesztő tanulmánya a lív nyelvről. A II. évfolyam 3-4. számában Sas Andor ismét egy történeti tanulmánnyal jelentkezik: Pozsony múltjából, amelynek első részében a Mária Terézia korabeli pozsonyi udvari életet és rokokó műveltséget mutatja be, míg a másodikban a Napóleon-kori városi életről és az 1808-as országgyűlésről mond el néhány érdekességet.Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Magyar Figyelő III. évfolyama 1. és 2-4. számában megjelent Comenius-mű magyar fordítását. Comenius Gentis felicitas című munkája, melyet a cseh nemzet nagy fia sárospataki tartózkodása idején írt, s pártfogójának, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének ajánlott, itt látott először magyar nyelven – Orbán Gábor fordításában, A nemzet szerencséje címen – napvilágot. Comenius e műve 1659-ben jelent meg latinul, s ťteljes egészében a magyarságról szól, valóságos magyar társadalomrajz, és kemény, igazságos publicisztika nemzeti és társadalmi kérdéseinkrőlŤ.A Társaság belső életéről, üléseiről, pályázatairól, terveiről a Magyar Figyelő rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Egyetlen számából sem hiányzott ťA Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság krónikájaŤ. Érdemes megemlíteni a folyóirat rendszeres könyv- és folyóiratszemléjét is. A Magyar Figyelőben – ahogy azt Kovács Endre már az I. évfolyam 1-2. számának megjelenése után megállapította – valóban nem volt meg ťaz eszmei harmóniaŤ. A folyóirat nem tudott maga körül kialakítani állandó olvasógárdát. Ezt rendszertelen megjelenése is akadályozta, valamint az, hogy a lapban sok, kimondottan szakfolyóiratba való tanulmány jelent meg, amelyek 3-4 szakemberen kívül az átlagolvasókat egyáltalán nem érdekelték. Ilyen volt pl. Fokos Dávid Finnugor-török mondattani egyezések című – kétségkívül tudományos szintet képviselő – nagyobb lélegzetű tanulmánya is, amelyet a Magyar Figyelő szerkesztősége folytatásokban közölt. De mivel nyelvészeti, történettudományi, irodalomtörténeti, kisebbségtudományi stb. szakfolyóiratok nem álltak a kisebbségi magyarság tudósai rendelkezésére, és publikálási lehetőséget csak egy tudományos folyóirat, a Magyar Figyelő nyújtott számukra, a folyóirat mozaikszerűségén talán azzal lehetett volna változtatni, ha a szerkesztőbizottság tematikai egységbe gyűjti a beküldött tanulmányokat és cikkeket, s így egyszer például nyelvészeti, másszor történeti, irodalomtörténeti, aztán szépirodalmi, kisebbségtudományi stb. jellegű számokat bocsát az olvasó elé. Ehhez persze szükség lett volna arra is, hogy a szerkesztőbizottság nagyobb súlyt helyezzen a folyóirat rendszeres és pontos megjelenésére.A Magyar Figyelő utolsó száma 1935 decemberében jelent meg. Sajnos, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetni.”

A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Muvészeti Társaság. Bratislava, Madách, 1973, 66-75. p.

