Könnyűzenei együttesek

Biográfia:
A pozsonyi-dunaszerdahelyi Royko Passage 2004-ben alakult trióként Strieženec Mátyás (ex Expired Passport, ex Yellow Earth, ex Wreck) basszusgitáros, énekes, billentyűs iniciálására. Rajta kívül az alapító tagok voltak még Strieženec Dávid (ANTIpeti, Los Davidos, ex Expired Passport, ex Wreck stb.) gitáros és Matrka Simon (ex Moustache, ex Yellow Earth) dobos.
Mivel a fő dalszerző, Matyi, új zenei elképzeléseit kívánta megvalósítani, mindenképpen egy tiszta lappal induló formációra volt szüksége. Testvére, Dávid és a Yellow Earth-beli zenésztársa, Matrka Simon is támogatták ebben, így hamarosan egy három számos bemutatkozó demót rögzítettek. A 2005-ben megjelent hangzóanyag Matyinak olyan szerzeményeit tartalmazta, mint a Judit, az Expired Passport által koncerteken párszor már játszott Falling Down és a magyar dalszövegű Ariel. Mivel a csapat angolul énekel, így ez a felvétel a mai napig kuriózum.
2006-ban a Strieženec-fivérek Londonba költöztek, és először egy session dobossal próbálták megoldani a fellépéseket. El is jutottak pár koncertig és egy rádióbeszélgetésig, de a zenekar „üzemeltetése“ egyre problémásabb lett, nem tudtak előrelépni, ezért felfüggesztették a csapat működését, sőt pár évre a zenéléstől is távolabb kerültek. 2010-ben tértek vissza, és a dunaszerdahelyi NFG klubban születtek újjá, ugyanis a néhány éves szünet után ott tartották „bemutatkozó“ koncertjüket a Moustache trsaságában. 2011 őszén ismerhettük meg This Modern Love című dalukat, amelyhez a következő év tavaszán, a 4 Real című első nagylemezük megjelenése idején videoklip is készült. 2013-ban csatlakozott a Royko Passage-hoz Vermes Zsuzsi gitáros-billentyűs, és 2014 végén Szeiff Attila váltotta Simont a dobok mögött. Ebben a felállásban rögzítették az új, négy dalt tartalmazó EP-jüket, amely a Tame címet kapta. Az album nyitódalához, a Lucile-hez videóklip is készült. Közben kivált Zsuzsi, de a Royko Passage 2016 elején ott volt a Radio_Head Awards jelöltjei között az Év dala kategóriában, s az év végén egy új videóval (Techno Disco) jelentkezett, mely egyben a 2017-ben megjelenő album előhírnöke.

Aktuális felállás:
Strieženec Mátyás – ének, basszusgitár, billentyűk
Strieženec Dávid – gitár
Szeiff Attila – dob

Egykori tagok:
Vermes Zsuzsi – gitár, billentyűk (2013–2015)
Matrka Simon – dobok (2004–2014)

Kisegítő muzsikusok:
Fulajtár Tibor – gitár
Hudec Ádám – basszusgitár

Diszkográfia:
Demo 2005 (2005) – demo

Judith

Ariel

Falling Down

4 Real (2012)

Sulk And Crush Magnolia

Lets Dance on the Moon

We Want Peace

This Modern Love

Tame (2015) – EP

Girl With The Golden Touch

Wild Mood Swings

In Those Elaborate

Lucile

Royko Passage (2017)

Techno Disco

Videók:

In Those Elborate

Acoustic Live at NFG

Wild Moon Swings

The Ghosts Are Gone

Képgaléria:

Biográfia:
A For You acapella együttes 2009-ben alakult a Pozsonyi Egyházi Konzervatórium diákjaiból. A kezdetekben négyen alkották a csapatot, (Monika, Milan, Katalin és Jaro Ryzek, aki 2014-től kivált a csapatból.) A váltás után két új tag érkezett s azóta 5 tagú az együttes. Nem csak Szlovákiában de külföldön is sokat koncerteznek, főképp Magyarországon, Ausztriában, de meghívást kaptak már Csehországba is és Lengyelországba.Repertoárjuk sokszínű, zömében feldolgozásaik vannak, de megjelennek saját számok is, mint pl. Open your eyes vagy a Remember, valamint a Bez Teba c. dalok. A zenei stílus is széleskörű – a kezdetekben spirituális dalokat énekeltek, főként templomokban vagy egyházi rendezvényeken, de ezt követte a pop, jazz, swing, és sok más stílus. Repertoárjukban megjelennek a rádiókból nagyon ismert coverek, neves előadóktól, mint Adele, M.Jackson, Republic, Omega, Elán, Sting, Coldplay, F.Sinatra és sokan mások… Az együttes nem csak önálló esteket ad, önálló koncerteket, de fellépnek falunapokon, fesztiválokon, esküvőkön, vagy akár meglepetés vendégként egy-egy születésnapon, céges akciókon vagy adventi-karácsonyi piacokon…
Az együttes 2015 tavaszán benevezett a Lelkünben a zene c. tehetségkutatóba Somorján, ahol a második helyet érték el, részt vettek és több fordulóba továbbjutottak a Hungarys Got Talent c. budapesti tehetségkutatóban, 2016 nyarán a Grazi Vokal Total nemzetközi acapella versenyen kimagasló helyen végeztek. Több alkalommal zenéltek a Tatai Víz Zene Virág Fesztiválon, a Kürti Borfesztiválon, az Országos Akadályverseny és Métabajnokságon Félen, visszatérő fellépők Nyitrán az Agrokomplex által szervezett rendezvényeken, a Váci Püspöki Palotában…
Első lemezük 2016 őszén jelent meg We sing… For You címmel, melyen Mária Čírová is elénekelte saját dalát az együttessel kiegészülve, természetesen acapella stílusban.
Az együttes 2016 decemberében adventi albumot adott ki.

Alstílus: acapella, pop, swing

Aktuális felállás:
Monika Lizbetin – ének (alt)
Lantos Borbély Katalin – ének (szoprán)
Milan Masiarik – ének (tenor)
Andrej Mann – ének (basszus)
Podolsky Jakub – beatbox

Diszkográfia:
We sing… For You (2016)

Petróleumlámpa:

Merry Christmas (2016)

Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok:

Egyéb videó:
Most múlik pontosan:

Képgaléria:

Biográfia:
A 80-as évek legjelentősebb szlovákiai magyar rock zenekara 1979 nyarán alakult a Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium diákjaiból, Pozsonyban. A Gravis előzménye két csapat: a Fornax és az Ars Musica. A Fornax nevű könnyűzenei együttest fiatal gimnazisták alkották, de tagjai közül mindenképpen Dusik Gábor és Botos Jenő számított a két domináns személynek. Legemlékezetesebb fellépésük 1977 végén, a Duna utcai gimnázium Forrás diákszínpadával közösen, a pozsonyi Redoute kistermében zajlott. A két nap során többek között Szigligeti Ede Liliomfijának új, eredeti, élő zenével kisért feldolgozását mutatták be a lelkes közönségnek, melynek zenéjét Dusik Gábor és Botos Jenő szerezte. A nagy sikerre való tekintettel nem sokkal később újabb két nap során az összes előadást megismételték. A Liliomfi a következő év nyarán is nagy sikert aratott a Jókai-napokon.
Dusik Gábornak és Hegedűs Istvánnak azonban nem annyira jött be a Fornax finomkodó, slágeres, diszkós stílusa, így aztán 1978-ban Gábor, 1979-ben pedig Pista is kilépett.

Közben Gábor megalapította a szlovákiai magyar és magyarországi költők verseinek megzenésítésére „szakosodott“ akusztikus Ars Musicát. Másfél év múlva ez a csapat is feloszlott, hogy átadja helyét a Gravisnak.

„István és én azelőtt a Fornaxban játszottunk, de az együttes stílusa valahogy nem felelt meg számunkra, több kifogásunk is volt az egész koncepciót illetően. Lényeg az, hogy mindketten otthagytuk az együttest, hogy aztán később a Gravisban találkozzunk.“ – mesélte Dusik Gábor (Hét, 1981. 1. 10.)

