Könnyűzenei együttesek

Ayers Rock

Biográfia:
Az Ayers Rock zenekar 1997 decemberében alakult. Első, egyszámos demójukat 1999 júniusában vették fel „Nincs jövő” címmel. Az énekes posztját ekkor még az alapító-gitáros Szemerédi István töltötte be, igazán tehetséges énekes hiányában… A hiányzó láncszemre 2000 nyarán bukkantak rá Rotyík László személyében. Takács „Taki“ Krisztián, a zenekar dobosa 2001-ben fél évre távozott a csapatból, hogy 10 buli erejéig a Nautilus zenekart erősítse, majd 2002 júniusában visszatért közéjük. 2003-ban hazatért külföldi munkájából Demény Zoltán billentyűs, aki ismét csatlakozott a zenekarhoz. Ekkor szállt be a csapatba Kiss Zoltán basszusgitáros is. 2004 kora tavaszán érte őket az első kellemetlenség: nem várt „vendégek“ látogatták meg a próbahelyiségüket, és vittek mindent, ami csak mozdítható volt – jelentős kárt okozva, s rövid időre megbénítva munkájukat. Az ominózus év májusában jelentős átrendeződés zajlott le a zenekar tagságát illetően. Oszlopos tagjaik, Demény Zoltán és Takács Krisztián külföldi munka okán távozni kényszerültek. Ebben a felállásban a csapat az utolsó buliját 2004. május 15-én játszotta. Másnap hajnalban a srácok már repültek Angliába. Ez a hirtelen jött „csapás” épp olyan időszakban érte a zenekart, amikor előttük állt a temérdek lekötött nyári buli. Gyors keresgélés után szerencsésen ráakadtak az új billentyűsre, az akkor még csupán 17 éves Balázs Patrik személyében, aki azóta is erőssége a zenekarnak. A dobok „püfölését” régi barátjuk, Jávorka Tibor „Jonci” vállalta fel. A bőgő négy húrját továbbra is Kiss Zoltán nyűtte. Mindössze két közös próba után lépett fel a zenekar ebben a felállásban a Kamocsán megrendezett 1. Felvidéki Magyar Szigeten 2004. május 28-án. Csupán négy buli erejéig bírta az amatőr zenészek gyűrődését Jonci, helyére Lojda Csaba személyében találtak kitartó dobosra. Csabi előzőleg a Stonehange, később az Overnight csapatokban zenélt Balázs Patrikkal. 2005. szeptember 30-án, az esti bulira készülve Kiss Zoltán váratlan bejelentést tesz: „Ez az utolsó bulim, kilépek.“ Persze mindenki nevet, senki sem veszi komolyan, csak Zoli… Helyére Balázs László, Patrik édesapja áll be „kisegíteni pár buli erejéig“, aki aztán bő másfél évre a bandában ragad. 2007 májusának végén, a 4. Felvidéki Magyar Szigeten búcsúzik a zenekartól Balázs László. Mivel új bőgős még nincs a láthatáron, ezért Hangya, a Kerecsen zenekar akkori basszusgitárosa segíti ki a zenekart két buli erejéig. Pár nap keresgélés, és megvan az új tag: Csomor Krisztián. Ő az egykori Majdnem zenekar gitárosa, de nem okoz neki problémát átállnia a hat húrról a négyre. 2007. június 16-án Nagysallón, egy jótékonysági koncerten mutatkozik be először az Ayers Rock kötelékében. A 2007-es év utolsó hónapjai aggodalommal töltötték el a zenekar összes tagját, feltéve a nagy kérdést: Hogyan tovább? Egyáltalán legyen-e folytatás? Belső problémáik már-már megoldhatatlannak tűntek. Az év vége felé úgy látszott, befejezi a csapat, és 2007 szilveszterének estéjén jött az ötlet, hogy legyen meg a „nagy búcsúzás“ a – mára már hagyománnyá vált – Karvai Rockfesztiválon, amely minden év január utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Épp e szilveszteri napon tette fel a kérdést Szemerédi Pista frissen megismert barátjának, Jósa Tamásnak, hogy bevállalná-e a karvai bulin való szereplést: „Éjfél után 10 perccel került ki tokjából a gitárom és kb. 50 perc elteltével megszületett a válasz. Tomi egy fellépés erejéig – vendégként – érkezett a zenekarunkba 2008. január 1-jén, alig egy órával az új év kezdete után.“ 3 rövid próba után következett a karvai buli, amely után Tamás állandó tagként íródott be csapat névsorába. Nagy lendülettel és újult erővel fogtak neki a zenélésnek a 2008-as év elején, ennek ellenére az utóbbi évek legkevesebb fellépését produkáló esztendejét zárták. Pánikhangulat állt be, amit hűen tükröz az év őszén íródott számuk szövege, melynek címe: „Az utolsó dal“. A 2009-es évben két fontos, említésre méltó dolog történt a zenekar életében: az Ayers Rock május 4. és 10. között rögzítette első studióalbumát Szombathelyen a HOME stúdióban, a basszusgitárosi posztot pedig Palik Gábor vette át a nyár elejétől. 2010-ben a csapat menedzselését Boros János vezette, ekkor több nagyobb koncerten, fesztiválon léptek fel. A 2012-es év elején tagcsere következett énekesi poszton, a mikrofon mögé ismét Rotyík László lép, egy évre átvéve a csapat frontemberi posztját. 2013 újra a nagy átrendeződések éve: előbb énekest cserél a banda, a zenekar torka Balu, azaz Horváth Attila lesz Esztergomból, aki ekkor még az Anagramma zenekar gitárosa is volt egyben. Tavasszal a basszusgitáros is új ember lesz, nevezetesen Scheller Attila. A dobok mögé Takács Krisztián kerül, aki az év végén kiszállt a csapatból, így a megüresedett posztot Horváth György tölti be, aki szintén esztergomi. 2015 novemberében érkezik az új énekes: Németh Attila. Az Ayers Rock tehát játszik tovább, és folyamatosan koncertezik Felvidéken, Magyarországon és Erdélyben egyaránt.