„A Magyar Figyelő kiadását az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozta el a Társaság vezetősége, s főszerkesztőül dr. Maléter István eperjesi jogakadémiai tanárt, a kisebbségi kérdés ismert szakemberét kérte fel. Maléter István nem tartozott a szlovákiai magyar közélet előtérben mozgó alakjaihoz, de azok közül a kevesek közül való volt, akik valóban európai nívójú komoly tudományos alappal rendelkeztek. Közvetlenül a háború kitörése előtt nevezték ki az eperjesi Jogakadémia tanárává, és az államfordulatig ott működött. Az államfordulat után nem ment a Jogakadémiával Miskolcra, hanem továbbra is Eperjesen, a ťTarca-parti AthénbanŤ maradt. Maléter már a magyarországi nemzetiségek háború előtti és alatti törekvéseit is figyelemmel kísérte, s az Eötvös-Deák-Jászi-féle elgondolás híve volt, a nemzetiségek törekvéseit is ebből a szempontból nézte és ítélte meg.
A folyóirat I. évfolyamának 1-2. száma (összevont szám) 1933 októberében jelent meg. Felelős szerkesztője dr. Szerényi Ferdinánd, a szerkesztőbizottság tagjai dr. Flórián Károly, Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar és Brogyányi Kálmán voltak. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Társaság Káptalan utcai székházában volt.
A Magyar Figyelőt negyedévenként megjelenő folyóiratnak szánták, de nagyon rendszertelenül jelent meg; rendszerint két, de egy ízben három számot vontak össze. Az I. évfolyam 1-2. száma vegyes érzelmeket váltott ki, sőt a Társaság tagjai is különbözőképpen fogadták. Voltak, akik csak az Akadémia életképtelenségének bizonyítékát látták e folyóirat megjelenésében. A Magyar Napló például a lehető legkönyörtelenebbül lecsap az ťújszülöttŤ Magyar Figyelőre: ťAnnyi évvel a megalakulás után, annyi tanácskozás, előkészület, teljes állami támogatás és főleg költséges, javarészt fölösleges adminisztráció után ily keveset teremteni: szomorú, kicsinyes, méltatlan, megalázó.Ť Kovács Endre egyik nyilatkozatában azt rója fel a Magyar Figyelőnek, hogy ťnincs benne eszmei harmóniaŤ, s így nem elégítheti ki az igényesebb olvasót. Az ťeszmei harmóniaŤ hiányának tudható be – Kovács Ferenc szerint -, hogy a folyóiratban ťötletszerűen kerülnek egymás mellé cikkek a középkor gazdasági életéről, az abszolút véletlenről és a munkácsi barokkrólŤ.
Győry Dezső védelmébe veszi a Magyar Figyelőt, és így ír róla a Magyar Újságban: ťEz a folyóirat olyan, mint maga az Akadémia. Egy csomó ki nem aknázott kultúralehetőség. Tatarozásra szoruló, de talán egyetlen bástyalehetősége ma a szlovenszkói magyar tudósnak, írónak, művésznek.Ť
A Társaság és a közvélemény nagy meglepetésére a Magyar Figyelő I. évfolyamának 1-2. számát a cenzúra elkobozta, s így az ťelkobzás utáni második kiadásŤ került az olvasók kezébe. A Masaryk Akadémia a köztársasági elnök által alapított és a kormány támogatását élvező kulturális intézmény volt, érthető hát, hogy a cenzúra közbelépése valóban nagy megrökönyödést keltett. Az elkobzásra Maléter István A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban című tanulmánya, valamint Szalatnai Rezső az Irodalmi menetrend Szlovenszkón című írása adott okot. E tanulmányok a Magyar Figyelő elkobzása utáni második kiadásban a cenzúra által alaposan megcsonkított formában jelentek meg. Maléter István tanulmányából 13 helyen törölt a cenzor, Szalatnaiéból 2 helyen. A Maléter-tanulmány cenzúrázási módjának érdekessége, hogy néhány helyütt még Emanuel Rádl professzor Válka Čechu s Němci (A csehek harca a németek ellen) című, 1928-ban Prágában kiadott művéből vett idézeteket is törlik. Maléter és Szalatnai kifogásolt írásai képezik – még így megcsonkítva is – a Magyar Figyelő I. évfolyama 1-2. számának – amelyben a tudományos vonatkozású anyag van túlsúlyban – legértékesebb tanulmányait… (…)
Az inkriminált és megcenzúrázott két tanulmány mellett az I. évfolyam 1-2. számából említést érdemel még Flórián Károly: Adalékok a középkori gazdasági élet jellemzéséhez és Sas Andor: Munkácsi barokk című írása. Sas Andor Munkácsi barokk című tanulmánya lényegében az 1746-1747-ben Schönborn Frigyes Károly herceg által építtetett munkácsi barokk kastély építésének története. Színvonalas, a szerzőre jellemző pozitivista alapossággal kidolgozott történelmi tanulmány. (…)
A II. évfolyam 1-2. száma, amely 1934 márciusában jelent meg (az I. évfolyam 3. és 4. számával adós maradt a szerkesztőség, s ezért a II. évfolyam 1-2. száma öt ívvel nagyobb terjedelmű volt), teljesen irodalmi jellegű, s ťaz írók nagyszámú felvonultatásával szinte antológia-számba megyŤ. (…)