A Gravis alapító tagjai (Dusik Gábor – billentyűs hangszerek, ének; Hegedűs István „Tyutyu“ – gitár, ének; Szabó János – basszusgitár és Szilvássy László – dobok) elhatározták, hogy kizárólag saját szerzeményeket játszanak, s ez nemcsak a zenére vonatkozott, hanem a szövegekre is, így az alapítók fél évig ki sem dugták az orrukat a próbateremból. 1980 elején aztán a gimnázium tanulói előtt debütált a zenekar, viharos sikerrel. A koncertet többször megismételték, s közben a zenekar híre távolabb is eljutott, szép lassan egyre keletebbről érkeztek a koncertmeghívások, ami részben a zenekar újdonsült menedzserének, Papp Sándornak volt az érdeme.
„Ne add fel! – énekelték a közelmúltban megrendezett rock-koncerten a bratislavai (sic!) Magyar Tannyelvű Gimnázium Gravis együttesének tagjai: Szilvássy László, Hegedűs István, Szabó János és Dusik Gábor. A jelenlevők egy kidolgozott és megszerkesztett műsornak lehettek szem- és fültanúi. A köztudatba meglepetésszerűen berobbant műkedvelő zenekar megalakulása óta lényegében csak fél év telt el, de a Gravis mind a zene, mind a versezet terén hivatásos együttesekkel vetekedhet. Nem az egyszerű megoldásokra, látványosságokra alapoznak – igaz, ezeket sem mellőzik –, hanem sikerüket az igazán ötletes hangszerelésnek, a változatos dallamvilágnak, az alkalmazkodó harmóniának köszönhetik. Említést érdemelnek a pozitív kicsengésű, jól megszerkesztett dialógusok, amelyek kérdés-felelet formájában próbálnak a hallgatók tudatára hatni. Mind a tizenegy szómnak egy alapgondolata van: mit tegyen az ember, hogy élete boldogabb legyen itt a Földön. A váratlan fordulatok mellett, szinte észrevehetetlen a zenei eszközként felhasznált szándék: a fokozás. A monotematikus összeállítás mondanivalója – és ennek a koncertnek valóban van –, elgondolkoztatja a nézőt, de az együttes tagjai azok számára is kellemes élményt szereznek, akik csak „tudomásul veszik“ a szöveget és inkább a zenére összpontosítanak. A Gravis bemutatkozásakor több esetben merült fel bennem a kérdés: Milyen közismert együttesre hasonlít? Omega, LGT, Piramis? Az erőteljes basszusgitár-játék, a kidolgozott rock-ritmusok, gitárszólók arról győztek meg, hogy lényegében más ez a hangzás. A Gravisnak van saját stílusa, sajátos felfogása. Az együttes tagjai bebizonyították, hogy van tehetségük, zenei felkészültségük.“ (Papp Sándor, Hét, 1980. 4. 19.)

A csapattal barátokból, szimpatizánsokból verbuválódott kis stáb dolgozott, s mindez egy amatőr együttes esetében nemcsak szlovákiai magyar vonalon jelentett komoly előnyt. Persze a technikai háttér mellett az előrelépéshez kellett egy összeszokott zenész gárda, jó dalok, és némi színpadi show. (A kezdeti időszakban ugyanis hatalmas fehér füstfelhőbe „öltözött“ a zenekar a koncertek kezdetén, illetve még néhány alkalommal a fellépés folyamán, s emiatt az Omega szlovákiai magyar megfelelőjeként kezdték emlegetni a Gravis-t. A korai fellépések során valóban nemcsak színpadi, hanem némi zenei és szövegbeli rokonság is érezhető volt az „űrkorszakos“ Omegával, de ezt sikerült korán levedleni, s pár év múlva inkább a Locomotiv GT megoldásai köszöntek vissza, még akkor is, ha 1982 körül már markáns Gravis-stílusról lehet beszélni.) Az sem volt hátrány, hogy az akkori hazai magyar lapok (főleg az Új Ifjúság, A Hét és az Új Szó, de a Nő is), továbbá a Szlovák Rádió magyar adása is rendszeresen foglalkoztak a zenekarral.

Haraszti Gyula írja a Nőben, 1981 elején:
„Pár hónapos felkészülés után – saját iskolája közönsége előtt – debütált az együttes. A minden lehetséges anyagi és erkölcsi támogatást, próbahelyiséget biztosító iskola diákjai és tanári kara kérésére a bemutató hangversenyt egy hónap múlva megismételték – ugyancsak nagy sikerrel. Az elmúlt év nyarán a Csehszlovák Rádió magyar adása kérte fel a Gravis-t stúdiómunkára. Két felvétel készült a Lenin téri stúdióban.“

A rádióban tehát még 1980 végén elkészíthették két számos demófelvételüket (Mondd, mit ér / Légtornászok), amelyet rendszeresen sugárzott a magyar adás, s a két szerzeményt többek között eljuttatták a Magyar Televízió Zenei Főosztályára is. Meglepetésre a Pulzus című zenei műsor szerkesztője, Módos Péter kisvártatva telefonált, felajánlva egy tévéfelvétel lehetőségét. Nem sokat váratott magára a megállapodás, és a Pulzus műsor két prominens személyiségének, Módos Péternek, illetve Sztevanovity Dusánnak a vezetésével 1981. február 14-én egy stáb indult Pozsonyba, hogy „megfilmesítse“ a Mondd, mit ér című szerzeményt, illetve egy rövid beszélgetést készítsen a zenekar tagjaival. A felvétel végül február 26-án és 27-én került adásba.

Gyurovszky László kérdéseire a Hét hasábjain Dusik Gábor és Hegedűs István válaszoltak:
„– Már első koncerteteken feltűnt, hogy milyen otthonosan mozogtok a hosszabb kompozíciók világában. Tudom, hogy például te két évig zeneszerzést tanultál. Hogyan alakul ki egy-egy szám zenéje?
– Az hogy két évig zeneszerzést tanultam és elvégeztem a népművészeti iskola zongoratanfolyamának két ciklusát, elég nagy befolyással volt zenénkre. A többiek szintén végeztek zenetanulmányokat, úgyhogy kezdetben valóban a komolyzene határozta meg néhány számunk felépítését. Az utóbbi időben már valamivel keményebbek lettünk, bevettünk a zenénkbe néhány jazz-elemet is. Egy szám általában úgy alakul ki, hogy a próbára mindenki hoz valami ötletet, ezt kipróbáljuk, és aztán közösen döntünk további sorsáról. Lehet, hogy valaki most késhegyre menő vitákra gondol, a valóság azonban más. Néha az az érzésem, hogy túlságosan is tapintatosak vagyunk ilyenkor egymáshoz. Ha mindenki jobban harcolna a saját igazáért, valószínűleg még gyorsabban haladnánk előre zenei téren. A kompozíciókat jobbára tudatosan felépítve készítjük, a szám egészének hangulatát és hatását fölérendeljük a szólóknak és nem fordítva.
– Előző beszélgetéseink alkalmával mondtad, hogy zenétekben fontos szerepet játszik a szöveg. Így érzed ezt ma is?
– Azt hiszem, el kell mondani, hogy a szövegeinket eleinte kevésbé tartottuk fontosnak, csak azért kellettek, hogy legyen mit énekelni. Aztán rájöttünk, hogy a teljes hatást, amit el akarunk érni, csak a szöveg és a zene harmonikus egysége adhatja meg. Már az első próbáinkon megbeszéltük, hogy a szerelemről nem fogunk énekelni. Egyrészt azért, mert elcsépelt témának tartjuk, másrészt pedig nem érezzük még magunkat eléggé felkészültnek arra, hogy erről a témáról közhelyek nélkül tudjunk énekelni. Jobban foglalkoztatnak bennünket közéleti problémák, a fiatalok helyzete, az emberek közti viszony, az életben előforduló problémák. Nem énekelünk mindig szép és jó dolgokról, mert így az egész egyoldalúvá válna. A szöveg megírásánál most már arra törekszem, hogy az minél meggyőzőbb és átgondoltabb legyen, mert komoly témáról csak színvonalasan szabad írni. Ha közhelyeket használok vagy elsietem a dolgokat, hitelét veszíti a szöveg és a zene is. Márpedig mi a szövegeket komolyan gondoljuk.
Ezután következett a utolsó kérdés a csehszlovákiai magyar popzene létezésének lehetőségéről, melyre a válasz a zenekar tagjaival, de főleg Hegedűs Istvánnal folytatott beszélgetés folyamán alakult ki.
– A csehszlovákiai magyar popzene létezése több feltételtől függ. Először is lehetőség kell a széles közönség előtti bemutatkozásra. Ennek egyik feltétele, a magyar nyelvű rádióadás már megvan. A másik dolog a magyar nyelvű lemezkiadás, ami nélkül ugyan mehetne az egész, de sokkal szűkebb keretek között. Olyan lenne ez, mintha a csehszlovákiai magyar irodalom könyvkiadás nélkül, csupán folyóiratokban létezne. A harmadik feltétel a tehetséges zenekarok felkutatása és ösztönzése. Sokat segíthetne itt a Csemadok rendezésében egy hasonló fesztivál a zenekarok részére, mint a táncdalénekesek Melódia elnevezésű fesztiválja. Ezután kapna szerepet az első két tényező. Mindehhez persze tehetséges és ambiciózus zenekarok kellenek.“ (Hét, 1981. 1. 10.)

1981. június 27-én a Gravis már Gombaszögre is eljut. Fellépésükről Dusza István a következőket írja:
„S ha már felborul a műsor, olyan pótmegoldást kellene találni (ha ez lehetséges), amely a maga műfajában színvonalat jelent. Nem úgy mint a Korál együttes koncertje, amely e másodrangú popzenét játszó zenekar szégyenteljes bemutatkozása volt. Velük szemben is egyértelműbb volt szombat éjszakai sikere a csehszlovákiai magyar fiatalokból álló Gravis együttesnek. Tagjai a mintegy másfél órás koncerten elsősorban az igényes hangszereléssel és a tartalmas dalszövegekkel hívták fel magukra a figyelmet, pedig zenéjük hamisítatlan rock.“

Erre rímel Lacza Tihamér pár sora is:
„Viszonylag nagy számú közönség – vagy 3000 ember – volt kíváncsi a Gravis együttes éjszakai koncertjére. A színvonalas rockmuzsikát játszó fiatalemberek méltán arattak nagy sikert, s csak sajnálhatjuk, hogy vasárnap délután, a közel tizenötezres közönség előtt nem ők, hanem a kétségtelenül ismert nevű, de ezúttal gyenge teljesítményt nyújtó magyarországi Korál együttes zenészei léptek föl.“ (Hét, 1981. 8. 1.)