Az Ayers Rock a 80-as évek magyar rock zenéjét idéző, dallamos rockot játszik, nem titkolva az egykori nagy kedvencek hatását (Edda, P. Mobil, Pokolgép, P. Box, Ossian, Lord …). Ehhez mérten a billentyűs hangszerek a hangzásban jelentős szerepet töltenek be.

Elismerések:
2006, Alsóbodok, Generációk Találkozója – Zoboralji Rockfesztivál (amatőr zenekarok versenye):
• Ayers Rock – közönségdíjas
• Szemerédi István – legjobb gitáros-díj
• Balázs Patrik – legjobb bilentyűs-díj

Aktuális felállás:
Németh Attila – ének
Szemerédi István – gitár
Scheller Attila – basszusgitár
Balázs Patrik – billentyűs hangszerek
Horváth György – dob

Diszkográfia:
• Nincs jövő (1999) – demo
• Felvidéki családmodell (2008) – koncert demo

• Örök álmok útján (2009)

Videó: Hol vagytok, magyarok?

Videográfia:
Veletek (2008) – DVD

Képgaléria:

KerecseN

Biográfia:
A zenekar 2004-ben alakult a felvidéki Révkomáromban. Kezdetben Rising név alatt klasszikus rock/metal feldolgozásokat játszott (Hendrix, Deep Purple, Black Sabbath, AC/DC, P. Mobil, P. Box, Piramis, Cream stb.). Az akkori felállás trió volt, ahogyan ma is az. Idővel jöttek a saját számok és a zenekar felvette az igazán kifejező Kerecsen nevet.