A Magyar Figyelő II. évfolyama 1-2. számában említést érdemel még Tabéry Géza és Sas Andor tanulmánya. Tabéry az erdélyi irodalom helyzetéről tájékoztatja az olvasót, Sas Andor pedig Kempelen Farkasról, a XVIII. század Edisonjáról, a híres pozsonyi magyar feltalálóról emlékezik meg születésének kétszázadik évfordulóján.
Maléter István, a folyóirat főszerkesztője 1933. december 13-án váratlanul meghalt. Halála egyaránt érzékenyen érintette a Társaság vezetőségét, valamint a Magyar Figyelő szerkesztőgárdáját. A Társaság vezetősége és a folyóirat szerkesztősége nevében a II. évfolyam 1-2. számában Szalatnai Rezső búcsúztatta az elhunytat. A folyóirat főszerkesztői posztja Maléter halála után mindvégig betöltetlen maradt. A szerkesztőgárda összetételében más változás is történt: 1934-től Surányi Géza lett a felelős szerkesztő dr. Szerényi Ferdinánd helyett.
A II. évfolyam 3-4., valamint a III. évfolyam 1. és 2-4. számában már újra a tudományos jellegű anyag került túlsúlyba. (Ezekben a számokban a sok szaktanulmány mellett mindössze négy elbeszélés és 5-6 vers látott napvilágot.) A Magyar Figyelő e három számából említést érdemel Fokos Dávid tanár Finnugor-török mondattani egyeztetések című tanulmánya, valamint Kuttanen Lauri finn tudós rövidebb ismeretterjesztő tanulmánya a lív nyelvről. A II. évfolyam 3-4. számában Sas Andor ismét egy történeti tanulmánnyal jelentkezik: Pozsony múltjából, amelynek első részében a Mária Terézia korabeli pozsonyi udvari életet és rokokó műveltséget mutatja be, míg a másodikban a Napóleon-kori városi életről és az 1808-as országgyűlésről mond el néhány érdekességet.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Magyar Figyelő III. évfolyama 1. és 2-4. számában megjelent Comenius-mű magyar fordítását. Comenius Gentis felicitas című munkája, melyet a cseh nemzet nagy fia sárospataki tartózkodása idején írt, s pártfogójának, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének ajánlott, itt látott először magyar nyelven – Orbán Gábor fordításában, A nemzet szerencséje címen – napvilágot. Comenius e műve 1659-ben jelent meg latinul, s ťteljes egészében a magyarságról szól, valóságos magyar társadalomrajz, és kemény, igazságos publicisztika nemzeti és társadalmi kérdéseinkrőlŤ.
A Társaság belső életéről, üléseiről, pályázatairól, terveiről a Magyar Figyelő rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Egyetlen számából sem hiányzott ťA Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság krónikájaŤ. Érdemes megemlíteni a folyóirat rendszeres könyv- és folyóiratszemléjét is.
A Magyar Figyelőben – ahogy azt Kovács Endre már az I. évfolyam 1-2. számának megjelenése után megállapította – valóban nem volt meg ťaz eszmei harmóniaŤ. A folyóirat nem tudott maga körül kialakítani állandó olvasógárdát. Ezt rendszertelen megjelenése is akadályozta, valamint az, hogy a lapban sok, kimondottan szakfolyóiratba való tanulmány jelent meg, amelyek 3-4 szakemberen kívül az átlagolvasókat egyáltalán nem érdekelték. Ilyen volt pl. Fokos Dávid Finnugor-török mondattani egyezések című – kétségkívül tudományos szintet képviselő – nagyobb lélegzetű tanulmánya is, amelyet a Magyar Figyelő szerkesztősége folytatásokban közölt. De mivel nyelvészeti, történettudományi, irodalomtörténeti, kisebbségtudományi stb. szakfolyóiratok nem álltak a kisebbségi magyarság tudósai rendelkezésére, és publikálási lehetőséget csak egy tudományos folyóirat, a Magyar Figyelő nyújtott számukra, a folyóirat mozaikszerűségén talán azzal lehetett volna változtatni, ha a szerkesztőbizottság tematikai egységbe gyűjti a beküldött tanulmányokat és cikkeket, s így egyszer például nyelvészeti, másszor történeti, irodalomtörténeti, aztán szépirodalmi, kisebbségtudományi stb. jellegű számokat bocsát az olvasó elé. Ehhez persze szükség lett volna arra is, hogy a szerkesztőbizottság nagyobb súlyt helyezzen a folyóirat rendszeres és pontos megjelenésére.
A Magyar Figyelő utolsó száma 1935 decemberében jelent meg. Sajnos, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetni.”

KategóriaMagyar Figyelő repertóriuma
CímkeA Magyar Figyelőről szóló írások
FejezetA Magyar Figyelőről szóló írások
Kiadás éve1973
Rövid URL
ID478581
Módosítás dátuma2019. szeptember 16.

Hibát talált?

Üzenőfal