Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól D–DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 417, ebből 266 (63,8%) szlovák, 99 (23,7%) magyar, 51 (12,2%) ruszin; [2011] – 336, ebből 288 (85,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 283 (84,2%) szlovák. V: [2011] – 184 r. k., 67 gör. kat., 20 ref. – Nemesi kúriája a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.

Nyárasd néven Felsőnyárasddal 1940-ben egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1547, ebből 1523 (98,4%) magyar, 5 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1498 r. k., 30 ref., 19 izr. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1307-ben épült gótikus stílusban, 1852-ben késő klasszicista stílusban alakították át.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1345, ebből 1077 (80,1%) szlovák, 225 (16,7%) magyar; [2011] – 961, ebből 869 (90,4%) szlovák, 38 (4,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 795 (82,7%) szlovák, 46 (4,8%) magyar. V: [2011] – 807 r.k., 16 ref., 8 ev., 1 gör. kat. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített település a 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a helyi szlovákságba. Barokk stílusú r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1720-ban épült gótikus alapokon, a Hunyady-kastélyt a 19. sz. közepén emelték klasszicista stílusban.

1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 349, ebből 347 (99,4%) magyar; [1970] – 291, ebből 194 (66,7%) magyar, 97 (33,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 29 r. k., 2 ev., 2 izr. – A második vh. után magyar lakosainak mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló ref. temploma 1891-ben épült neoklasszicista stílusban.

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114 (9,4%) roma, 10 (0,8%) magyar. V: [2011] – 296 ev., 260 r. k., 27 gör kat. – Ev. temploma a 14. sz. második felében épült gótikus stílusban, 1594-ben reneszánsz, a 18. sz.-ban barokk stílusban alakították át. Határában találhatók a husziták által a 15. sz.-ban emelt Kismurány várának romjai. ~ az utolsó szlovákiai bányászfalu, ahol a mai napig fennmaradt a vasércbányászat.

1943- ban Szalánk (Slovinky) néven Felsőszalánkkal (Vyšné Slovinky) egyesített község az Iglói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység É-i részén, a Hernád folyó jobb oldali mellékvölgyében, Gölnicbányától Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1472, ebből 953 (64,7%) szlovák, 115 (7,8%) német, 102 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 636 r. k., 594 gör. kat., 174 ev., 43 ref., 20 izr. – Gör. kat. (Szt. György-) temploma 1799–1808 között épült klasszicista stílusban. Alsó- és Felsőszalánk 19. sz.-ban feltárt, s több mint száz éven át üzemelő vasércbányái a 20. sz. végére kimerültek.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 552, ebből 527 (95,5%) magyar, 17 (3,1%) szlovák; [2011] – 417, ebből 366 (87,8%) szlovák, 38 (9,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 340 (81,5%) szlovák, 49 (11,8%) magyar. V: [2011] – 143 r. k., 90 ev., 17 ref., 4 gör. kat. – Nagyrészt ref. vallású magyar lakosságának túlnyomó többségét 1947-ben áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1784-ben épült klasszicista stílusban.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Vágsellyétől DNy-ra. L: [1921] – 2349, ebből 2335 (99,4%) magyar, 12 (0,5%) szlovák; [2011] – 1933, ebből 1383 (71,5%) magyar, 530 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1441 (74,5%) magyar, 464 (24,0%) szlovák. V: [2011] – 828 r. k., 376 ev., 32 ref. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi, nagyrészt tótkomlósi szlovákok települtek. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1875-ben épült eklektikus, ev. temploma 1874–78 között historizáló stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Külterületi lakott helyeinek egy részét 1960-ban Alsóhatár néven önálló községgé szervezték. – Ir. Pukkai László (szerk.): Alsószeli község története 1217–2007 (2007); Szarka László – Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. (2010)

1960- ban Szőlős néven Felsőszőlőssel (Horný Vinodol) egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 770, ebből 535 (69,5%) szlovák, 220 (28,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 615 r. k., 124 ref., 31 izr. – A 20. sz. első felében még magyar ref. lakossága a sz. második felére nagyrészt beolvadt a helyi szlovák lakosságba. Ref. temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban.

1944-ben Terény (Terany) néven Felsőterénnyel (Horné Terany) egyesített község a Korponai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Selmec-patak jobb partján, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 211, ebből 173 (82,0%) szlovák, 25 (11,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 117 ev., 74 r. k., 18 izr. – Ev. temploma régebbi alapokon 1810–11-ben épült klasszicista stílusban.

1967- ben Nagytúr néven Középtúrral egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Korpona-patak bal partján, Ipolyságtól É-ra. L: [1921] – 365, ebből 305 (83,6%) magyar, 50 (13,7%) szlovák; [1961] 423, ebből 321 (75,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 349 r. k., 13 ev., 3 ref. – Az Ivánka-kastély a 18. sz. második felében késő barokk, kúriája a 19. sz. végén szecessziós stílusban épült.

1944-ben Barsvárad néven Felsőváraddal egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 373, ebből 298 (79,9%) magyar, 49 (13,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 224 ref., 135 r. k., 9 ev., 2 izr. – A 13. sz. végén eredetileg gótikus stílusban épült r. k. templomát 1761-ben barokkosították. A visszavonuló német csapatok 1945 febr.-jában felrobbantották (csakúgy, mint a reformátust). Ref. temploma 1999-ben épült az elpusztult templom helyén. A falu mellett honfoglalás kori földsáncok nyomai láthatók.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K–DK-re. L: [1921] – 301, ebből 256 (85,0%) szlovák, 36 (12,0%) magyar; [2011] – 291, ebből 247 (84,9%) szlovák, 10 (3,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 245 (84,2%) szlovák, 11 (3,8%) magyar. V: [2011] – 154 r. k., 75 ev., 4 gör. kat. – Reneszánsz stílusú ev. temploma gótikus alapokon a 17. sz.-ban, a barokk Prónay-kastély 1709-ben, a klasszicista Prónay-kúria és Ivánka-kúria a 18. sz. végén, a r. k. (Jézus szíve) kápolna 1942-ben épült. A Várhegyen későközépkori föld-fa vár maradványai láthatók.

1940-ben ~, majd 1948-tól Egyházkarcsa néven Egyházkarcsával, Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 265, ebből 265 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 260 r. k., 5 izr. – Ir. Somogyi Mátyás: Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéből (1997).

1940-ben ~, majd 1948-tól Egyházkarcsa néven Egyházkarcsával, Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 265, ebből 265 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 260 r. k., 5 izr. – Ir. Somogyi Mátyás: Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéből (1997).

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág és a Nyitra folyó folyása között, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 1109, ebből 1062 (95,8%) magyar, 45 (4,1%) szlovák; [2011] – 1358, ebből 714 (52,6%) magyar, 548 (40,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 786 (57,9%) magyar, 473 (34,8%) szlovák. V: [2011] – 976 r. k., 40 ev., 19 ref. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Rozália-) temploma 1858-ban épült késő klasszicista stílusban, 1910-ben neogótikus stílusban alakították át, a templom előtti téren áll az ~i születésű Czuczor Gergely 1998-ban felavatott mellszobra. A költő emlékének ápolása és a Czuczor Gergely-díj odaítélése céljával 2000-ben alakult meg az Andódi Czuczor Gergely Társaság, 2002-ben nyílt meg a Czuczor Gergely Múzeum. – Ir. Vágvölgyi Szilárd: Cergát-parti tűnődések. Andód keletkezése és fejlődése (1998).

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág és a Nyitra folyó folyása között, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 1109, ebből 1062 (95,8%) magyar, 45 (4,1%) szlovák; [2011] – 1358, ebből 714 (52,6%) magyar, 548 (40,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 786 (57,9%) magyar, 473 (34,8%) szlovák. V: [2011] – 976 r. k., 40 ev., 19 ref. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Rozália-) temploma 1858-ban épült késő klasszicista stílusban, 1910-ben neogótikus stílusban alakították át, a templom előtti téren áll az ~i születésű Czuczor Gergely 1998-ban felavatott mellszobra. A költő emlékének ápolása és a Czuczor Gergely-díj odaítélése céljával 2000-ben alakult meg az Andódi Czuczor Gergely Társaság, 2002-ben nyílt meg a Czuczor Gergely Múzeum. – Ir. Vágvölgyi Szilárd: Cergát-parti tűnődések. Andód keletkezése és fejlődése (1998).

1976-ban Ekecshez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől ÉK-re. L: [1921] – 1206, ebből 1158 (96,0%) magyar, 20 (1,7%) szlovák; [1970] 1326, ebből 1247 (94,0%) magyar, 76 (5,7%) szlovák (1970) nemzetiségű. V: [1921] – 605 ref., 571 r. k., 19 izr., 9 ev. – A második vh. utáni belső telepítések során ~ra szlovák családokat telepítettek. Ref. temploma 1770-ben épült klasszicista, kastélya a 19. sz. közepén késő klasszicista stílusban. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű bentlakásos speciális alapiskolával rendelkezett. – Ir. Zsigmond Tibor (összeállította): Ekecs. Apácaszakállas (1996).

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Csáb-patak völgyében, Nagykürtöstől D–DNy-ra. L: [1921] – 571, ebből 494 (86,5%) magyar, 40 (7,0%) szlovák; [2011] – 719, ebből 394 (54,8%) magyar, 252 (35,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 467 (64,6%) magyar, 173 (24,1%) szlovák. V: [2011] – 621 r. k., 8 ev., 1 ref. – A faluba a második vh. utáni belső telepítések keretében szlovák családok települtek. A Gyürky-kastély a 18. sz.-ban barokk, r. k. (Jézus Szíve-) temploma 1923-ban szecessziós stílusban épült, falumúzeuma 2002-ben létesült.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2081, ebből 2032 (97,6%) magyar, 41 (2,0%) szlovák; [2011] – 2404, ebből 2045 (85,1%) magyar, 282 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2186 (90,9%) magyar, 156 (6,5%) szlovák. V: [2011] – 1070 r. k., 538 ref., 23 ev., 8 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és ÉNy-szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1794-ben, r. k. (Szt. István-) temploma 1935-ben, a Zichy-kúria 1800 körül épült. A dunai Nagyléli-szigetet a nyárfákon fészkelő értékes vízimadarai miatt 1974-ben természetvédelmi területté (9,14 ha) nyilvánították, s ~ határában terül el az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátum egy része is. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Város és járási székhely az Inóc-hegység D-i lábánál, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–ÉK-re. L: [1921] – 3394, ebből 2568 (75,7%) szlovák, 448 (13,2%) magyar, 235 (6,9%) zsidó; [2011] – 12 337, ebből 11 714 (95,0%) szlovák, 71 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 11 628 (94,3%) szlovák, 88 (0,7%) magyar. V: [2011] – 9541 r. k., 177 ev., 23 gör. kat., 14 ref., 1 izr. – A 18. sz.-tól 1922-ig Bars vármegye székhelye volt. A 19. sz. 2. felében elvesztett városi rangját 1960-ban, 1960-ban elvesztett járási székhelyi rangját 1996-ban szerezte vissza. Az 1630-ban reneszánsz stílusban épült, s a 18. sz. végén barokkosított Paluska-, majd Migazzi-kastély 1947 óta a helytörténeti jellegű Városi Múzeumnak ad helyet. ~ korábbi múzeuma, az 1896-ban alapított Barsmegyei Múzeum a vármegye megszűnte (1922) után, 1924-ben szintén megszűnt. Az egykori Vármegyeháza a 17. sz. elején épült reneszánsz stílusban, 1789-ben barokkosították; klasszicista stílusú r. k. (Szt. Mihály-) temploma 1785-ben épült középkori gótikus alapokon. Ipari létesítményei közül legjelentősebb a Calex hűtőgép- és fagyasztógépgyár (mely a privatizációs viharokat túlélve 2000-től újra üzemel), a téglagyár és cipőgyára. – 1960-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Perlepet (Prílepy), 1970-ben Hizért (Chyzerovce); 1974–2002 között hozzá tartozott Zsitvaapáti (Opatovce nad Žitavou) és Zsitvakenéz (Kňažice).

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Szilicei-fennsík Ny-i peremén, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól DNy-ra. L: [1921] – 316, ebből 249 (78,8%) magyar, 67 (21,2%) szlovák; [2011] – 159, ebből 94 (59,1%) magyar, 65 (40,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 105 (66,0%) magyar, 54 (34,0%) szlovák. V: [2011] – 57 ev., 22 r. k., 19 ref. – Régebbi alapokon álló ev. temploma 1788-ban klasszicista stílusban épült. A védett Ardói-barlangban 1934-ben, ill. 1962-ben újkőkori település és barlangrajzok nyomait tárták fel.

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598 r. k., 2 ev., 1 gör. kat.– R. k. (Szt. Imre-) temploma 1909-ben épült historizáló stílusban. 1976–96 között közigazgatásilag Kalászhoztartozott.

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598 r. k., 2 ev., 1 gör. kat.– R. k. (Szt. Imre-) temploma 1909-ben épült historizáló stílusban. 1976–96 között közigazgatásilag Kalászhoztartozott.

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598 r. k., 2 ev., 1 gör. kat.– R. k. (Szt. Imre-) temploma 1909-ben épült historizáló stílusban. 1976–96 között közigazgatásilag Kalászhoztartozott.

Bacsfa (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 324, ebből 299 (92,3%) magyar, 17 (5,2%) szlovák; [2011] – 553, ebből 394 (71,2%) magyar, 149 (26,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 403 (72,9%) magyar, 144 (26,0%) szlovák; V: [2011] – 492 r. k., 8 ref., 6 ev., 2 gör. kat. – Az Apponyi-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. A ~ részét képező Szentantalon, ahol Lippay György és Szelepcsényi György esztergomi érsekek 1660–74 között Szt. Antalnak szentelt barokk stílusú r. k. templomot és ferences kolostort építtettek, s amely jelentős Mária-napi búcsújáróhely, jelenleg az angolkisasszonyok és ferencesek apácazárdája működik itt.

Bacsfa − templom és kolostor (GJ)

Bacsfa - ferences kolostor Szentantalon, képeslap a 20. sz. elejéről (FI)

Szentantal, Bacsfa

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2 (0,3%) roma. V: [2011] – 341 r. k., 236 ref., 40 gör. kat. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Imre-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították; ref. temploma 1918-ban épült egy 19. sz.-i templom újjáépítésével. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.