Ahogy azt a legtöbb hasonló zenekar teszi, a Kerecsen is elkezdett tehetségkutatózni, amelyeket aztán rendszerint meg is nyert. 2005-ben elkészült egy 7 számos demó CD „…örvénylő folyón át ível a híd” címmel, amelyre kitűnő kritikákat kapott különböző zenei és egyéb lapokban (HammerWorld, Rockinform, Demokrata stb.). Az évek folyamatos koncertezéssel teltek Magyarországon, valamint a Felvidéken. A zenekar olyan hírességek előtt lépett fel, mint például a Tankcsapda, a P. Mobil, a Piramis, a Kormorán, az Ismerős Arcok, vagy Deák Bill Gyula. Több magyarországi és felvidéki fesztiválon is bemutatkozott, mint például a Rockmaraton, Tősfeszt (Kecskemét), Klikkfeszt (Érsekújvár, Kamocsa), Magyar Sziget, Generációk Találkozása – Zoboralji Rockfesztivál, Felvidéki Magyar Sziget, Pannónia Fesztivál. 2008-ban a budapesti Utópia és a HaveRock stúdiókban került sor újabb négy számos demó cd felvételére. A kezdeti trió felállás (Varga Zsolt „Szappan“ – ének, gitár; Gáspár „Hangya” Krisztián – basszus, Tokár Gábor – dob) 2009-ig tartott. Ezt követően történt egy dobos váltás (Bukai László), majd hamarosan két énekesnővel bővült a tagság (Kobza Katalin és Dobos Boglárka). A női énekhangok hatására némileg árnyaltabb lett a hangzás. Ekkor kerültek a zenekar repertoárjába magyar népdal-feldolgozások, amelyek azóta is a koncertek részét képezik. Mivel akkoriban úgy tűnt, hogy a zenekar hangzása veszített „keménységéből”, ismét bővült a tagság. Így került a Kerecsenbe Tóth Péter gitáros. Ez a felállás hellyel-közzel 2 évig működött, volt jó néhány sikeres koncert és készültek az új nóták. 2010-ben a zenekarból kilépett az egyik alapító, Gáspár Krisztián, helyére Kuszák Tibor basszusgitáros került, majd az énekesnők is távoztak. A dobos helyét 2011-ben Kribusz László vette át, majd 2012-ben Fazika Péter „Petyó“. Ugyanebben az évben távozott a zenekarból Tóth Péter gitáros is, így mára ismét a jól bevált trió formációban nyomul a zenekar. 2013-ban a Kerecsen egy négy számos próbatermi demót rögzített, amelyen két saját dal (Emese álma, Nem vagyok…), egy moldvai népdal feldolgozás (Hazám, hazám) és egy középkori egyházi ének feldolgozás (Militaris congratulatio) hallható, ez utóbbi dalhoz egy videoklip is készült Bán István rendezésében. Ez a demó felvétel is rendkívül kedvező kritikát kapott a HammerWorld magazin Demonstráció rovatában. 2014-ben a Kerecsen első helyen végzett a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 1. Szemléjén, s ezzel kivívta a szereplést a budapesti döntőben. Még abban az évben ismét tagcserékkel kellett szembenéznie a zenekarnak. A jelenlegi tagság a következő: Varga Zsolt (ének, gitár), Ferusz Krisztián (basszusgitár) és Hatala Jani (dob). Ez a trió készítette el 2016 őszén a Majom a trónon című első hivatalos Kerecsen albumot. A szerzői kiadásban megjelent CD-t Dombóvári Balázs „Dombesz“ keverte és maszterelte.

A Kerecsen zeneiségét tekintve leginkább a rock/metal kategóriába sorolható be, némi népzenei hatásokkal és igényes szövegvilággal. Mindamellett, hogy a zenében érezhetőek a műfaj 70-es és 80-as évek magyar ill. külföldi zenekarainak hatásai, a Kerecsen zenéje egyedinek mondható. Nem követi az aktuális trendeket, de nem is tűnik idejétmúltnak.

Alstílus: hard rock / folk rock / blues rock / stadion rock

Aktuális felállás:
Varga Zsolt „Szappan“ – gitár, ének
Ferusz Krisztián – basszusgitár
Hatala János – dob

Diszkográfia:
Örvénylő folyón át ível a híd (2005 – demo)

Demo 2008 (2008 – demo)

Demo 2013 (2013 – demo)

Mikor megyek hazafelé

Militaris Congratulatio

• Majom a trónon (2016)

Csillagösvényen

Képgaléria:

Hope Red

Biográfia:
A zenekart 2013-ban, az egykori Groove Machine három tagja (Laczkó Sándor „Sanya“: gitár; Szakál András „Szaki“: basszusgitár; Domján Kristóf: dobok) alapította. 2014-ben csatlakozott Szabó Ádám „Gila“ (gitár), s még ugyanabban az évben Kovács Krisztián (ének). 2014-ben jelent meg a bemutatkozó daluk a „Sötét szél“, melyből videoklip is készült. 2015-ben Krisztián elhagyta az együttest és a zenekar azóta instrumentális zenét játszik. 2016 nyarán elkészült a „TRACK#6“, s ehhez a felvételhez is forgattak videoklipet. 2020 márciusában adja ki első lemezét a zenekar, amely az Album#1 címet viseli és majdnem az összes dalára készült videóklip.
A zenekar stílusa az elszállós chillout-tól egészen a poliritmikus riffekig széles spektrumon mozog a metal műfaján belül és kívül. A Hope Red „Gasztro Metál, Lakodalmas space mulatós ambidjent, Post-gay indie pop, Rage Against the Meshuggah“ zenekarként jellemzi magát. Az interneten főképp a vírus-kampányaival híresült el Coconut Winter néven.

Alstílus:
ambient metal / groove metal / djent / gasztro / alternatív metal / chillout / crossover / indie / industrial metal / progresszív metal

A zenekar aktuális felállása:
Laczkó Sándor „Sanya“: gitár (2013–)
Domján Kristóf: dobok (2013–)
Szakál András „Szaki“: basszusgitár (2013–)
Szabó Ádám „Gila“: gitár (2014–)

Hivatalos honlap: www.wearehopered.com – Youtube

Diszkográfia:
• Sötét szél (2014) – single

• Track#6 (2016) – single

• Track#3

• Track#2

• Track#4

Képgaléria:

Szuperzöld

Biográfia:
Az együttes lényegében projektként indult 2012-ben, különféle dunaszerdahelyi zenészekkel, akik helyi zenekarokban (pl. RAF-II, Coverall, SiCK, Faktorial-X), illetve más formációkban (pl. Nonsens) játszanak, vagy játszottak. 2015-ben szerepeltek a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 2. Szemléjén, Perbetén. A kezdetekre jellemző volt különféle stílusú külföldi és magyarországi zenekarok ill. előadók szerzeményeinek áthangszerelése, és saját képre formálása, később íródtak az önálló nóták is, amelyek egy EP formájában, 2016 őszén láttak napvilágot Zűr az űrben címmel. A zenekar stílusára elsősorban a 90-es évek grunge és metal hangzása hatott, de 21. század zenei világa is (főleg a keményebb műfajok) érezhető Szuperzöld stílusában. 2016 végén a doboknál Szeiff Attilát Mózes Gyuri „Félix“ váltotta.

A zenekar aktuális felállása:
Gálffy József: ének, gitár
Hodosy Péter: gitár
Nagy Zsolt: basszusgitár, vokál
Mózes Gyuri „Félix“: dob

Korábbi tag:
Szeiff Attila: dob

Diszkográfia:
• Zűr az űrben – 2016 (EP)

Zűr az űrben

Amikor ébred az álom

Fekete eső

Videó (Fekete eső):

Képgaléria

Pastorek Cynthia Éva

Biográfia:
Pastorek Cynthia Éva fiatal kora ellenére a népzene, a komolyzene és a könnyűzene területén is kipróbálta már magát. 1998. július 9-én született Vágsellyén, s Ógyallán él. Óvodás és alapiskolás éveit a Feszty Árpád Alapiskolában és Óvodában töltötte, Ógyallán. Már kis korában kiderült, hogy nagyon érdekli a zene és a tánc, és hogy nagyon fogékony mindkettőre. Az alapiskolában működő Bellő Néptáncegyüttes tagja volt tíz évig, mint táncos, és immár a zenekari oldalát erősíti, cimbalommal és énekkel. A tánc mellett kiderült, hogy van érzéke az énekléshez, így a csoport vezetője, Deme László a szárnyai alá vette. Miután kiderült a zenéhez való vonzódása, az Ógyallai Művészeti Alapiskolában kezdte elsajátítani és kibontakoztatni zenei műveltségét a komolyzene terén hét évig, majd Becse Szabó Ilona művésznő oktatásában részesülhetett.
Számos fellépést, versenyt, megmérettetést tudhat maga mögött a könnyűzene és a népzene terén. Részt vett több magyar és szlovák versenyen: a Szlovák Csalogány népdalverseny aranysávos énekese lett, majd a Zene határok nélkül elnevezésű tehetségkutató első helyezése is őt illette meg, amit több műhelymunka követett. A SZMAZE által rendezett tehetségkutató versenyen különdíjban részesülhetett, a „Csillagoknak teremtője“ népdalversenyen pedig a harmadik kategória első helyezettje lett. A Bíborpiros szép rózsa országos versenyén aranysávos minősítést szerzett, ami által kijutott a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjére, ahol sikerült elnyernie a Vass Lajos Nagydíjat. Később könnyűzenei versenyeken is megmérettette magát. Somorján, a Lelkünkben a zene elnevezésű tehetségkutató második helyezettje lett, a Coolclub által megrendezett Tehetség a tét – TAT versenyén különdíjat érdemelt ki, és ezzel együtt egy saját dalt is, melyet Pécsváradi Zoltán írt.
A versenyek mellett sok fellépésen is részt vett, több zenekar vendégénekeseként. Jelenleg Székesfehérváron, a Hermann László Zeneművészeti Középiskolában folytatja tanulmányait népi ének-cimbalom szakon.

Diszkográfia:
• Add nekem a dalt (2016 – dal)

Képgaléria:

Abyss of Sorrow

Biográfia:
A zenekar megalakulását megelőzte két hónapnyi tervezés, ami lényegében két hónapos angliai kiruccanásnak köszönhető. Ez idő alatt számos szöveg illetve 7-8 szám terve jött létre. (Olyan számoké mint pl: Sorrow, Solitude és Fire). Annak ellenére, hogy a nyárnak vége lett, még elég hosszú idő kellet ahhoz, hogy végre beinduljon minden. A zenekar
megalakulásának időpontja 2007. január 3., ami egyben az első próba is. Ezen a probán részt vett Kósa Árpád (RP) gitáros-énekes és a dobok mögött Ambrus Gábor (Baka). Először 5 szerzeményt sikerült kidolgozni: Sorrow, Fire, Solitude, Insane, és az első magyar számot, a „Neked“ címűt. Ezek után csatlakozott a zenekarhoz Kósa Balázs (basszusgitár) és Sebő Balázs (gitár). Ebben a felállásban zajlott le a második próba 2007. január 13-án, s aztán beindult a zenekar. A csapat két év alatt három demót rögzített, majd 2009-ben szép lassan kimúlt.

A zenekar tagjai:
Kósa Árpád (RP, Röpö; 1987. október 16.) – gitár, ének
Sebő Balázs: (Bali; 1990. június 13.) – gitár
Kósa Balázs (Kósa; 1990. december 25.) – basszusgitár
Ambrus Gábor (Baka; 1989. február 09.) – dobok

Diszkográfia:

• Abyss of Sorrow (2007) – demo

• Forgotten Past (2008) – demo

• Abyss (2008) – demo

Never:

Solitude:

As We Burn in Hell:

A Long Night:

Képgaléria:

alá’ szolgálya

Biográfia:
2006-ban Pozsonyban alapított alternatív zenekar.

Az együttest az Expired Passport zenekar klubestje utáni sörözgetés hozta össze 2006-ban. A felvidéki berkekben közismert komolyzenész, ifj. Reiter István, a banda frontembere eképpen vall a kezdetekről: „Régi vágyam vált valóra azzal, hogy tető alá hoztam ezt a bulizenekart, pusztán viccből, és most találkoztam egy-két olyan emberrel, akikkel ezt meg lehetett csinálni. Ez az énem egy másik szelete, hogy így fogalmazzak. Komolyzenét és szalonzenét természetesen ma is játszom, hiszen abból élek, az alá szolgálya inkább a fölös energiák levezetésének tekinthető, és hogy ez mennyire rock, azt ne én döntsem el.“

A zenekari tagok szerint az együttes schizoavantgarde skanzenét játszott, s elsősorban a néhai prágai Jutott Neki munkássága inspirálta a tagokat, hogy megalapítsák az alá’ szolgályát. A zenekar neve pedig „természetes, szép, csinos, jóravaló, nevelő és alázatos“. A csapat vezetője, Lacza Gergely így nyilatkozott: „Pistát kicsi gyerek korom óta ismerem, alattam járt a Duna utcai alapsuliba, ráadásul tisztában vagyok a képességeivel (bár most is mindig meg tud lepni valamivel), és már akkor tudtam, hogy ha ő lesz a zenekar frontembere, akkor az rosszul nem sülhet el. Eleinte csak Jutott Neki-számokat dolgoztunk fel, aztán viszont nekiálltunk a saját daloknak, és szerencsére ezek már teljes mértékben egyediek. Úgy gondolom, hamar megtaláltuk a saját hangunk, annak ellenére, hogy muzsikánkban sokféle zenei stílus képviselteti magát, igaz, gyakran csak a paródia szintjén. A szövegírói koncepció eleinte az volt, hogy minél összefüggéstelenebb szavak és sorok kerüljenek egymás mellé, és minél nagyobb sületlenség legyen a végeredmény.“ Később ez annyiban változott, hogy sokkal tudatosabban nyúltak hozzá konkrét témákhoz, igyekezve megőrini a spontaneitást. „Rájöttünk arra, hogy még az ilyen stílusú zenekart is halálosan komolyan kell venni. Aki azt hiszi, hogy az effajta muzsika pusztán bohóckodás a színpadon, az nagyon téved. Persze van benne az is, de ha igazán jól szeretnénk teljesíteni a színpadon, ahhoz komoly munkára van szükség.“ – vélekedett Lacza Gergely.

A csapat végül időhiány és egyeztetési gondok miatt 2008-ban feloszlott. Sajnos jó minőségű stúdió- vagy koncertfelvétel nem maradt utánuk.

A zenekar tagjai:
Pista – hanghordozó és igevonó (ifj. Reiter István: ének, hegedű)
Gerő – ütemgyilkos (Lacza Gergely: dobok)
Dóri – szexofonista és házicica (Vajda Dorottya: szaxofon)
Áron – hat dúron pendülő (Peres Áron: gitár)
Szendi – vastagbélszaggató (Szendi Barnabás: basszusgitár)

Videók:

Képgaléria:

Csak Van

Biográfia:
A dunaszerdahelyi Csak Van együttes egyszerre született a 21. századdal.

2001 óta a csapat tagcseréken, stílusváltáson és a szüzesség elvesztésén átesve lassan zenekarrá formálódott. 2005-re alakult ki a zenekar klasszikusnak mondható felállása, ahogy magukat nevezték, Középkelet-Európa legvidámabb zenekara. A koncerteken ekkorra néhány feldolgozáson kívül már a saját dalok kerülnek előtérbe, melyekre az „optimista, vidám rockzene“ elnevezés illik legjobban (persze akadnak kivételek).

2006 a tehetségkutatókon való versengés jegyében telt, és a banda összesen nyolc díjat nyert. Ennek eredményeképp 2007-ben napvilágot láthatott első, négy dalt tartalmazó demó EP-jük is, amely nemes egyszerűséggel az „1“ címet viseli.

2009-ben a Csak Van pihent, próbaterembe és egyéb helyekre zárkózott be, a zenekar csupán három koncertet adott. 2010 az újjászületés és a sűrűbb koncertezés éve lett. Az együttes márciusban jelentkezett a Megasztár ötödik szériájába, ahol húszezer jelentkező közül először a legjobb ötszáz, majd a második forduló során a legjobb száztizennégy produkció (melyet utóbb felduzzasztottak kétszázra) közé verekedte magát. Az augusztusi elődöntőn a csapat már nem indult, mivel nem írta alá a műsor által kínált előnytelen szerződést.

A Csak Van 2011-ben jelentette meg egyetlen hivatalos nagylemezét, „Mindennek a teteje“ címmel. 2013-ban Bíró Szabolcs énekes kivált a zenekarból, mivel minden idejét a regényírásra szerette volna fordítani. Ez lényegében a zenekar végét jelentette, noha a többiek soha nem oszlatták fel hivatalosan az együttest, s még jó ideig próbáltak, de új énekest nem találtak Szabi helyére, így nem is vállaltak fellépéseket.

Legutolsó felállás:
Bíró Szabolcs – ének
Szabó László (Szampó) –  basszusgitár
Viola Ferenc (Ferke) – gitár
Nagy Péter (Pityer) – billentyűk
Vésey Kovács László (Lacika) – dobok

Diszkográfia:
1 (2007) – demó
Mindennek a teteje (2011)

Képgaléria:

RAF-II

Biográfia:
Barátság, így indult a történet… 1983 december 10-én a RAF-II útjára indult, ekkor volt a zenekar első koncertje, amelyet az akkori úttörőházban adtak. Alapító tagok: Hervay László (Enosz) – ének; Hölgye Zsolt (Hözse) – gitár; Vida Zoltán (Kova) – gitár; Horváth Gábor (Coco) –basszusgitár; Szenczi Gyuri – dob. A kilencvenes évek elején, mint a Szlovákiába érkező magyarországi előadók előzenekara, felléptek az Edda, a P. Mobil, a Omen előtt stb.. 1994 tavaszán elkészült az első demó „Engedj!“ címmel. Az akkori felállás: Gállfy József – gitár; Both István – gitár; Fodor Tibor (Csipke) – basszusgitár; Bartal Lajos – dob; Hervay Laci – ének. Erre a kiadványra keményebb, heavy metalos dalok kerültek. 1995-ben újabb tagcserék következtek, ami már addigra szinte megszokott dolog lett a zenekarnál. Az érkezők: Deák Ferenc (Fece) – dob és Csiba Ricsi (Rikó) – gitár. 2000-ben Csiba Ricsi helyett Jankovics Zoli (billentyű) érkezik. 2003 júliusában elkészül a „Nézz rám!“ cimű CD. 2004 szeptemberében Zoli helyett Bartal Gábor érkezik és elkezdődnek az új lemez, a „Véresen komoly“ előkészületei. 2006-ban visszatér a zenekarhoz Jankovics Zoltán, de 2007-ben a billentyűk mögé mégis egy új arc, Derzsi Szabolcs kerül, a basszusgitárt pedig Halász Gábor (Haly) veszi a kezébe.

Aktuális felállás:
Hervay László (Enosz) – ének
Deák Ferenc (Fece) – dobok
Halász Gábor (Haly) – basszusgitár
Derzsi Szabolcs – billentyűs hangszerek
Gálffy József – gitár, vokál

Diszkográfia:
Nézz rám! (2003)

Véresen komoly (2005)


Miért?

Ránk virrad az éj (2015)


Ha ölni kell

Képgaléria:

Pigmeus

Biográfia:
Balla Igor zenekarvezető nyomán részletes képet kaphatunk a múlt évezred végének egyik legendás rockzenekaráról:
„A Pigmeus a csöves rock hőskor egyik legismertebb és legsikeresebb felvidéki magyar rock zenekara. Sokkal többet jelentett ugyanis a közönségének mint egy zenekar: a lázadást a szabadságot és a rocker életvitelt. Akkor még csak belépőjegyes koncerteket lehetett adni, de így is telt házakat produkált, és kisebb botrányokat. Somorján pl. a tömeg betörte a művelődési ház bejáratát, Pozsonyban feloltották a szervezők az utolsó számokra a teremben a fényt, hogy így fogják vissza a tomboló csápoló közönséget stb. A szlovákiai magyar rádió évekig nem volt hajlandó felvenni dalait. Végül 2 számukat rögzítette, de csak a zenekarral készült riport került végül közvetítésre. Az olyan számok, hogy Zsírsejkmama meg az Öngyilkosok balladája ellentétes volt az akkori kultúrpolitikával. Csak a rendszerváltás éveiben készülhettek stúdiófelvételei, melyekből az Add rá a gázt hatalmas siker lett. A későbbi felvételekből az Érezd velem, meg a Mitől döglik a légy lett nagy durranás, de Az első éjszakán és a Megszokás is sokak kedvence lett. Ekkor már szó lehetett volna többről, lemezről is, de csak szlovákul, amit a zenekar kategorikusan visszautasított. Bekerült viszont a Pigmeus a legnézettebb magyarországi állami tévé, az MTV (más még nem volt) Rockstúdió című műsorába, ami olyan volt akkor, mintha valaki mostanság az amerikai MTV-ben szerepelhetne. A csapatnak a magyarországi állami rádió zenei adójába, a Petőfi rádióba is sikerült betörnie. A Pigmeus olyan neves magyarországi zenekarokkal zenélt egy színpadon, mint pl. a Bikini, a Beatrice, a P. Mobil, de a szlovákiai élvonalból a Metalindával, Money Factorral és másokkal is. Sokat segített ebben a banda menedzsere, Tóth Péter.

A zenekar egyik legemlékezetesebb, legspontánabb sikerét talán a „Mentsük meg a Dunatájat“ című megarendezvényen, a somorjai lóversenypályán élte át. A tízezres tömeg szürkületkor még mindig szanaszét heverve fesztiválozott, pedig már fellépett a délután folyamán 1-2 hazai és külföldi nagyágyú, de mikor a Pigmeus belecsapott a húrokba, mintha mágnest kapcsoltak volna be, a tömeg odazúdult a színpad elé és végigőrjöngte a koncertet.
Az Egy kívánságom van és a Fémangyal akkor már hatalmas Pigmeus slágerek voltak, pedig sose készült belőlük stúdiófelvétel. A cucc is oltári volt: a helyszínről Athénba vándorolt, ahol pár nap múlva Tina Turner koncertezett rajta.

1993-ban megvalósult a zenekar életében a Kánaán, mert átcuccolás és utazgatás nélkül napi 2-3-szor is színpadra állhatott. A Komáromi Jókai Színház felkérte a Pigmeust, hogy legyen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenekara, és Balla Igor, a zenekar basszusgitáros-énekese a darab zenei vezetője. Sikerült ezt a feladatot úgy megoldani, hogy Adamis Anna (a musical dalainak szövegírója) a bemutatón elsőként ugrott fel tapsolva a székéről, és még azok is elismerően gratuláltak a zenekarnak akik előtte nem nagyon voltak a rajongói. Sikerült ugyanis úgy átdolgozni az akkor már 20 éves musical zenéjét, hogy az megfeleljen a 90-es évek zenei világának és lendületének. Voltak ugyan színészek, akik az első próbákon ellene voltak az átdolgozásnak, hogy miért kell tempós kemény rockba áttenni pl. a lirikus hangvételű A fák is siratják című dalt, meg az Eszter keresése címűnek a második felét, ahol a keresés hektikus hangulatát lehett így még jobban kifejezni. Végül azonban mindenki megszerette a számokat ebben a formájukban, csakúgy mint az egész musical új hangzásvilágát. Több mint 100 előadást ért meg a darab.

Kár, hogy nem maradt a Pigmeus után egy lemez, vagy CD se. A Youtubon van viszont több koncertrészlet. A rockzenébe azonban az elkövetkező években a közönség belefásult, Szlovákiában ugyanúgy, mint Magyarországon. Sok „nagyágyú“ szünetet tartott, vagy végképp befejezte. Felbomlott a Pigmeus is.

Érdekességek:
* A Pigmeus és a szintén pozsonyi Gravis zenekar a pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű alapiskola BUMM nevű zenekarából jött létre – „sejtosztódással“: Balla Igor megalakította a Pigmeust, Dusík Gábor pedig a Gravist.
* Akkor még működési engedélyre volt szükség ahhoz, hogy a zenekarok játszhassanak és pénzért léphessenek fel. A galériában megtalálható a Pigmeus működési engedélye, amit egy vizsgabizottság előtt kellett megszereznie. Féltünk, hogy Pozsonyban nem kapnánk meg, mivel magyarul énekeltünk, ezért egy picit „csaltunk“. Ugye Pozsonyban a Vrakuňa – Vereknye városrészben volt akkor a próbatermunk, de Dunaszerdahelyre mentünk vizsgázni, ahol azt írtuk be a kérvényünkbe, hogy a járásban lévő hasonló nevű Vrakúňból vagyunk – szerencsére nem leplezték le a turpisságot, pedig magyarul röviden Várkonynak, rendesen pedig Nyékvárkonynak nevezik a települést. A hivatalos érintkezésben azonban akkor még a magyar megnevezéseket nem lehetett használni.“

Felállások:

1. felállás, 1978 (a gimnázium első éveiben)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Valkó Sándor – dob
• Kovács Gáspár – ének
• Makky László – szólógitár
• Miklós Tibor – gitár

A tagok balról jobbra: Makky László – szólógitár • Miklós Tibor – gitár • Balla Igor – ének, basszusgitár • Valkó Sándor – dob • Kovács Gáspár – ének (Igor nyakában jól látszik a kultikus Pigmeus fej-medál, melyet Nagy Zoltán, Zs. Nagy Lajos költő fia készített, aki Igor osztály- és padtársa volt az alapiskolában.)
A fotó Nagypaka főterén készült 1978 nyarán

2. felállás, 1979/80 – 1982 (a gimi utolsó éveiben és utána – a tagok katonai szolgálatra való bevonulásáig)
• Balla Igor – ének, szólógitár
• Takács Lóránt – billentyű
• Hervay György – basszusgitár (eleinte egy ideig Hervay József gitáros is játszott, lásd a jányoki képet)
• Kántor Tibor – dob

A fotó 1982 nyarán készült Pozsonyban, a Fő téren (akkor még park és más padok voltak ott)
A tagok balrol jobbra: Takács Lóránt – billentyű • Balla Igor – ének, szólógitár • Kántor Tibor – dob • Hervay György – basszusgitár

3. felállás, 1985–1993 (a tagok katonai szolgálata után – a legsikeresebb korszak és formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Kerekes Zoltán – dob
• Kerekes Csaba – billentyű (1990-től)

A tagok balról jobbra: Kerekes Zoli – dob • Balla Igor – ének, basszusgitár • Kiss Sándor – szólógitár
Pozsonyban készült a Magas utcai (Vysoká u.) romos próbateremben,

4. felállás, 1993–1994 (a színházi formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Béhr László (előtte Ghymes) – dob
• Fülöp György – billentyű

Diszkográfia:
Demo (1990) – demó

Megszokás

Mitől döglik a légy

Érezd velem

Az első éjszaka

Add rá a gázt

Videók:

Érezd velem (MTV – Rockstúdió, 1990)

Fémangyal, Csak egy kívánságom van (Somorja, 1990)

Pigmeus + D. Nagy Lajos (Pozsony, Ružinovi kultúrház, 1990)

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Komáromi Jókai Színház, 1993)

Képgaléria: