Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Muvészeti Társaság. Bratislava, Madách, 1973, 66-75. p.„A Magyar Figyelő kiadását az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozta el a Társaság vezetősége, s főszerkesztőül dr. Maléter István eperjesi jogakadémiai tanárt, a kisebbségi kérdés ismert szakemberét kérte fel. Maléter István nem tartozott a szlovákiai magyar közélet előtérben mozgó alakjaihoz, de azok közül a kevesek közül való volt, akik valóban európai nívójú komoly tudományos alappal rendelkeztek. Közvetlenül a háború kitörése előtt nevezték ki az eperjesi Jogakadémia tanárává, és az államfordulatig ott működött. Az államfordulat után nem ment a Jogakadémiával Miskolcra, hanem továbbra is Eperjesen, a ťTarca-parti AthénbanŤ maradt. Maléter már a magyarországi nemzetiségek háború előtti és alatti törekvéseit is figyelemmel kísérte, s az Eötvös-Deák-Jászi-féle elgondolás híve volt, a nemzetiségek törekvéseit is ebből a szempontból nézte és ítélte meg.A folyóirat I. évfolyamának 1-2. száma (összevont szám) 1933 októberében jelent meg. Felelős szerkesztője dr. Szerényi Ferdinánd, a szerkesztőbizottság tagjai dr. Flórián Károly, Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar és Brogyányi Kálmán voltak. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Társaság Káptalan utcai székházában volt.A Magyar Figyelőt negyedévenként megjelenő folyóiratnak szánták, de nagyon rendszertelenül jelent meg; rendszerint két, de egy ízben három számot vontak össze. Az I. évfolyam 1-2. száma vegyes érzelmeket váltott ki, sőt a Társaság tagjai is különbözőképpen fogadták. Voltak, akik csak az Akadémia életképtelenségének bizonyítékát látták e folyóirat megjelenésében. A Magyar Napló például a lehető legkönyörtelenebbül lecsap az ťújszülöttŤ Magyar Figyelőre: ťAnnyi évvel a megalakulás után, annyi tanácskozás, előkészület, teljes állami támogatás és főleg költséges, javarészt fölösleges adminisztráció után ily keveset teremteni: szomorú, kicsinyes, méltatlan, megalázó.Ť Kovács Endre egyik nyilatkozatában azt rója fel a Magyar Figyelőnek, hogy ťnincs benne eszmei harmóniaŤ, s így nem elégítheti ki az igényesebb olvasót. Az ťeszmei harmóniaŤ hiányának tudható be – Kovács Ferenc szerint -, hogy a folyóiratban ťötletszerűen kerülnek egymás mellé cikkek a középkor gazdasági életéről, az abszolút véletlenről és a munkácsi barokkrólŤ.Győry Dezső védelmébe veszi a Magyar Figyelőt, és így ír róla a Magyar Újságban: ťEz a folyóirat olyan, mint maga az Akadémia. Egy csomó ki nem aknázott kultúralehetőség. Tatarozásra szoruló, de talán egyetlen bástyalehetősége ma a szlovenszkói magyar tudósnak, írónak, művésznek.ŤA Társaság és a közvélemény nagy meglepetésére a Magyar Figyelő I. évfolyamának 1-2. számát a cenzúra elkobozta, s így az ťelkobzás utáni második kiadásŤ került az olvasók kezébe. A Masaryk Akadémia a köztársasági elnök által alapított és a kormány támogatását élvező kulturális intézmény volt, érthető hát, hogy a cenzúra közbelépése valóban nagy megrökönyödést keltett. Az elkobzásra Maléter István A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban című tanulmánya, valamint Szalatnai Rezső az Irodalmi menetrend Szlovenszkón című írása adott okot. E tanulmányok a Magyar Figyelő elkobzása utáni második kiadásban a cenzúra által alaposan megcsonkított formában jelentek meg. Maléter István tanulmányából 13 helyen törölt a cenzor, Szalatnaiéból 2 helyen. A Maléter-tanulmány cenzúrázási módjának érdekessége, hogy néhány helyütt még Emanuel Rádl professzor Válka Čechu s Němci (A csehek harca a németek ellen) című, 1928-ban Prágában kiadott művéből vett idézeteket is törlik. Maléter és Szalatnai kifogásolt írásai képezik – még így megcsonkítva is – a Magyar Figyelő I. évfolyama 1-2. számának – amelyben a tudományos vonatkozású anyag van túlsúlyban – legértékesebb tanulmányait… (…)Az inkriminált és megcenzúrázott két tanulmány mellett az I. évfolyam 1-2. számából említést érdemel még Flórián Károly: Adalékok a középkori gazdasági élet jellemzéséhez és Sas Andor: Munkácsi barokk című írása. Sas Andor Munkácsi barokk című tanulmánya lényegében az 1746-1747-ben Schönborn Frigyes Károly herceg által építtetett munkácsi barokk kastély építésének története. Színvonalas, a szerzőre jellemző pozitivista alapossággal kidolgozott történelmi tanulmány. (…) A II. évfolyam 1-2. száma, amely 1934 márciusában jelent meg (az I. évfolyam 3. és 4. számával adós maradt a szerkesztőség, s ezért a II. évfolyam 1-2. száma öt ívvel nagyobb terjedelmű volt), teljesen irodalmi jellegű, s ťaz írók nagyszámú felvonultatásával szinte antológia-számba megyŤ. (…)A Magyar Figyelő II. évfolyama 1-2. számában említést érdemel még Tabéry Géza és Sas Andor tanulmánya. Tabéry az erdélyi irodalom helyzetéről tájékoztatja az olvasót, Sas Andor pedig Kempelen Farkasról, a XVIII. század Edisonjáról, a híres pozsonyi magyar feltalálóról emlékezik meg születésének kétszázadik évfordulóján.Maléter István, a folyóirat főszerkesztője 1933. december 13-án váratlanul meghalt. Halála egyaránt érzékenyen érintette a Társaság vezetőségét, valamint a Magyar Figyelő szerkesztőgárdáját. A Társaság vezetősége és a folyóirat szerkesztősége nevében a II. évfolyam 1-2. számában Szalatnai Rezső búcsúztatta az elhunytat. A folyóirat főszerkesztői posztja Maléter halála után mindvégig betöltetlen maradt. A szerkesztőgárda összetételében más változás is történt: 1934-től Surányi Géza lett a felelős szerkesztő dr. Szerényi Ferdinánd helyett.A II. évfolyam 3-4., valamint a III. évfolyam 1. és 2-4. számában már újra a tudományos jellegű anyag került túlsúlyba. (Ezekben a számokban a sok szaktanulmány mellett mindössze négy elbeszélés és 5-6 vers látott napvilágot.) A Magyar Figyelő e három számából említést érdemel Fokos Dávid tanár Finnugor-török mondattani egyeztetések című tanulmánya, valamint Kuttanen Lauri finn tudós rövidebb ismeretterjesztő tanulmánya a lív nyelvről. A II. évfolyam 3-4. számában Sas Andor ismét egy történeti tanulmánnyal jelentkezik: Pozsony múltjából, amelynek első részében a Mária Terézia korabeli pozsonyi udvari életet és rokokó műveltséget mutatja be, míg a másodikban a Napóleon-kori városi életről és az 1808-as országgyűlésről mond el néhány érdekességet.Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Magyar Figyelő III. évfolyama 1. és 2-4. számában megjelent Comenius-mű magyar fordítását. Comenius Gentis felicitas című munkája, melyet a cseh nemzet nagy fia sárospataki tartózkodása idején írt, s pártfogójának, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének ajánlott, itt látott először magyar nyelven – Orbán Gábor fordításában, A nemzet szerencséje címen – napvilágot. Comenius e műve 1659-ben jelent meg latinul, s ťteljes egészében a magyarságról szól, valóságos magyar társadalomrajz, és kemény, igazságos publicisztika nemzeti és társadalmi kérdéseinkrőlŤ.A Társaság belső életéről, üléseiről, pályázatairól, terveiről a Magyar Figyelő rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Egyetlen számából sem hiányzott ťA Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság krónikájaŤ. Érdemes megemlíteni a folyóirat rendszeres könyv- és folyóiratszemléjét is. A Magyar Figyelőben – ahogy azt Kovács Endre már az I. évfolyam 1-2. számának megjelenése után megállapította – valóban nem volt meg ťaz eszmei harmóniaŤ. A folyóirat nem tudott maga körül kialakítani állandó olvasógárdát. Ezt rendszertelen megjelenése is akadályozta, valamint az, hogy a lapban sok, kimondottan szakfolyóiratba való tanulmány jelent meg, amelyek 3-4 szakemberen kívül az átlagolvasókat egyáltalán nem érdekelték. Ilyen volt pl. Fokos Dávid Finnugor-török mondattani egyezések című – kétségkívül tudományos szintet képviselő – nagyobb lélegzetű tanulmánya is, amelyet a Magyar Figyelő szerkesztősége folytatásokban közölt. De mivel nyelvészeti, történettudományi, irodalomtörténeti, kisebbségtudományi stb. szakfolyóiratok nem álltak a kisebbségi magyarság tudósai rendelkezésére, és publikálási lehetőséget csak egy tudományos folyóirat, a Magyar Figyelő nyújtott számukra, a folyóirat mozaikszerűségén talán azzal lehetett volna változtatni, ha a szerkesztőbizottság tematikai egységbe gyűjti a beküldött tanulmányokat és cikkeket, s így egyszer például nyelvészeti, másszor történeti, irodalomtörténeti, aztán szépirodalmi, kisebbségtudományi stb. jellegű számokat bocsát az olvasó elé. Ehhez persze szükség lett volna arra is, hogy a szerkesztőbizottság nagyobb súlyt helyezzen a folyóirat rendszeres és pontos megjelenésére.A Magyar Figyelő utolsó száma 1935 decemberében jelent meg. Sajnos, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetni.”: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Muvészeti Társaság. Bratislava, Madách, 1973, 66-75. p.„A Magyar Figyelő kiadását az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozta el a Társaság vezetősége, s főszerkesztőül dr. Maléter István eperjesi jogakadémiai tanárt, a kisebbségi kérdés ismert szakemberét kérte fel. Maléter István nem tartozott a szlovákiai magyar közélet előtérben mozgó alakjaihoz, de azok közül a kevesek közül való volt, akik valóban európai nívójú komoly tudományos alappal rendelkeztek. Közvetlenül a háború kitörése előtt nevezték ki az eperjesi Jogakadémia tanárává, és az államfordulatig ott működött. Az államfordulat után nem ment a Jogakadémiával Miskolcra, hanem továbbra is Eperjesen, a ťTarca-parti AthénbanŤ maradt. Maléter már a magyarországi nemzetiségek háború előtti és alatti törekvéseit is figyelemmel kísérte, s az Eötvös-Deák-Jászi-féle elgondolás híve volt, a nemzetiségek törekvéseit is ebből a szempontból nézte és ítélte meg.A folyóirat I. évfolyamának 1-2. száma (összevont szám) 1933 októberében jelent meg. Felelős szerkesztője dr. Szerényi Ferdinánd, a szerkesztőbizottság tagjai dr. Flórián Károly, Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar és Brogyányi Kálmán voltak. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Társaság Káptalan utcai székházában volt.A Magyar Figyelőt negyedévenként megjelenő folyóiratnak szánták, de nagyon rendszertelenül jelent meg; rendszerint két, de egy ízben három számot vontak össze. Az I. évfolyam 1-2. száma vegyes érzelmeket váltott ki, sőt a Társaság tagjai is különbözőképpen fogadták. Voltak, akik csak az Akadémia életképtelenségének bizonyítékát látták e folyóirat megjelenésében. A Magyar Napló például a lehető legkönyörtelenebbül lecsap az ťújszülöttŤ Magyar Figyelőre: Pozsony múltjából, amelynek első részében a Mária Terézia korabeli pozsonyi udvari életet és rokokó műveltséget mutatja be, míg a másodikban a Napóleon-kori városi életről és az 1808-as országgyűlésről mond el néhány érdekességet.Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Magyar Figyelő III. évfolyama 1. és 2-4. számában megjelent Comenius-mű magyar fordítását. Comenius Gentis felicitas című munkája, melyet a cseh nemzet nagy fia sárospataki tartózkodása idején írt, s pártfogójának, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének ajánlott, itt látott először magyar nyelven – Orbán Gábor fordításában, A nemzet szerencséje címen – napvilágot. Comenius e műve 1659-ben jelent meg latinul, s ťteljes egészében a magyarságról szól, valóságos magyar társadalomrajz, és kemény, igazságos publicisztika nemzeti és társadalmi kérdéseinkrőlŤ.A Társaság belső életéről, üléseiről, pályázatairól, terveiről a Magyar Figyelő rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Egyetlen számából sem hiányzott ťA Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság krónikájaŤ. Érdemes megemlíteni a folyóirat rendszeres könyv- és folyóiratszemléjét is. A Magyar Figyelőben – ahogy azt Kovács Endre már az I. évfolyam 1-2. számának megjelenése után megállapította – valóban nem volt meg ťaz eszmei harmóniaŤ. A folyóirat nem tudott maga körül kialakítani állandó olvasógárdát. Ezt rendszertelen megjelenése is akadályozta, valamint az, hogy a lapban sok, kimondottan szakfolyóiratba való tanulmány jelent meg, amelyek 3-4 szakemberen kívül az átlagolvasókat egyáltalán nem érdekelték. Ilyen volt pl. Fokos Dávid Finnugor-török mondattani egyezések című – kétségkívül tudományos szintet képviselő – nagyobb lélegzetű tanulmánya is, amelyet a Magyar Figyelő szerkesztősége folytatásokban közölt. De mivel nyelvészeti, történettudományi, irodalomtörténeti, kisebbségtudományi stb. szakfolyóiratok nem álltak a kisebbségi magyarság tudósai rendelkezésére, és publikálási lehetőséget csak egy tudományos folyóirat, a Magyar Figyelő nyújtott számukra, a folyóirat mozaikszerűségén talán azzal lehetett volna változtatni, ha a szerkesztőbizottság tematikai egységbe gyűjti a beküldött tanulmányokat és cikkeket, s így egyszer például nyelvészeti, másszor történeti, irodalomtörténeti, aztán szépirodalmi, kisebbségtudományi stb. jellegű számokat bocsát az olvasó elé. Ehhez persze szükség lett volna arra is, hogy a szerkesztőbizottság nagyobb súlyt helyezzen a folyóirat rendszeres és pontos megjelenésére.A Magyar Figyelő utolsó száma 1935 decemberében jelent meg. Sajnos, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetni.”