Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2 (0,3%) roma. V: [2011] – 341 r. k., 236 ref., 40 gör. kat. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Imre-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították; ref. temploma 1918-ban épült egy 19. sz.-i templom újjáépítésével. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Béd – r. k. templom (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Zobor-hegy és a Tribecs-hegység közötti hágó Ny-i oldalán, a Horka-hegy lábánál, a Nyitra folyó bal partján, a Zoboralján, Nyitrától É-ra. L: [1921] – 416, ebből 408 (98,1%) magyar, 8 (1,9%) szlovák; [2011] – 322, ebből 293 (91,0%) szlovák, 15 (4,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 257 (79,8%) szlovák, 49 (15,2%) magyar. V: [1921] – 415 r. k.; [2011] – 291 r. k., 2 gör. kat. – R. k. (Szűz Mária-) kápolnája 1903-ban épült. – 1960-ban közigazgatásilag Menyhével és Szalakusszal egyesítették Podhorany néven; 2002 óta újból önálló község.

1971-ben Ógyallához csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D-re. L: [1921] – 1325, ebből 895 (67,5%) magyar, 401 (30,3%) szlovák; [1970] 2017, ebből 1018 (50,5%) magyar, 985 (48,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 937 r. k., 361 ref., 22 izr., 2 ev. – Részben szlovák származású lakossága mellé az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (Margitpusztára), majd a második vh. utáni belső telepítések és a lakosságcsere során újabb szlovák családok települtek, ezzel párhuzamosan magyar lakosságának egy részét 1948-ban áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Antal-) temploma 1739-ben épült késő barokk stílusban, a 18. sz. végén klasszicista stílusban alakították át; az egykor itt birtokos Ordódy család kúriái a 19. sz.-ban keletkezett klasszicista építmények. Határában újkőkori, bronz-, népvándorlás és honfoglalás kori leleteket, valamint 130-140 síros korai Árpád-kori köznépi temetőt tártak fel.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar; V: [2011] – 228 r. k., 152 ref., 82 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Jézus szíve) temploma 1910-ben, ref. temploma 1936-ban épült szecessziós stílusban.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar; V: [2011] – 228 r. k., 152 ref., 82 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Jézus szíve) temploma 1910-ben, ref. temploma 1936-ban épült szecessziós stílusban.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák. V: [2011] – 889 r. k., 31 ref., 24 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1827–31 között Rudnay Sándor esztergomi érsek építtette a török háborúkban elpusztult pálos kolostorból 1790-ben érseki kastéllyá átalakított épület felhasználásával; kúriája a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban. Határában többek között újkőkori, rézkori, kelta és kvád települést, hamvasztásos rítusú 8. sz.-i szláv temetőt, 10. sz.-i honfoglalás kori sírt, valamint egy 11–13. sz.-i elpusztult település és román stílusú templom alapjait tárták fel.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák. V: [2011] – 889 r. k., 31 ref., 24 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1827–31 között Rudnay Sándor esztergomi érsek építtette a török háborúkban elpusztult pálos kolostorból 1790-ben érseki kastéllyá átalakított épület felhasználásával; kúriája a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban. Határában többek között újkőkori, rézkori, kelta és kvád települést, hamvasztásos rítusú 8. sz.-i szláv temetőt, 10. sz.-i honfoglalás kori sírt, valamint egy 11–13. sz.-i elpusztult település és román stílusú templom alapjait tárták fel.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam folyó völgyében,Lévától DNy-ra. L: [1921] – 295, ebből 281 (95,2%) magyar, 8 (2,7%) szlovák; [2011] – 324, ebből 259 (79,9%) szlovák, 58 (17,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 184 (56,8%) szlovák, 116 (35,8%) magyar. V: [2011] – 156 r. k., 23 ev., 15 ref. – A második vh. után magyar, nagyrészt ref. lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovákok települtek. A Pély-kúria a 18. sz. végén késő barokk, a ref. templom 1894–95-ben historizáló stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 353 (87,6%) magyar, 19 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban egy 18. sz.-i barokk kápolna átalakításával.

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 353 (87,6%) magyar, 19 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban egy 18. sz.-i barokk kápolna átalakításával.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 907, ebből 848 (93,5%) magyar, 39 (4,3%) szlovák; [2011] – 1114, ebből 950 (85,3%) magyar, 148 (13,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1031 (92,5%) magyar, 64 (5,7%) szlovák. V: [2011] – 1032 r. k., 6 ref., 5 ev., 5 gör. kat. –R. k. (Mindenszentek-) temploma egy Árpád-kori templom alapjain 1762-ben épült késő barokk stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Ártéri erdőinek egy részét, az ún. Rétisasok-szigetét az ott élő értékes madárfajok védelme céljából 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították.

1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96 ref., 42 ev., 8 gör. kat., 1 izr. – A 19–20. sz. fordulóján Heves vármegyéből érkező magyarokkal, majd a két vh. közötti csehszlovák földbirtokreform során szlovákokkal benépesített, a Rimaszombathoz tartozó Alsó- és Felsőbakti puszták önálló községgé szervezésével jött létre 1926-ban, ahová az 1945 utáni belső telepítések keretében újabb szlovák telepesek érkeztek.

1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96 ref., 42 ev., 8 gör. kat., 1 izr. – A 19–20. sz. fordulóján Heves vármegyéből érkező magyarokkal, majd a két vh. közötti csehszlovák földbirtokreform során szlovákokkal benépesített, a Rimaszombathoz tartozó Alsó- és Felsőbakti puszták önálló községgé szervezésével jött létre 1926-ban, ahová az 1945 utáni belső telepítések keretében újabb szlovák telepesek érkeztek.

1960-ban Hegyéte községhez csatolt település a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 282, ebből 211 (74,8%) magyar, 66 (23,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 262 r. k., 11 izr., 5 ev., 2 ref. – A két vh. közötti földbirtokreform keretében a ~hoz tartozó Enyedpusztán, a Fuchs család felosztott nagybirtokán létrehozott kolóniára 1927-ben szlovák és cseh-morva telepesek költöztek, majd a második vh. után újabb szlovák családokkal népesítették be.

Ipolybalog − Szt. Korona a Szt. Miklós-templom tornyán (SzL)

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 671, ebből 644 (96,0%) magyar, 20 (3,0%) szlovák; [2011] – 846, ebből 717 (84,8%) magyar, 113 (13,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 763 (90,2%) magyar, 69 (8,2%) szlovák. V: [2011] – 812 r. k., 6 ev., 1 ref., 1 gör. kat. – A faluba a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokat telepítettek. Kőfallal övezett, 1100 körül épült, a 18. sz.-ban barokkosított, s 1979-ben kibővített román kori r. k. (Szt. Miklós-) temploma tornyán kereszt helyett a magyar királyi korona mása található, mivel a hagyomány szerint a 14. sz. elején, a Károly Róbert és Vencel király közötti trónviszály idején itt őrizték a Szt. Koronát. Ma a templomban őrzik a Szt. Korona hiteles másolatát is, s évente megrendezik a Szt. Korona-ünnepségeket. Barokk stílusú r. k. kápolnáját és a fa haranglábat a 18. sz.-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Ipolyi Arnold Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Cseke László: Balog és a Szent Korona (2005).

Ipolybalog − Szt. Miklós-templom (GJ)

Ipolybalog − Címer és a Szt. Korona a Szt. Miklós-templom kapuján (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység É-i részén, a Gortva-patak völgyében, Fülektől K-re. L: [1921] – 807, ebből 751 (93,1%) magyar, 50 (6,2%) szlovák; [2011] – 791, ebből 480 (60,7%) magyar, 130 (16,4%) roma, 109 (13,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 632 (79,9%) magyar, 86 (10,9%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 654 r. k., 14 ref., 4 ev., 1 gör. kat. –R. k. (Szt. Mária Magdolna-) temploma 1773–77 között késő barokk stílusban épült. 2001 óta a Balogfalai Hírmondó címmel önkormányzati lapja jelenik meg. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 308, ebből 307 (99,7%) magyar; [2011] – 224, ebből 138 (61,6%) magyar, 33 (14,7%) roma, 28 (12,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 175 (78,1%) magyar, 17 (7,6%) szlovák; 5 (2,2%) roma. V: [2011] – 79 ref., 51 r. k., 3 ev., 3 gör. kat. –Ref. temploma 1797-ben épült klasszicista stílusban.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 468, ebből 464 (99,1%) magyar, 4 (0,9%) szlovák; [2011] – 185, ebből 101 (54,6%) szlovák, 77 (41,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 99 (53,3%) szlovák, 75 (40,5%) magyar. V: [2011] – 72 ev., 60 r. k., 8 ref. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ev. temploma 1799–1803 között épült klasszicista stílusban.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011] – 90 r. k., 69 ref., 3 ev. – Ref. temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 158, ebből 157 (99,4%) magyar, 1 (0,6%) szlovák; [2011] – 164, ebből 149 (90,9%) magyar, 10 (6,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 156 (95,1%) magyar, 5 (3,0%) szlovák. V: [2011] – 88 r. k., 50 ref., 6 gör. kat. – Ref. temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i, csilizközi részén, Nagymegyertől DNy-ra. L: [1921] – 681, ebből 673 (98,8%) magyar, 3 (0,4%) szlovák; [2011] – 756, ebből 690 (91,3%) magyar, 44 (5,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 709 (93,8%) magyar, 24 (3,2%) szlovák V: [2011] – 633 r. k., 54 ref., 1 ev., 1 gör. kat – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1835-ben épült klasszicista stílusban. – Ir. Nagy Iván: Erősíteni szíveket. Balony község népzenei monográfiája (1998).

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i, csilizközi részén, Nagymegyertől DNy-ra. L: [1921] – 681, ebből 673 (98,8%) magyar, 3 (0,4%) szlovák; [2011] – 756, ebből 690 (91,3%) magyar, 44 (5,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 709 (93,8%) magyar, 24 (3,2%) szlovák V: [2011] – 633 r. k., 54 ref., 1 ev., 1 gör. kat – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1835-ben épült klasszicista stílusban. – Ir. Nagy Iván: Erősíteni szíveket. Balony község népzenei monográfiája (1998).

Beszteracebánya látképe (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Körmöci-hegység és az Alacsony-Tátra között, a Garam folyó jobb partján, Zólyomtól É-ra. L: [1921] – 10 587, ebből 8222 (77,7%) szlovák, 870 (8,2%) magyar, 753 (7,1%) zsidó, 454 (4,3%) német, 32 (0,3%) roma; [2011] – 80 003, ebből 67 062 (83,8%) szlovák, 754 (0,9%) cseh-morva, 445 (0,6%) roma, 300 (0,4%) magyar, 61 (0,1%) német, 11 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 67 008 (83,8%) szlovák, 811 (1,0%) cseh, 435 (0,5%) magyar, 247 (0,3%) roma, 53 (0,1%) német, 3 jiddis. V: [2011] – 30 691 r. k., 8715 ev., 847 gör. kat., 373 metodista, 227 adventista, 207 gör. kel., 164 jehovista, 104 baptista, 80 ref., 27 izr. – Német (szász) hospesek által alapított virágzó bányaváros volt. Hegyeiben évszázadokon keresztül aranyat, ezüstöt, rezet és higanyt bányásztak, aminek köszönhetően a város a 15–16. sz.-ban vezető szerepet játszott az európai érckereskedelemben. 1255-től szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi rangját 1954-ben kapta vissza. A 18. sz. végétől 1922-ig Zólyom vármegye, 1940–45 között a Garam menti zsupa, 1960–90 között a Közép-szlovákiai kerület, 1949–60-között és 1996 óta a ~i kerület székhelye. 1944. aug. 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés, s két hónapon keresztül ~án volt a Szlovák Nemzeti Tanács, a katonai és partizánalakulatok központja. – Történelmi városrésze védett műemlékegyüttes. Eredetileg román stílusú r. k. Szűz Mária mennybevétele (ún. német) templomát a 14–15. sz.-ban gótikus, majd reneszánsz és barokk stílusban alakították át. R. k. Szt. Erzsébet ispotálytemploma 1303-ban gótikus, r. k. Szt. Kereszt- (ún. szlovák) temploma a 15. sz.-ban késő gótikus, r. k. püspöki székesegyháza 1695–1715 között barokk, a püspöki rezidencia 1783-ban ugyancsak barokk, az ev. templom 1803–07 között klasszicista stílusban épült. A 13. sz. második felében emelt várának ma már csak az előkapuja, gótikus kapuzata és egyik bástyatornya áll. Polgárházai közül legnevezetesebb az 1479-ben épült késő gótikus Mátyás-ház, a 16. sz. közepén emelt reneszánsz Thurzó-ház és az 1660-ban épült reneszánsz Beniczky-ház. – A város r. k. püspöki székhely, Közép-Szl. közlekedési, kulturális és gazdasági központja. Városi Múzeuma 1889-ben, a Közép-szlovákiai Múzeum 1950-ben, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma 1955-ben, operaszínháza (Jozef Gregor Tajovský Színház) és bábszínháza 1960-ban, a Bél Mátyás Egyetem 1992-ben jött létre. Legjelentősebb iparágai a fa-, építőanyag, kohó-, gép-, élelmiszer-, elektronikai, papír- és nyomdaipar. – Az 1960–70-es években ~hoz csatoltak közel két tucat szomszédos települést, köztük a reneszánsz Radvánszky-kastélyról híres Radványt (Radvaň).

Besztercebánya − városközpont (GJ)

Besztercebánya

Selmecbánya − Leányvár (FI)

Város és járási székhely a Selmeci-hegységben, a Selmec-patak mentén, Zólyomtól DNy-ra. L: [1921] – 13 264, ebből 11 956 (90,1%) szlovák, 660 (5,0%) magyar, 299 (2,2%) német, 239 (1,8%) zsidó; [2011] – 10 409, ebből 9006 (86,5%) szlovák, 35 (0,3%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 9000 (86,5%) szlovák, 50 (0,5%) magyar, 4 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 5728 r. k., 702 ev., 45 gör. kat., 13 ref., 7 izr. – Német telepesek által a 12. sz.-ban alapított bányaváros volt. Arany- és ezüstbányáinak köszönhetően a középkorban egyike volt Mo. legmódosabb városainak, ezüstlelőhelyei Európában a leggazdagabbak közé tartoztak. A 19. sz.-ra bányái kimerültek, német lakossága pedig nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovákságba. 1572-től szabad királyi város, 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt, ekkor elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–60 között, majd 1996 óta járási székhely. – Műemléki védettségű belvárosát és bányatörténeti jelentőségű emlékeit az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. Legjelentősebb műemlékei: a román kori bazilikából 1546–69 között a török elleni erősséggé átalakított Óvár, az 1564–71 között épült reneszánsz Leányvár (Újvár), a 13. sz.-ban román stílusban épült Nagyboldogasszony- (ún. német) templom, a 13. sz.-i korai gótikus Szt. Erzsébet-kápolna, az 1488–91 között épült késő gótikus Szt. Katalin- (ún. szlovák) templom, az 1512-ben késő gótikus stílusban emelt Havas Boldogasszony-templom, az 1794–96-ban emelt copf stílusú ev. templom és a 19. sz. második felében emelt neoklasszicista zsinagóga. Múzeumát, a Szlovák Bányamúzeumot 1927-ben alapították. 1735-ben ~án nyílt meg Európa első felsőfokú bányászati tanintézete, amelyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek, majd 1846-ban összevontak az 1808-ban alapított erdészeti akadémiával. Az így létrejött Bányászati és Erdészeti Akadémiát Csehszl. megalakulása után Sopronba menekítették. Iparát az ércbányászat mellett a dohány-, fafeldolgozó, textil- és élelmiszeripar képviseli. – Bányásztelepülései közül Hodrusbányát (Banská Hodruša) 1952-ben, Bélabányát (Banská Belá) 1954-ben, Kisbányát (Banky) 1960-ban önálló községgé szervezték; 1971-ben hozzácsatolták Szitnyatőt (Sitnianska).

Selmecbánya – Péch Antal sírja (GJ)

Selmecbánya látképe (GJ)

1960-ban Nagybári és Kisbári egyesítésével létrejött község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i völgyében, Királyhelmectől Ny-ra. L: [2011] – 322, ebből 216 (67,1%) magyar, 88 (27,3%) szlovák nemzetiségű; A: [2011] – 254 (78,9%) magyar, 48 (14,9%) szlovák. V: [2011] – 229 ref., 51 r. k., 6 gör. kat.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Téske-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 362, ebből 360 (99,4%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 512, ebből 356 (69,5%) magyar, 68 ( 13,3%) roma, 59 (11,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 430 (84,8%) magyar, 54 (10,5%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 453 r. k., 2 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű iskolával rendelkezett. – Ir. B. Kovács István: Baracai népköltészet (1994); Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007).

Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1045, ebből 906 (86,7%) magyar, 114 (10,9%) szlovák; [2011] – 786, ebből 454 (57,8%) szlovák, 233 (29,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (53,6%) szlovák, 221 (28,1%) magyar. V: [2011] – 386 r. k., 185 ref., 4 ev., 1 gör. kat. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba szlovák telepeseket költöztettek. R. k. (Szt. Bertalan-) temploma a 18. sz. elején épült barokk stílusban, ref. templomát 1909-ben emelték az 1780-ban épült előző templom alapjain.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Téske-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 362, ebből 360 (99,4%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 512, ebből 356 (69,5%) magyar, 68 ( 13,3%) roma, 59 (11,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 430 (84,8%) magyar, 54 (10,5%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 453 r. k., 2 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű iskolával rendelkezett. – Ir. B. Kovács István: Baracai népköltészet (1994); Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007).

Bártfa − Szt. Egyed templom (GJ)

Város és járási székhely a Csergő-hegység és az Erdős-Kárpátok között, a Tapoly folyó völgyében, Eperjestől É-ra. L: [1921] – 6593, ebből 4227 (64,1%) szlovák, 1653 (25,1%) zsidó, 172 (2,6%) magyar, 111 (1,7%) ruszin, 99 (1,5%) német; [2011] – 33 696, ebből 28 334 (84,1%) szlovák, 1350 (4,0%) ruszin és ukrán, 800 (2,4%) roma, 34 magyar (0,1%), 7 (0,02%) német, 3 (0,01%) zsidó. A: [2011] – 27 079 (80,4%) szlovák, 1871 (5,5%) ruszin és ukrán, 1018 (3,0%) roma, 45 (0,6%) magyar, 8 (0,02%) német, 6 (0,2%) jiddis. V: [2011] – 19 047 r. k., 5311 gör. kat., 2329 ev., 1239 gör. kel., 113 jehovista, 24 ref., 14 izr. – A tatárjárás után szászokkal és flamandokkal benépesített ~ 1376-tól szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt; 1922-ben elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. A nagyrészt még ma is középkori városfalakkal és bástyákkal övezett belvárosa 1952 óta védett műemlékegyüttes, 2001 óta a világörökség része. Hosszúkás négyszög alakú főterén áll az 1415 körül épült gótikus r. k. Szt. Egyed-templom és az 1505–08 között épült késő gótikus-reneszánsz stílusú régi városháza, amelyben 1903-ban az akkor alapított Sárosi Múzeum kapott helyet. További jelentősebb műemlékei az 1660-ban épült árkádos egykori Rhody-ház, a ferencesek 15. sz.-ban gótikus stílusban épült temploma és kolostora, az 1798–1808 között épült copf stílusú ev. templom, az 1863–69 között épült eklektikus r. k. (Szt. Anna-) kálváriatemplom és az 1903-ban épült eklektikus stílusú gör. kat. (Szt. Péter és Pál-) templom. Az egykor virágzó kereskedelmi és kézműipari központnak számító ~ gazdasága a 19. sz.-ban és a 20. sz. első felében stagnált, s csupán a második vh. után indult újabb fejlődésnek. Jelenleg fejlett cipő-, bőr-, ruházati, élelmiszer-, üveg-, gép- és fafeldolgozó iparral rendelkezik. 1971-ben hozzácsatolták Bártfaújfalut (Bardejovská Nová Ves) és Hosszúrétet (Dlhá Lúka). – A várostól 5 km-re É-ra fekvő Bártfafürdő (Bardejovské Kúpele) vasas, szénsavas gyógyvizét gyomor-, epe-, máj- és vesebántalmak, valamint légzőszervi megbetegedések gyógyítására használják. A fürdő r. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1815–21 között épült klasszicista stílusban, Erzsébet királyné 1903-ban felavatott bronzszobra Donáth Gyula alkotása. Bártfafürdő 1965-ben alapított szabadtéri múzeumában Felső-Sáros szlovák és ruszin népi építészeti emlékei, köztük 18. sz.-i pravoszláv fatemplomok találhatók.

Bártfa − főtér (GJ)

Szent Egyed templom, Bártfa

Község az Érsekújvári járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1045, ebből 906 (86,7%) magyar, 114 (10,9%) szlovák; [2011] – 786, ebből 454 (57,8%) szlovák, 233 (29,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 421 (53,6%) szlovák, 221 (28,1%) magyar. V: [2011] – 386 r. k., 185 ref., 4 ev., 1 gör. kat. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba szlovák telepeseket költöztettek. R. k. (Szt. Bertalan-) temploma a 18. sz. elején épült barokk stílusban, ref. templomát 1909-ben emelték az 1780-ban épült előző templom alapjain.