Még mindig 1981-ben járunk, amikor a zenekar meghívást kap Bajmócra, a fiatalok zenei fesztiváljának 1. évfolyamára. Az országos viadalon az amatőr zenekarok versenyét ugyan nem sikerül megnyerniük, de a beszámolók szerint derekasan helytálltak, és olyan illusztris előadók társaságában léphettek fel, mint pl. a Locomotiv GT, vagy az Edda Művek.

A Czippán György által összeállított, 1982-ben megjelent „Ki kicsoda a magyar rock zenében?“ című Magyarországon megjelent könnyűzenei lexikonban már szerepel a Gravis, és a felelős szerkesztő, Szántó Gábor ezt írja az együttesről:
„Az űrrockhoz közelálló zenét játszik. A KISZ KB és az IM rockdalpályázatán különdíjat nyert 1981-ben.“ (A díjat egyébiránt a Mondd, mit ér című dalukért kapták.)

A díj kapcsán természetesen a magyarországi Ifjúsági Magazin is cikkez a zenekarról:
„A pozsonyi Gravis együttes nyerte a KISZ KB és az IM közös rockdalpályázatának különdíját az amatőr kategóriában. A pozsonyi Duna utcai magyar nyelvű gimnázium együttese egyre ismertebb Szlovákia szerte. … Az űrrock egy keményebb változatát játsszák egyre szzaporodó koncertjeiken, legismertebb számaik a Légtornászok és a Hé, mondd mennyit ér. Az Opus lemezkiadó azt tervezi, hogy kis- vagy nagylemezen a közeljövőben megjelenteti dalaikat.“ (IM, 1981, augusztus, 35. o.)
Októberben az Ifjúsági Magazin ismét ír a zenekarról „Rockzenei séta Pozsonyban“ című cikkében:
„A KISZ KB és az IM közös rockdalpályázatán a pozsonyi magyar diákokból álló együttes, a Gravis különdíjat kapott. A magyar nyelvű gimnázium próbatermében bukkantam rájuk. Lila bőrönd, a falon Botticelli-reprók, és egy hatalmas felirat: A rock örök és elpusztíthatatlan… Schuster Lóri a határokon túl is hirdeti szállóigéjével a rock halhatatlanságát… Ottjártamkor éppen a dalpályázat csepeli gálaműsorára készültek nagy lelkesedéssel és izgalommal. A Gravis „nehéz“, „súlyos“ jelentése zenéjükre utal. De megnyugtatnak, hogy kőkemény és sziklasúlyú muzsikájuk aatt még egyetlenegy színpad sem szakadt be. Szövegírójuk, billentyűsük és szóvivőjük, Dusik Gábor, a dobokat Szilvássy László bűvöli, Szabó János tépi a basszus- és a zeneszerző Hegedűs István a szólógitár húrjait. Profivizsgájuk után talán meghívást kapnak egy szlovák nyelvű nagylemez felvételére.“ (Csontos Tibor, IM, 1981., október, 38. o.)

1981 őszére beértek a sikerek, a zenekar végre hivatalos hanghordozó megjelentetésére kapott ajánlatot az állami Opus lemezkiadó vállalattól. A két szerzeményt (Élj őszintén és Talán) végül 1982-ben jelentette meg a kiadó, s ha a táncdalt, a sanzont és a nótát nem számítjuk a könnyűzenéhez, akkor ez volt a legelső, magyar nyelvű kislemez az Opus gondozásában, és ez mindenképpen mérföldkőnek számított nemcsak a zenekar életében, hanem a teljes szlovákiai magyar rockzene viszonylatában is. (Ekkor azonban még nem tudhatta senki, hogy a rendszerváltásig sajnos egyéb magyar hivatalos könnyűzenei kiadvány nem jelent meg, s ez a tény utólag is növeli a felvétel jelentőségét.)

Gyurovszky László az Új Szó 1982. május 7-i számában a következőket írja:
„A kislemez első oldalán az Élj őszintén című szerzeményt találjuk. Rockos felfogásban készült ritmusos számról van szó, zenéjét az együttes tagjai, szövegét Dusik Gábor írta. A dinamikus zenekari bevezető után Dusik Gábor, majd Hegedűs István éneke hangzik fel, utána közösen énekelik a refrént, mely szinte ellentéte a meglehetősen pesszimista bevezető résznek, mégis szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ebben a részben a ritmusrészleg (Szilvássy László és Szabó János) szinte űzi, hajtja előre az énekeseket, jó és biztos alapot nyújtva az énekléshez. Különösen Szabó János dübörgő basszusgitárja tölti meg feszültséggel ezeket a taktusokat. A refrén elhangzása után Dusik Gábor szintetizátorfutama, majd Hegedűs István gitárszólója következik Mindketten biztos kézzel és jó fantáziával kezelik hangszereiket. Jó ötlet a középső rész suttogó, a szöveget szinte szugeráló hangvétele, melyet jó fantáziával fest alá Szilvássy László ütőhangszerjátéka. A szám végén Hegedűs István nagyméretű gitárszólójának kezdetét hallhatjuk. (Sajnos terjedelmi okokból kimaradt a dal vége.)
A kislemez másik dala a Talán. Jó érzékkel választva, szinte az ellentéte az első oldalon található számnak, széles ívű fájdalmas dallamával, már már az Omegát idéző méltóságteljes hangszerelésével. A dalt végig Dusik Gábor énekli, Hegedűs István ezúttal csak a vokálba segített be. A két énekes hangja szerencsésen egészíti ki egymást, közös énekléseik a kislemez legígéretesebb részei közé tartoznak. Dusík Gábor magasabb fekvésű, mozgékonyabb hangja jó ellenpólusa Hegedűs István férfiasabb, méltóságteljesebb éneklésének. Bár még egyikük énekéről sem mondhatjuk el, hogy hibátlan (főleg a kiejtésben vétenek néhol hibát), az elmúlt időszakhoz viszonyítva ígéretesen fejlődnek. Ez főleg a Talán című számban mérhető le, ahol mindketten jól azonosultak az énekelt szöveggel, meggyőző módon adták elő.
A Gravis eddigi munkásságának ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy zenéjük nem tartozik a könnyed hangvételű, játékos stílusok közé. Eddig következetesen tartják magukat a rock irányvonalához, zenéjüket nem az igénytelenség és a „slágerhajhászás“ jellemzi. A zenéhez megfelelő gondolati mélységű szöveg járul Dusík Gábor tollából. Szinte mindig figyelemreméltó témát dolgoz fel, versei az átlaggal összehasonlítva balzsamként hatnak. Ha néhány szóbari kellene jellemezni eddigi szövegeit, a szüntelen és szinte megszállott igazságkeresés érződik versei többségéből. Ugyanez hatja át a kislemez első számát, ahol szinte víziószerűen sorolja fel korunk néhány nagy ellentmondását, majd meggyőző erővel szugerálja belénk az általa helyesnek tartott megoldást: „Az igazat mondd, ne csak a szépet!“ A Talán című dalban már távolról sem ilyen határozott az állásfoglalás, kétségek gyötrik, vívódik, a megoldás már nem annyira egyértelmű, a bizonytalanság bennünk marad.
Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a Gravis kislemeze megfelel eddigi színvonaluknak, a felvétel azt hiszem új fejezetet nyit majd az együttes fejlődésében. A lemez persze nem hibátlan, de nem hiszem, hogy a néhány pontatlanság felsorolása most a legfontosabb teendőnk. A hibák többsége főleg a tapasztalatlanság rovására írható. A Gravis fejlődőképes együttes, tagjainak zenei tudása és újat akarása remélhetőleg elég biztosíték a további sikerekhez.“

Pontosan egy hónapra rá Gyurovszky az Új Szóban Papp Sándort kérdezi arról, hogy van-e igény a csehszlovákiai magyar popzenére. Papp éppen a Gravis-t felhozva példaként válaszol igennel a kérdésre:
„Igény természetesen van, ezt saját tapasztalatomból mondhatom. Az Új Ifjúság slágerlistáján például a Gravis állandóan előkelő helyen van, többször volt már listavezető is.“

A Gravis kislemeze a Szabad Európa Rádióba is eljutott, és a Talán többször is adásba került.
„A Talán című számunkat évekig sugározta a Szabad Európa, féltem is, hogy egyszer az orromra koppintanak emiatt.“ – nyilatkozta Dusik Gábor Kövesdi Károlynak. (Új Szó, 2011. 4. 30.)

Ebben az időben a magyarországi Országos Rendező Iroda (ORI) a Piramis turnéjára, a csapat előzenekarának hívta volna a Gravis-t, de ebből végül nem lett semmi. Dusik Gábor ugyanebben a cikkben az ominózus dologról eképpen vall:
„A Piramis együttessel kellett volna egy nagy turnén zenélnünk Magyarországon, a turné végén lemezzel, csak éppen valaki „elfektette” az ORI megrendelését. Fájdalmas volt a dolog, azért is, mert egy-egy ilyen külföldi turnén sokat lehetett keresni.“
Hogy mindez miért történt? Bizalmas és hiteles források alapján azt mondhatjuk, hogy túl feltűnő lett volna egy nagyon sikeres „kisebbségi“ rock zenekar. Az „elfektető“ pedig egy zeneileg ma is aktív szlovák pop-rock „dinoszaurusz“. Legyen ennyi elég.

1983. január 30-án a pozsonyi Művelődés és Pihenés Parkjában (PKO) „bemutatkozott a főváros legjobb négy amatőr popzenekara, egy napon kétszer, ugyanazzal a műsorral. Mindkétszer telt ház előtt, amire régóta nem volt példa a modern szlovákiai popzene rövid történetében. Mármint arra, hogy amatőr zenekarok ennyi embert vonzzanak. Szlovákiában eddig szinte ismeretlen stílusokat hoztak e zenekarok (új hullám, kemény rock, illetve funky), nagyon jó színvonalon. Nem ismert előadóktól kaptuk ezt a zenét, nem olyanoktól, akik éppen az említett stílusokra „nyergeitek át“ , hanem olyan fiataloktól, akik otthon vannak és természetesen „mozognak“ választott közegükben. A négy zenekaron kívül, amelyek a csúcsot jelentik, vannak természetesen más együttesek is, bizonyítva, hogy a szlovákiai amatőr popzenei mozgalomnak széles a tömegbázisa. A négy vezető együttesen kívül – Tamis, Ventil RG, Gravis és a Demikát – fellépett még a koncerten a Tublatanka, az YPS, a City és a prágai OK Band. “ (Új Szó, 1983. 3. 21., 4. o., Gyurovszky László)
Vajon 1983 előtt és manapság el tudjuk képzelni azt, hogy Pozsony négy legfontosabb amatőr rock együttesei közül az egyik színmagyar összetételű és magyarul is énekel? A beszámoló így folytatódik:
„A koncerten fellépő együttesek közül a legígéretesebb volt a bratislavai (sic!) Gravis és Demikát, valamint a komáromi (Komárno) City. A többiekkel ellentétben náluk érezni lehetett, hogy nem elégszenek meg stílusok utánzásával, hanem önálló zenei elképzeléseik is vannak. Vagyis nehezebb utat járnak, ami azonban tartósabb sikert hozhat számukta. A City bizonyította, hogy nem véletlenül nyert harmadik díjat a bojnicei szemlén, és hogy érdemes a bratislavai szereplésre is. … Egy számot magyarul énekeltek, a többit szlovákul. … A Gravis új számokkal jelentkezett, bizonyítva ismét, hogy a hosszabb kompozíciók mellett vannak, amelyekben jól érvényesülhet minden egyes tag hangszertudása és a kompozíció íve. Az összhatás kiegyensúlyozott volt, a dalokat precízen, szinte profi módon adták elő. Dusík Gábor magyar szövegei ezúttal sem keltettek csalódást. Az együttes sokat fejlődött zeneileg is az utóbbi időben. Zenéjükben felbukkant az újhullám, több lett az improvizatív elem, és természetesebb az egész előadás.“
Nem véletlenül volt „Mladá vlna“ („Fiatal hullám“) a Richard Müller által szervezett egynapos fesztivál neve, hiszen ez egyrészt utalt a(z esetleges) generációváltásra a rock zenében, másrészt pedig arra, hogy az újhullám, mint zenei műfaj, ha ugyan fáziskéséssel is, de megjelent a keleti blokk államaiban, így Csehszlovákiában is. Igaz, a rendezvényen fellépő zenekarok egyike sem képviselte tisztán az új műfajt, ám mindegyikében fellelhető volt olyan jegy, ami vamilyen módon utalt az újhullámra. Gyurovszky már itt „kihallotta“ a Gravisból az újhullámot, és való igaz, míg az eddigi felvételeik inkább a hagyományosabb rockhoz kötődtek, az 1984-es nagylemezükön már megjelentek az újhullám jelei, amit a későbbiek során, a stílus lecsengésekor ők is „száműztek“ zenéjükből.

1983-ban azért még történtek érdekes dolgok, ugyanis a Gravis amatőrként léphetett fel az akkor már az első számú szlovák rock zenekarnak kikiáltott Elán előtt a prágai Lucernában, ami az akkori csehszlovák főváros könnyűzenei szentélyének számított. Dusik Gábor így emlékszik vissza erre:
„Megjegyzem, már amatőrként, 1983 körül előzenekara voltunk a prágai Lucernában az Elánnak, amely akkor nagymenő volt. A dolog furcsa gellert kapott, óriási sikerünk volt, annak ellenére, hogy magyarul énekeltünk. Ami nem meglepő, hiszen az ötvenes csehszlovák generáció legtöbb tagjának van Omega vagy LGT-nagylemeze. A prágai közönségnek ez nem volt ciki. Mikor kimentünk a pici öltözőbe – olyan volt, mint egy fapados vasúti kocsi –, úgy ült ott az Elán-csapat, mintha a kivégzésére várt volna.“ (Új Szó, 2011. 4. 30.).

Még ugyanebben az évben a Csemadok Melódia ’83 versenyének dunaszerdahelyi területi döntőjét is megnyerte a zenekar:
„A szerzői kategóriában kiemelkedett a Gravis együttes kemény rock stílusban megszólaltatott Aranymadár című szerzeménye, amely közös munka eredménye. A zenekar erénye a kitűnő összjáték, mindössze három hangszeren, a váltakozó dallamvezetés, a kultivált játék- és énektechnika, valamint a tiszta összhang, amelyben egymást kiegészítve jól funkcionál a szöveg és a zene.“ (Debrődi D. Géza, Új Szó, 1983. 12. 19.).
S mint az várható volt, a verseny Kassán megrendezett döntőjét is megnyerték a fiúk:
„Szoros volt a „küzdelem“ a szerzői kategóriában de a pálmát egyértelműen a bratislavai Gravis együttes vitte el Aranymadár című dalával. A zenét a zenekar tagjai közösen szerezték és hangszerelték, a dal szövegét az együttes billentyűse, Dusik Gábor írta. Fellépésüket egységes, kidolgozott előadásmód, gondosan megszerkesztett kompozíció és kiváló hangszertechnika jellemezte. A dal, mint annyi más Gravis-szerzemény, ez alkalommal is a béke fontosságáról szólt, rámutatva az elnyomás gyötrelmeire.“ (Papp Sándor, Új Szó, 1984. 2. 7.).

Az Új Szó hasábjain Sági Tóth Tibor adott hírt elsőként a Gravis készülő lemezéről, amely az Opus lemezkiadó 1984-es tervei között szerepelt:
„Az együttesek közt örömmel fedeztük fel a kiadási tervben élvonalbeli hazai magyar együttesünket, a Gravis-t“. (Új Szó, 1984. 2. 27.).

Ekkor még azonban senki sem tudta, hogy a felvételek szlovák nyelvűek lesznek… Hogy miért, ennek több oka van, ugyanis a dolog rendkívül összetett. Dusik Gábor és Hegedűs István a Hét 1990. november 30-i számában Koller Sándor kérdésére („Ti néhány évig magyar együttesként működtetek, aztán szlovák vizekre eveztetek…“) ezt nyilatkozták:
D. G.: „1985-ig mi voltunk az egyetlen olyan magyar hazai rock együttes, akik kislemezt is megjelentettünk az Opusnál. Ennek ellenére csak egy alkalommal hívtak meg bennünket a Csemadok gombaszögi országos fesztiváljára, később pedig már csak akkor jött ugyaninnen meghívó, amikor szlovákul énekeltünk.“

Lampl Zsuzsanna az Új Nőben, 1985 elején ezt írja:
„A Gravisnak 1980-tól kb. 100 koncertje volt. Jelenleg két új rádiófelvételük készül, s ha lennének előzetes megrendelések, az OPUS új nagylemezre való anyagukat magyarul is kiadná.“

Haraszti Gyula még 1981 elején így vélekedik a Nőben:
„Az Opus hanglemezkiadó vállalat az együttes számainak szlovák nyelvű megjelentetését tervezi kis vagy esetleg nagy lemezen. Szlovák nyelvű változatot említettünk, de megjelenhetne az első csehszlovák magyar rock-hanglemez is, ha akadna intézmény, mely legalább háromezer darab eladását vállalná, illetve ennyit megrendelne, hogy rentábiis lehessen a lemez gyártása. Hazánk magyar nyanyelvű lakosainak, fiataljainak számát tekintve a háromezer példány elég gyorsan elfogyhatna! Az együttes mindenesetre várja a mecénást, mert szeretné, ha a szlovák nyelvű lemez mellett eredetiben is megismerhetné, megőrizhetné számaikat mindenki – akihez zenéjük szól. Jó lenne, ha felfigyelnének erre kulturális szerveink is.“

Hegedűs István a Hétben, 1985 márciusában ezt nyilatkozta Papp Sándornak:
„– 1983–84-ben hárman is koncerteztünk. Azért kényszerültünk erre, mert a basszusgitárosunk Szabó János bevonult katonának. A tényleges katonai szolgálat letelte után tavaly ősszel visszatért az együttesünkbe. Új arc a zenekarban a dobos, Varsányi György. A billentyűs hangszerek kezelője továbbra is Dusík Gábor. A változások után úgy éreztük, itt az ideje, hogy egy olyan műsort is összeállítsunk, amellyel nemcsak a magyarlakta vidéken, hanem az egész országban koncertezhetünk.
– A Gravis együttes amatőr zenekarként számos sikert ért el. Kislemezük után megjelent az első nagylemezük is, ami hiánycikknek számit a hanglemezboltokban. Több országos versenyben nyertek díjat. Nem merült fel még az ötlet, hogy hivatásos együttesként tevékenykedjetek?
– Erre már évekkel ezelőtt gondoltunk. Célkitűzésünket ebben az évben megvalósítjuk. A Slovkoncert munkatársai megfelelően támogatnak bennünket, remélem néhány hónapon belül hivatásos együttesként ismét eleget tehetünk a meghívásoknak. Ez évben ötven fellépést szeretnénk megvalósítani. Ezenkívül az Opus hanglemez kiadóvállalat stúdiójában az év végéig új nagylemezünket tervezzük, reméljük ez már nagyobb példányszámban jelenik meg, mint az első, egyébként utánnyomással abból is több ezer készül még, s ismét kapható lesz az üzletekben.
– A Gravis-dalok arról híresek, hogy kollektív munka eredményeként születnek, azaz az együttes valamennyi tagja komponál, és csak a legsikeresebb szerzemények kerülnek az egyes műsorokba. Ki dönti el, hogy melyek a legjobb dalok ?
– Általában két évig koncertezünk egy műsorral. Ez alatt az idő alatt is „lecseréljük’ azokat a dalokat, amelyekről meggyőződünk, hogy a közönségnek kevésbé tetszenek. Az új műsor összeállításakor pedig minden esetben közösen döntjük el, mit játsszunk. Egy-két naptól eltekintve rendszeresen naponta gyakorolunk, bemutatjuk egymásnak az ötleteinket míg végül is kialakul a dal végleges formája. A következő időszakban kétnyelvű műsorral lépünk majd fel, a magyar szövegeket Dusik Gábor írta, a szlovák szerzeményekét pedig Kamil Peteraj és Peter Guldan. A műsorban szerepel néhány dal a nagylemezünkről is.
– A kétnyelvűség nem okoz nehézséget a műsor szerkezeti felépítésében, dramaturgiájában?
– Említettem, hogy az egész ország területén szeretnénk koncertezni. A műsort úgy állítottuk össze, hogy a fő mondanivaló a szlovák és a magyar szövegekben is végig követhető legyen. A műsor első bemutatójának sikere arra enged következtetni, hogy ezt az elképzelésünket sikerült valóra váltanunk.
– Az együttes pályafutása alatt mi okozta a legtöbb problémát?
– Hosszú évekig küzdöttünk hangszer- és felszerelés nehézségekkel. Ezen már túljutottunk. Örülünk, hogy bekerültünk a köztudatba és ezt továbbra is szeretnénk megőrizni.“

A nagyemez tehát szlovák nyelven jelent meg, s hirtelen felkapott dalszövegírók (pl. Kamil Peteraj) kezdtek legyeskedni a zenekar környékén. A zenekar nevét viselő nagylemezt követően, 1984 végén a csapat megválik Szilvássy László dobostól (az ok: alkohol…), helyére Varsányi György érkezik, és a slovkoncertes kapcsolatoknak és egyéb kontaktusoknak köszönhetően kezdenek közösen dolgozni Marika Gombitovával, aki a nyolcvanas években a legfelkapottabb és legközkedveltebb szlovák énekesnőnek számított. Lényegében ekkortól számítható a Gravis hivatalosan is profi zenekarnak.

Erről, és a szlovák dalszövegekre való átállásról is nyilatkozott Dusik Gábor Kövesdi Károlynak a 2011. április 30-án megjelent Új Szóban:
„ – Hogy kerültetek össze Marika Gombitovával?
– Ez 1985-ben történt, Marika akkor már öt éve tolókocsiban élt, s akkorra került olyan állapotba, hogy képes volt újra fellépni. A szakma tudott rólunk, hiszen végigkoncerteztük Dél-Szlovákiát. Egyeseknek fájt is a dolog, és igyekeztek betessékelni bennünket az egyetlen koncertirodába. Akkoriban akkor vált profivá egy zenekar, ha ide bekerült, mert a zenéjéből kezdett élni. Levizsgáztunk, profik lettünk, de a számaink felét magyarul énekeltük. … Marikának a Collegium Musicummal kellett volna folytatnia, de ott valami gond adódott, minket pedig úgy tartottak számon, mint jó zenekart. Összeboronáltak bennünket. Miközben Marikával koncerteztünk, Gravis-koncerteket is adtunk. Másfél évig félig magyar, félig szlovák volt a Gravis-koncert (ez volt a Slovkoncert feltétele!), és ez senkit sem zavart mondjuk Szlovákia északi részén, viszont csalódtak bennünk a magyar vidéken. Teljesen jogosan. De mi már ezen nem tudtunk változtatni, mert a koncertiroda volt a kenyéradónk, ahol minden elő volt írva. Így kerültünk be a szlovák profi könnyűzene világába.“

A helyzetet tehát a kényszer szülte, mert egyrészt szlovákiai magyar vonalon sem erőltette meg magát senki, hogy segítsen a zenekarnak, kockázatot meg aztán végképp nem vállaltak a Gravis-ért (főleg a Csemadok), s mivel önerőből magyar „anyanyelvű“ zenekarként már mindent elértek, a profik világába csak a Slovkoncert támogatásával kerülhettek. A koncertszervező iroda és a lemezkiadó feltételeit (egy szlovák nagylemez lehetőségét már 1981-ben felkínálták a csapatnak), továbbá az akkori szlovák könnyűzenei elit viszonyulását a csehszlovákiai magyar sikerekhez már fentebb megismerhettük. Az 1984-es nagylemez egy fejlődőképes zenekart mutatott, ahol a csapat a klasszikus rock, a hard rock, az „űrrock“ és az újhullám egyfajta egyvelegét játszotta.
A következő esztendő már főleg a Marika Gombitovával való együttműködés jegyében zajlott. Dalírás, a szerzemények összepróbálása, tévéfelvételek, sok koncert, többek között néhányszor a Szakszervezetek Házában (Dom ROH, később Dom Odborov, ma: Istropolis), telt ház előtt. A zenekar ugyan megtartotta függetlenségét, hiszen Gombitová következő évben megjelent nagylemezén külön is feltüntették őket, és a Gravis önálló koncerteket is adott, de Marika tévészereplései során a zenekar rendszerint alig volt látható, a videoklipekben pedig nem is szerepelt. Az 1986-ban megjelent Voľné miesto v srdci (Szabad hely a szívben) c. Marika Gombitová nagylemez a Gravis kíséretében is hozta a profi szintet, és a zenekar tagjai által írt dalok még inkább kiemelkednek a lemez dala közül. Nyilvánvalóan a Gravis-nak itt idomulnia kellett a Marika-féle kommerszebb pop-rockhoz, de ezt úgy tette, hogy nem szabadult meg teljesen jellegzetességeitől. A Marikával való együttműködés végül 1986 második felében megszakadt. Ekkor a zenekar magyar nyelvű koncerteket már alig adott, és a Gombitová nélkül támadt űrt csak a zenekar átszervezésével, és egy új koncepció megvalósításával lehetett megtölteni.

Varsányi Gyuri és Szabó Jancsi helyére 1987-ben új tagok érkeztek: Igor Zadrabaj (basszusgitár) és Ján Lapoš (dob). Innentől a Gravis már a tagságában sem volt „színmagyar“. Dusik Gábor és Hegedűs Pista azonban úgy érezték, hogy egy „igazi“ frontemberrel (aki szabadon mozoghat és kommunikálhat a közönséggel, nincs a hangszeréhez „ragasztva“) nagyobb sikereket érhetnének el. Meghallgattak pár énekest, és végül Kornel Kadlubiakra esett a választásuk, ami a zenekar szempontjából jó húzásnak bizonyult, mert Kornelt a szlovák rajongók hamar elfogadták, mi több a zenekar egyre nagyobb népszerűségnek örvendett.

Még ebben az évben megjelent egy kislemez, melynek egyik dalát még Dusik Gábor, de a másikat már Kornel énekelte fel. A két dal ékesen bizonyítja a zenekar tagjainak azt az elhatározását, hogy a csapat egy könnyebben befogadhatóbb irány felé haladjon.

1988-ban már sejteni lehetett, hogy az új felállással nagylemez jelenik meg, készült is egy felvezető kislemez, melynek A oldala (Skúšky z lásky /Vizsga a szerelemből/) azonnal sláger lett, s amikor 1989-ben megjelent a Kolotoč masiek (Álarcok körhintája) című nagylemez, a Gravis végképp révbe ért. Az album dalaiból több videoklip készült, vagy féltucatszor szerepeltek a Triangel című könnyűzenei műsorban, illetve egyéb tévés produkciókban, és az együttes rengeteg koncertet adott.

Ahogy az lenni szokott, a siker mámorában a zenekari tagok egyre nehezebben jöttek ki egymással, így 1989 kora nyarán Dusik Gábor kilépésével lényegében meg is szűnt a csapat pár hétre.
Koller Sándor jóvoltából a Hét 1989. augusztus 18-i számában egy érdekes, rövid cikk jelent meg, melynek a szerző a beszédes „Gravisból ATAK, aztán Gravis, azaz hogy is van ez?“ címet adta. Az írás így folytatódik:
„Korábban ígértem olvasóinknak, hogy bemutatjuk Dusík Gábor új együttesét az ATAK-ot. Mára viszont újra megváltozott a helyzet, ezt tisztáztuk a csapatvezetővel. Gábor elmondta, hogy korábban néhány tag főleg szakmai nézetkülönbség miatt elhagyta a Gravis együttest, s átigazolt az újonnan alakult ATAK csapatba. Az első közös koncertfellépés után viszont már kiderült, hogy az említett csapat sem követi azt az irányvonalat, amit Gábor a rockzenéért tenni szeretne. Ezért kissé átformálta az egykori Gravist, s most újra ebben a csapatban játszik. A napokban mutatkoznak be először néhány szlovákiai helyszínen.“

Valószínűleg éppen akkor, amikor a Gravis pár hétig szünetelt, váratlanul egy levél érkezett a zenekarhoz a gombaszögi kulturális fesztivál rendezőitől, miszerint szívesen látnák az együttest a pódiumon. Erre Dusik Gábor így emlékszik vissza:
„Gombaszögön azelőtt is koncerteztünk, aminek általában a kutyás rendőrök oszlatása vetett véget, tehát nagy rajongótáborunk volt. Az utolsó fellépés idején, 1988-ban (sic!) (erre Gábor rosszul emlékszik, mivel nyilván 1989-ről van szó – a szerk.) már hivatalosan nem léteztünk, de hívtak, s én összeszedtem a zenekart. El is késtünk, de azzal együtt klassz koncert volt. A közönség magyar éneket követelt, aminek az lett a következménye, hogy vasárnap szőnyegen voltunk a Slovkoncertnél, mert „nem ez volt tervbe véve”. A nem létező zenekar egy éves letiltást kapott. Dühömben meg akartam verni az igazgatót, szerencsére lefogtak. A letiltás végül feltételes lett, azzal, ha stikli lesz, egy évig nem játszhatunk. Akkor már családfenntartó voltam. De több ilyen sztorink volt, például amikor a Hatszázezer c. számunkat játszottuk a bajmóci fesztiválon, magyarul, ott, helyben kellett lefordítanom a szöveget a rendezőknek, addig nem lehetett fellépni. Ebben éltünk. A dolgok sosem egyszerűek. Van egy zsidó mondás: Minden másképp van, és a másképp is másképp van.“

A gombaszögi fellépés idején a keleti blokk rendszerei már az utolsókat rúgták, de a Gravis-nak éppen ekkorra lett tele a hócipője. Egy év múlva, 1990 őszén aztán mégis szerencsét próbáltak, Dusik és Hegedűs új tagokkal, Varga Frigyes basszusgitárossal és Petrus Gyula dobossal próbálta revitalizálni a bandát, azaz ismét „színmagyar“ volt a tagság. Két új dal, néhány rádiós beszélgetés, egy tévéinterjú (stílszerűen a pozsonyi Duna utcai magyar gimnázium pinceklubjából, nem elfelejtve, honnan indultak) és néhány fellépés után azonban pár hónapos ténykedést követően végleg bedobták a törülközőt, ugyanis az újabb generáció már nem volt rájuk kíváncsi, a régi meg már vagy nem járt koncertre, vagy kiábrándult belőlük. Ki tudja.

Dusik, Hegedűs és Varga ezt követően, 1991-ben egy sikeres gyereklemezzel jelentkezett (Sétálni ment három kalap), melyben szlovákiai magyar költők (Dénes György, Kövesdi Károly, Simkó Tibor, Tóth Elemér) gyerekverseit zenésítették meg, s ez volt a Hegedűs által alapított, a kilencvenes években sikeres Jumbo Records lemezkiadó első hivatalos kiadványa. A kiadó ma is üzemel, bár némileg átalakult. Dusik közben rengeteg könnyűzenei előadónak írt zenét és slágereket (pl. Marcel Palonder, Miroslav Noga, Štefan Skrúcaný, Katarína Hasprová, Sonia, Richard Müller, Peter Marcin stb.), továbbá tévé show-kban szerepelt, zenét szerzett egy musicalnek, négy rock operának és számtalan tévéműsornak, továbbá megjelentetett három szólólemezt. Petrus Gyuszi elismert session dobos, Varsányi Gyuri a népzene és a dzsessz vonzáskörében él, Varga Frici Hegedűs Pista cégében is érdekelt, de a nagymegyeri Last Blues Band zenekarban és egyéb formációkban is játszott. Szabó Jancsi felhagyott a zenéléssel, Szilvássy László pedig sajnos tovább folytatta önromboló életét, és 44 éves korában, 2006 tavaszán elhunyt. Ami a szlovák tagokat illeti, Kadlubiak egy rövid próbálkozás után teljesen eltűnt, Lapoš a Metalindában folytatta, Zadrabajt pedig kisebb-nagyobb zenekarok foglalkoztatták.

Az Opus kiadó a néhai Gravis zenekarra emlékezve 2008-ban megjelentetett egy válogatás CD-t, amelyen a második nagylemez teljes hanganyaga mellett az elsőről is található néhány felvétel. A CD-n szerepel továbbá egy kislemezdal, bónuszként pedig két felvétel, ami Marika Gombitová és a Gravis együttműködését dokumentálja. Végére hagytam azonban az igazi csemagét. Talán a legfanatikusabb felvidéki Gravis-rajongók sem gondolták volna, hogy a magyar kislemez dalai a rongyosra hallgatott vinyl lemezek után egyszer valaha is az őket megillető helyre, a csapat Best Of CD-jére kerüljenek, ráadásul feljavított minőségben. Ezeknek a felvételeknek a hangzása, s maga a muzsika ugyanis a mai napig vállalható.

Az 1990-es Hét-beli interjú során Dusik Gábor és Hegedűs István Koller Sándor kérdésére olyan válaszokat adtak, amelyek témája már akkor probléma volt, és sajnos ma is aktuális:
„D. G.: – Itt említem meg, hogy nemrég betértünk a Csemadok műsorvezető irodájába, a Csemartba, és hogy finoman fogalmazzak, nem repestek az örömtől, s nem vállaltak értünk semmilyen kockázatot. A ki ezt nem értené, annak magyarázatként elmondom, hogy segítségül felajánlották, legközelebbi műsortájékoztatójukban mi is szerepelhetünk.
– Ez egy újabb pofon lehetett a feltámasztott Gravisnak. Apropó, feltámadt Gravis. Ez az együttes most éli második fiatalságát?
H. I.: – Ha felidézhetjük a sok-sok régi, szép emléket, hát miért ne tennénk? Mindannyian kedvből, szeretetből zenélünk. Tehát nem azért jöttünk össze, hogy anyagi haszon után nézzünk. Igyekezni fogunk, hogy a zenénk színvonala továbbra is professzionális legyen, a zenélés elsősorban a legkedvesebb időtöltésünk maradjon. Riadtan szemléljük a körülöttünk zajló nagy „kulturális forradalmat“, amikor sorra vendégszerepelnek nálunk a különböző színvonalú, sőt gyenge magyarországi előadók. Szerintünk a jó zenét játszó bandákat kellene gyakrabban vendégül látni.
D. G.: – Magunkba kellene szállni, mert talán mi, csehszlovákiai magyarok is képesek lennénk színvonalas rock muzsikát komponálni és előadni. Sőt, anyagi vonatkozásban is jelentős megtakarítást könyvelhetnének el az egyre jobbban elszegényedő kultúrházak, hiszen az otthoni produkciók jóval olcsóbbak lennének a külföldieknél.“

Legutolsó felállás:
Dusik Gábor – billentyűs hangszerek, ének
Hegedűs István – gitár, ének
Varga Frigyes – basszusgitár
Petrus Gyula – dobok

Korábbi tagok:
Szilvássy László – dobok (1979–1984) †2006
Szabó János – basszusgitár (1979–1987)
Varsányi György – dobok (1984–1987)
Kornel Kadlubiak – ének (1987–1989)
Ján Lapoš – dobok (1987–1989)
Ivan Zadrabaj – basszusgitár (1987–1989)

Diszkográfia:
Mondd, mit ér? / Légtornászok (1980) – demó

Élj őszintén / Talán (1982) – kislemez

Élj őszintén

Talán

Gravis (1984)

Nie

Kráľ

Nezvestný / V zelenom (1987) – kislemez

Nezvestný

Skúšky z lásky / Lady (1988) – kislemez

Lady


Skúšky z lásky

Kolotoč masiek (1989)

Sladký smútok prázdnych dní


Daruj mi svoj najkrajší deň


Zapni rádio

Annyi mindent láttam már (1990) – promo

Best Of (2008)

Marika Gombitová + Gravis:
Voľné miesto v srdci (1986)

Tulák v čiernej bunde

Správa o mladosti


Správne dievčatá

Képgaléria:

Biográfia:
A zenekar megalakulását megelőzte két hónapnyi tervezés, ami lényegében két hónapos angliai kiruccanásnak köszönhető. Ez idő alatt számos szöveg illetve 7-8 szám terve jött létre. (Olyan számoké mint pl: Sorrow, Solitude és Fire). Annak ellenére, hogy a nyárnak vége lett, még elég hosszú idő kellet ahhoz, hogy végre beinduljon minden. A zenekar
megalakulásának időpontja 2007. január 3., ami egyben az első próba is. Ezen a probán részt vett Kósa Árpád (RP) gitáros-énekes és a dobok mögött Ambrus Gábor (Baka). Először 5 szerzeményt sikerült kidolgozni: Sorrow, Fire, Solitude, Insane, és az első magyar számot, a „Neked“ címűt. Ezek után csatlakozott a zenekarhoz Kósa Balázs (basszusgitár) és Sebő Balázs (gitár). Ebben a felállásban zajlott le a második próba 2007. január 13-án, s aztán beindult a zenekar. A csapat két év alatt három demót rögzített, majd 2009-ben szép lassan kimúlt.

A zenekar tagjai:
Kósa Árpád (RP, Röpö; 1987. október 16.) – gitár, ének
Sebő Balázs: (Bali; 1990. június 13.) – gitár
Kósa Balázs (Kósa; 1990. december 25.) – basszusgitár
Ambrus Gábor (Baka; 1989. február 09.) – dobok

Diszkográfia:

• Abyss of Sorrow (2007) – demo

• Forgotten Past (2008) – demo

• Abyss (2008) – demo

Never:

Solitude:

As We Burn in Hell:

A Long Night:

 

Képgaléria:

Biográfia:
A zenekar egy baráti körből, és szimplán kedvtelésből alakult szórakozás és szórakoztatás céljából. Az első években szinte csak más, híres előadók dalait játszották, de az évek múltán a feldolgozások fokozatosan a saját szerzeményeknek adták át helyüket. A Mortifer kétszer indult tehetségkutatón, és mindkétszer dobogós helyen szerepelt. Számos közismert magyar zenekar előzenekaraként láthatta őket a közönség (Edda művek, Pokolgép, Ossian, P.Mobil, Beatrice stb.), és jó pár fesztiválon játszottak. Egyidőben angol nyelvű dalokat is írtak, hogy a zenét ne csak a magyar régiókban tudják előadni. Az egyik angol nyelvű szerzeményhez videoklip is készült promó gyanánt, After the Endless Love címmel. Amikor beindult volna a zenekar szekere, sokasodni kedtek a hétköznapi gondok, s idő hiányában egyre nehezebben tudták a próbákat összehangolni. Emiatt többször volt tagcsere a zenekar kötelékében. Végül is nem tudtak egyről a kettőre jutni, s ez megpecsételte a zenekar sorsát… A közös zenélést ekkor még nem hagyták abba, kisebb stílusváltás után Cadillac Blouse néven próbáltak szerencsét, egy énekesnővel Takács Noémivel (Noémó) kiegészülve. De az már egy másik történet…
A Mortiferben megfordult zenészek: Bán Imi – ének, gitár; Lelovics Gábor – gitár; Mucha Attila – dob; Szutyányi Adrián – basszusgitár; Csizmadia ‘Yoda’ Zoltán – basszusgitár; Fülöp István – billentyűs hangszerek; Laczkó Sanya – gitár

Legutolsó felállás:
Bán Imi – ének, gitár
Lelovics Gábor – gitár
Csizmadia ‘Yoda’ Zoltán – basszusgitár
Fülöp István – billentyűs hangszerek
Mucha Attila – dob

Diszkográfia:
Nincs kiút (2002) – demó

Promo (2004) – angol nyelvű demó

Videó:
After the Endless Love (2006)

Képgaléria:

Biográfia:
A dunaszerdahelyi Csak Van együttes egyszerre született a 21. századdal.

2001 óta a csapat tagcseréken, stílusváltáson és a szüzesség elvesztésén átesve lassan zenekarrá formálódott. 2005-re alakult ki a zenekar klasszikusnak mondható felállása, ahogy magukat nevezték, Középkelet-Európa legvidámabb zenekara. A koncerteken ekkorra néhány feldolgozáson kívül már a saját dalok kerülnek előtérbe, melyekre az „optimista, vidám rockzene“ elnevezés illik legjobban (persze akadnak kivételek).

2006 a tehetségkutatókon való versengés jegyében telt, és a banda összesen nyolc díjat nyert. Ennek eredményeképp 2007-ben napvilágot láthatott első, négy dalt tartalmazó demó EP-jük is, amely nemes egyszerűséggel az „1“ címet viseli.

2009-ben a Csak Van pihent, próbaterembe és egyéb helyekre zárkózott be, a zenekar csupán három koncertet adott. 2010 az újjászületés és a sűrűbb koncertezés éve lett. Az együttes márciusban jelentkezett a Megasztár ötödik szériájába, ahol húszezer jelentkező közül először a legjobb ötszáz, majd a második forduló során a legjobb száztizennégy produkció (melyet utóbb felduzzasztottak kétszázra) közé verekedte magát. Az augusztusi elődöntőn a csapat már nem indult, mivel nem írta alá a műsor által kínált előnytelen szerződést.

A Csak Van 2011-ben jelentette meg egyetlen hivatalos nagylemezét, „Mindennek a teteje“ címmel. 2013-ban Bíró Szabolcs énekes kivált a zenekarból, mivel minden idejét a regényírásra szerette volna fordítani. Ez lényegében a zenekar végét jelentette, noha a többiek soha nem oszlatták fel hivatalosan az együttest, s még jó ideig próbáltak, de új énekest nem találtak Szabi helyére, így nem is vállaltak fellépéseket.

Legutolsó felállás:
Bíró Szabolcs – ének
Szabó László (Szampó) –  basszusgitár
Viola Ferenc (Ferke) – gitár
Nagy Péter (Pityer) – billentyűk
Vésey Kovács László (Lacika) – dobok

Diszkográfia:
1 (2007) – demó
Mindennek a teteje (2011)

Képgaléria:

Biográfia:
Barátság, így indult a történet… 1983 december 10-én a RAF-II útjára indult, ekkor volt a zenekar első koncertje, amelyet az akkori úttörőházban adtak. Alapító tagok: Hervay László (Enosz) – ének; Hölgye Zsolt (Hözse) – gitár; Vida Zoltán (Kova) – gitár; Horváth Gábor (Coco) –basszusgitár; Szenczi Gyuri – dob. A kilencvenes évek elején, mint a Szlovákiába érkező magyarországi előadók előzenekara, felléptek az Edda, a P. Mobil, a Omen előtt stb.. 1994 tavaszán elkészült az első demó „Engedj!“ címmel. Az akkori felállás: Gállfy József – gitár; Both István – gitár; Fodor Tibor (Csipke) – basszusgitár; Bartal Lajos – dob; Hervay Laci – ének. Erre a kiadványra keményebb, heavy metalos dalok kerültek. 1995-ben újabb tagcserék következtek, ami már addigra szinte megszokott dolog lett a zenekarnál. Az érkezők: Deák Ferenc (Fece) – dob és Csiba Ricsi (Rikó) – gitár. 2000-ben Csiba Ricsi helyett Jankovics Zoli (billentyű) érkezik. 2003 júliusában elkészül a „Nézz rám!“ cimű CD. 2004 szeptemberében Zoli helyett Bartal Gábor érkezik és elkezdődnek az új lemez, a „Véresen komoly“ előkészületei. 2006-ban visszatér a zenekarhoz Jankovics Zoltán, de 2007-ben a billentyűk mögé mégis egy új arc, Derzsi Szabolcs kerül, a basszusgitárt pedig Halász Gábor (Haly) veszi a kezébe.

Aktuális felállás:
Hervay László (Enosz) – ének
Deák Ferenc (Fece) – dobok
Halász Gábor (Haly) – basszusgitár
Derzsi Szabolcs – billentyűs hangszerek
Gálffy József – gitár, vokál

Diszkográfia:
Nézz rám! (2003)

Véresen komoly (2005)


Miért?

Ránk virrad az éj (2015)


Ha ölni kell

Képgaléria:

 

Biográfia:
Balla Igor zenekarvezető nyomán részletes képet kaphatunk a múlt évezred végének egyik legendás rockzenekaráról:
„A Pigmeus a csöves rock hőskor egyik legismertebb és legsikeresebb felvidéki magyar rock zenekara. Sokkal többet jelentett ugyanis a közönségének mint egy zenekar: a lázadást a szabadságot és a rocker életvitelt. Akkor még csak belépőjegyes koncerteket lehetett adni, de így is telt házakat produkált, és kisebb botrányokat. Somorján pl. a tömeg betörte a művelődési ház bejáratát, Pozsonyban feloltották a szervezők az utolsó számokra a teremben a fényt, hogy így fogják vissza a tomboló csápoló közönséget stb. A szlovákiai magyar rádió évekig nem volt hajlandó felvenni dalait. Végül 2 számukat rögzítette, de csak a zenekarral készült riport került végül közvetítésre. Az olyan számok, hogy Zsírsejkmama meg az Öngyilkosok balladája ellentétes volt az akkori kultúrpolitikával. Csak a rendszerváltás éveiben készülhettek stúdiófelvételei, melyekből az Add rá a gázt hatalmas siker lett. A későbbi felvételekből az Érezd velem, meg a Mitől döglik a légy lett nagy durranás, de Az első éjszakán és a Megszokás is sokak kedvence lett. Ekkor már szó lehetett volna többről, lemezről is, de csak szlovákul, amit a zenekar kategorikusan visszautasított. Bekerült viszont a Pigmeus a legnézettebb magyarországi állami tévé, az MTV (más még nem volt) Rockstúdió című műsorába, ami olyan volt akkor, mintha valaki mostanság az amerikai MTV-ben szerepelhetne. A csapatnak a magyarországi állami rádió zenei adójába, a Petőfi rádióba is sikerült betörnie. A Pigmeus olyan neves magyarországi zenekarokkal zenélt egy színpadon, mint pl. a Bikini, a Beatrice, a P. Mobil, de a szlovákiai élvonalból a Metalindával, Money Factorral és másokkal is. Sokat segített ebben a banda menedzsere, Tóth Péter.

A zenekar egyik legemlékezetesebb, legspontánabb sikerét talán a „Mentsük meg a Dunatájat“ című megarendezvényen, a somorjai lóversenypályán élte át. A tízezres tömeg szürkületkor még mindig szanaszét heverve fesztiválozott, pedig már fellépett a délután folyamán 1-2 hazai és külföldi nagyágyú, de mikor a Pigmeus belecsapott a húrokba, mintha mágnest kapcsoltak volna be, a tömeg odazúdult a színpad elé és végigőrjöngte a koncertet.
Az Egy kívánságom van és a Fémangyal akkor már hatalmas Pigmeus slágerek voltak, pedig sose készült belőlük stúdiófelvétel. A cucc is oltári volt: a helyszínről Athénba vándorolt, ahol pár nap múlva Tina Turner koncertezett rajta.

1993-ban megvalósult a zenekar életében a Kánaán, mert átcuccolás és utazgatás nélkül napi 2-3-szor is színpadra állhatott. A Komáromi Jókai Színház felkérte a Pigmeust, hogy legyen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenekara, és Balla Igor, a zenekar basszusgitáros-énekese a darab zenei vezetője. Sikerült ezt a feladatot úgy megoldani, hogy Adamis Anna (a musical dalainak szövegírója) a bemutatón elsőként ugrott fel tapsolva a székéről, és még azok is elismerően gratuláltak a zenekarnak akik előtte nem nagyon voltak a rajongói. Sikerült ugyanis úgy átdolgozni az akkor már 20 éves musical zenéjét, hogy az megfeleljen a 90-es évek zenei világának és lendületének. Voltak ugyan színészek, akik az első próbákon ellene voltak az átdolgozásnak, hogy miért kell tempós kemény rockba áttenni pl. a lirikus hangvételű A fák is siratják című dalt, meg az Eszter keresése címűnek a második felét, ahol a keresés hektikus hangulatát lehett így még jobban kifejezni. Végül azonban mindenki megszerette a számokat ebben a formájukban, csakúgy mint az egész musical új hangzásvilágát. Több mint 100 előadást ért meg a darab.

Kár, hogy nem maradt a Pigmeus után egy lemez, vagy CD se. A Youtubon van viszont több koncertrészlet. A rockzenébe azonban az elkövetkező években a közönség belefásult, Szlovákiában ugyanúgy, mint Magyarországon. Sok „nagyágyú“ szünetet tartott, vagy végképp befejezte. Felbomlott a Pigmeus is.

Érdekességek:
* A Pigmeus és a szintén pozsonyi Gravis zenekar a pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű alapiskola BUMM nevű zenekarából jött létre – „sejtosztódással“: Balla Igor megalakította a Pigmeust, Dusík Gábor pedig a Gravist.
* Akkor még működési engedélyre volt szükség ahhoz, hogy a zenekarok játszhassanak és pénzért léphessenek fel. A galériában megtalálható a Pigmeus működési engedélye, amit egy vizsgabizottság előtt kellett megszereznie. Féltünk, hogy Pozsonyban nem kapnánk meg, mivel magyarul énekeltünk, ezért egy picit „csaltunk“. Ugye Pozsonyban a Vrakuňa – Vereknye városrészben volt akkor a próbatermunk, de Dunaszerdahelyre mentünk vizsgázni, ahol azt írtuk be a kérvényünkbe, hogy a járásban lévő hasonló nevű Vrakúňból vagyunk – szerencsére nem leplezték le a turpisságot, pedig magyarul röviden Várkonynak, rendesen pedig Nyékvárkonynak nevezik a települést. A hivatalos érintkezésben azonban akkor még a magyar megnevezéseket nem lehetett használni.“

Felállások:

1. felállás, 1978 (a gimnázium első éveiben)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Valkó Sándor – dob
• Kovács Gáspár – ének
• Makky László – szólógitár
• Miklós Tibor – gitár

A tagok balról jobbra: Makky László – szólógitár • Miklós Tibor – gitár • Balla Igor – ének, basszusgitár • Valkó Sándor – dob • Kovács Gáspár – ének (Igor nyakában jól látszik a kultikus Pigmeus fej-medál, melyet Nagy Zoltán, Zs. Nagy Lajos költő fia készített, aki Igor osztály- és padtársa volt az alapiskolában.)
A fotó Nagypaka főterén készült 1978 nyarán

2. felállás, 1979/80 – 1982 (a gimi utolsó éveiben és utána – a tagok katonai szolgálatra való bevonulásáig)
• Balla Igor – ének, szólógitár
• Takács Lóránt – billentyű
• Hervay György – basszusgitár (eleinte egy ideig Hervay József gitáros is játszott, lásd a jányoki képet)
• Kántor Tibor – dob

A fotó 1982 nyarán készült Pozsonyban, a Fő téren (akkor még park és más padok voltak ott)
A tagok balrol jobbra: Takács Lóránt – billentyű • Balla Igor – ének, szólógitár • Kántor Tibor – dob • Hervay György – basszusgitár

3. felállás, 1985–1993 (a tagok katonai szolgálata után – a legsikeresebb korszak és formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Kerekes Zoltán – dob
• Kerekes Csaba – billentyű (1990-től)

A tagok balról jobbra: Kerekes Zoli – dob • Balla Igor – ének, basszusgitár • Kiss Sándor – szólógitár
Pozsonyban készült a Magas utcai (Vysoká u.) romos próbateremben,

4. felállás, 1993–1994 (a színházi formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Béhr László (előtte Ghymes) – dob
• Fülöp György – billentyű

Diszkográfia:
Demo (1990) – demó

Megszokás

Mitől döglik a légy

Érezd velem

Az első éjszaka

Add rá a gázt

Videók:

Érezd velem (MTV – Rockstúdió, 1990)

Fémangyal, Csak egy kívánságom van (Somorja, 1990)

Pigmeus + D. Nagy Lajos (Pozsony, Ružinovi kultúrház, 1990)

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Komáromi Jókai Színház, 1993)

Képgaléria:

 

Biográfia:
A The Badges zenekar 2013 őszén alakult, zeneileg popzenei cover verziók előadasára szakosodott. Először diszkó, majd régi popslágerek átdolgozásával, saját szájízre való átformálásával folytatták. Jelenleg is bővítik repertoárukat, amely zömmel angolszász dalokból áll. Több tucat koncert után a zenekar egybeforrt, repertoárja alkalmas falunapokra, fesztiválokra, de ugyanúgy rock klubok és motoros találkozókra, vagy egyéb rendezvényekre. A tagok elmondása alapján technikailg felkeszültek, fegyelmezettek, és készek az együttműködésre.

Aktuális felállás:
Gyürky Szabolcs – dob
Medve Dávid – szólógitár
Petrík Marcell – szólógitár
Adamek Zoltán – basszusgitár
Vanek Gábor – ének

Régi tag:
Konczi Róbert – basszusgitár (2013-2014)

Diszkográfia:
Demo (2014)

Videók:

Képgaléria:

 

Biográfia:

A budapesti székhelyű, de zömmel szlovákiai magyar muzsikusokból álló zenekar 2010-ben azzal a céllal alakult, hogy tagjai mindenféle korlát nélkül zenélhessenek és megmutathassák muzikalitásukat, kreativitásukat és virtuozitásukat. Számos zenekarban bizonyitottak már külön-külön és különböző formációkban dolgoztak együtt. Repertoárjukban a saját dalaikon kívül olyan meghatározó fúziós, jazz-rockos darabok szerepeltek, melyeket ritkán hallhat a közönség. 2011-ben saját kategóriájukban sikerült megnyerniük a budapest A38 Hajó Talentometer nevű tehetségkutatóját.

Felállás:
Sipos Dávid – szaxofon
Bécsy Bence – gitár
Antal Tamás – zongora
Miroslav Gazdík – basszus
Takács Bálint – dob

Alstílus:
fusion, jazzrock

Diszkográfia:
Tsunami Fusion Band (2011) – demó

Videók:

Talentometer, Jazz elődöntő (2011) – koncertfelvétel

Talentometer, Jazz középdöntő (2011) – koncertfelvétel

Tsunami Fusion Band és Fábián Juli (2011) – koncertfelvétel

Képgaléria: