Gidró Bonifác (GJ)

(* 1869. aug. 20. Karcfalva, † 1958. jan. 17. Győr [Mo.]) Bencés szerzetes, tankönyvíró. 1901-től tanított a komáromi bencés gimnáziumban, amelynek 1920–1939 között igazgatója volt. Aktívan részt vett Komárom kulturális életében, a Jókai Egyesület alelnöke volt. A matematikai analízis és a geometria területén tudományos műveket is publikált. Az 1990-es évektől a nevét viseli a komáromi gimnázium által szervezett matematikai tanulmányi verseny.

Gombos Ilona (TSZA)

(* 1936. ápr. 10. Sajóbesenyő) Színésznő. 1947-ben került szüleivel Csehszl.-ba. 1951-től az Állami Faluszínház magyar tagozatának színésze, s onnan ment át annak megszűnése után, 1959-ben a komáromi Magyar Területi Színházhoz. 1969-ben az alakuló Thália Színpadot választotta ő is, s azóta Kassán játszott (nyugdíjba vonulása után az önállósodott Kassai Thália Színházban, ill. a Komáromi Jókai Színházban is vállalt vendégszerepléseket). Rendszeres szereplője volt a Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak. – Főbb színházi szerepei: Állami faluszínház: Gustina (Július Fučík); Amália (Hamupipőke); Palčík Mara (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Toinette (Jean-Baptiste Molière: Képzelt beteg); Szabó Júlia (Ezer év); Éva (Jozef Hollý: Kubo); Samanova Mária (Tánya); Vojnárné (Alois Jirásek: Vojnárné). Matesz: Barbara (Peter Bejach–Guido Masanetz: A lehetetlen nő); Lucia (Renato Lelli: Éjféltől reggelig); Júlia (Gabriela Zápolská: Finom úriház); Hírnöknő (Arisztophanész: Liszisztraté); Lökiné (Móricz Zsigmond: Kismadár); Beatrice (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Narrátor (Fejes Endre: Rozsdatemető); Gaby (Robert Thomas: Nyolc nő); Mária Jozefa (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Capuletné (William Shakespeare: Rómeó és Júlia), Hortanse (Maurice Maeterlinck: Szent Antal csodája); Katica (Vörösmarty Mihály–Görgey Gábor–Stark Tibor: Handabasa, vagy A fátyol titka). Kassai Thália Színpad: Alvingné (Henrik Ibsen: Kísértetek); Miss Prism (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Yvonne (Jean Cocteau: Rettenetes szülők); Donna Rita Rosanna (Thomas Brandon–Halász Rudolf–Nádas György: Szerelmem Donna Rita); Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Zsófi (Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom); Repnyikovné (Alekszandr Vasziljevics Vampilov: Búcsúzás júniusban); Erzsike néni (Loyicsek Béla: Tűzvirág); Gizi Gézáné (Örkény István: Tóték); Sári (Tamási Áron: Vitéz lélek); Pasqua (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Nelli (Barta Lajos: Szerelem); Arkagyina (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Warrenné (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Bethlen Kata (Kocsis István: Árva Bethlen Kata, monodráma); Lindéné (Henrik Ibsen: Babaotthon); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Vera néni (Ľubomír Feldek: Ennivaló nagynéni); Ambra (Aldo Nicolaj: Hárman a padon); Bodnárné (Németh László: Bodnárné); Szarkalábné (Samo Chalupka: A vén szerelmes); Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi); Sybil (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Júlia (Leonyid Zorin: Házasságtörés); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Mrs. Baker (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Csontosné (Dunai Ferenc: A nadrág); Nagyasszony (Bródy Sándor: A tanítónő); Az ápolónő (Robert Thomas: Szegény Dániel); Mimóza (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Olympe Ferraillon (George Feydeau: Bolha a fülbe); Nagymama (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Belíza (Jean-Baptiste Molière: A tudós nők); Grófnő, FIóra (Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés); Rosalia Solimene (Eduardo de Filippo: Házasság olasz módra). – Díjak, elismerések: A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Gyurgyík László (FI)

(* 1954. jún. 18. Ipolyság) Szociológus, egyetemi oktató. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1985-ben szociológusként végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. A doktorátust a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerezte (2002), doktori disszertációjában a szlovákiai magyar lakosság asszimilációs folyamatait vizsgálta. Az 1970-es évek végétől bekapcsolódott a Jogvédő Bizottság munkájába. 1985 és 1989 között a pozsonyi Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa. 1989 után a Remény c. katolikus hetilap egyik alapító szerkesztője, illetve főszerkesztő-helyettese (1992-ig). A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapító tagja. 1992-től kizárólag tudományos kutatással és oktatással foglalkozik. A Mercurius Társadalomkutató Csoport alapítója és szervező titkára, a budapesti Teleki Intézet (1999–2006), a budapesti Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa (2007–2011), 2011-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. 2004-től a komáromi Selye János Egyetem oktatója. Írásai szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Szakterülete a népesedésszociológia, demográfia, a szlovákiai magyarság társadalmi és demográfiai szerkezetének változásai. – Díjak: Posonium Díj Különdíj (2005), A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2006), Jedlik Ányos-díj (2006); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2024). – Fm. Magyar mérleg – A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében (1994); Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében (2004); Népszámlálás 2001 – A szlovákiai magyarság demográfiai, település és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években (2006); Párhuzamok és különbségek. A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése (Kiss Tamással, 2010); A szlovákiai magyarság népesedési folyamatai a 20. században (2013); A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig (2014). Szerk.: Társadalom – tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből (Kocsis Aránkával, 2002); Népszámlálási körkép Közép–Európából 1989–2002 (Sebők Lászlóval, 2003). Tan.: Changes in the demographic, settlement, and social structure of the minority in (Czecho)-Slovakia between 1918–1998 (Institut for Central European Studies, 1999); A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai (In: Fazekas József–Hunčík Péter szerk.: Magyarok Szlovákiában 1989–2004. Összefoglaló jelentés, 2004); A szlovákiai magyarok társadalomszerkezete a 90-es években (Regio, 2008/4); Demográfiai folyamatok, etno-kulturális és társadalmi reprodukció. Demografické procesy, etnokulturálna a spoločenská reprodukcia (Horváth Istvánnal és Kiss Tamással, In: Bitskey Botond szerk.: Határon túli magyarság a 21. században, 2010); The demographic Development of the Hungarian Minority Hungarian Communities of Slovakia in the 20.th Century (In: László Szarka ed.: A Multiethnic Region and Nation-State in East-Central Europe 2011); Népszámlálás 2011. Kik vagytok, ismeretlenek? (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012/2); A vegyes házasságok (házasságkötések) alakulása Szlovákiában, különös tekintettel a magyar lakosságra (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2014/2).

Harmos Károly (SZM)

(* 1879. nov. 28. Somogy [Mo.], † 1956. jan. 24. Komárom) Festő, grafikus. 1898–1902 között a budapesti Mintarajziskolában tanult, 1902–1908 között a müncheni akadémia növendéke volt. 1908–1910 között a szentendrei magániskola, 1911–1943 között pedig a komáromi bencés gimnázium rajztanára. 1920–1944 között magánrajziskolát működtetett Komáromban. 1923-ban megalakította, majd vezette a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályát. A komáromi művészképzés és művészeti élet fő szervezője, kiállításokat, képtárat szervez. Rajziskolájában későbbi jeles művészek pályája indult el. Akvarelleket, tempera- és olajfestményeket, grafikákat és iparművészeti munkákat egyaránt jegyez, illusztrációi a látomásos irodalmiság, ill. az ironikus, olykor hátborzongató humor jegyeit viselik magukon.

Holocsy István (GJ)

(* 1950. febr. 18. Illésháza, † 1996. júl. 27. Komárom) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyban érettségizett 1967-ben. 1973-ban színészi oklevelet szerzett Budapesten, majd a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett (1981-től művészeti vezető). Az 1990-es évek elején, Beke Sándor igazgatása idején, kapcsolata a színházzal lazábbá vált, vállalkozásba kezdett, ám egy-egy szerepre ezután is visszatért színházához. 1994. jún. 1-jétől a Komáromi Jókai Színház igazgatója lett. Váratlan halála azonban megakadályozta tervei véghezvitelében, pályája kiteljesedésében. 1968 óta állandó szereplője volt a pozsonyi rádió magyar adása műsorainak, gyakran közreműködött különböző rendezvények műsorvezetőjeként. Szlovák és magyar filmekben játszott kisebb szerepeket; forgató- és szövegkönyveket írt műsoros estekhez, színpadi összeállításokhoz. Néhány színházi rendezése is ismert. – Főbb színházi szerepei: Caligula (Háy Gyula: CAliguLÓ); Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája); Jágó (William Shakespeare: Othello); Hlesztakov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Bicska Maxi (Bertolt Brecht–Kurt Weill: Koldusopera); Fadinard (Eugène Labich–Marc Michele: Olasz szalmakalap); Vibra Gyuri (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Ocskay László (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Hunyady lászló (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadyak); Noszty Feri (Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Lopahin (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Petúr bán (Katona Jóozsef: Bánk bán); Diadalov (Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Zápolya János (Háy Gyula: Mohács). – Főbb színházi rendezései: Batta György: Töklámpás; Ugo Betti: Bűntény a Kecske-szigeten; Bernard Slade: Jövőre veled, ugyanitt. – Díjak, elismerések: Erzsébet-díj (1991); Nyitott Európáért Díj (posztumusz, 1997); Pro Cultura Hungarica emlékplakett (posztumusz, 1998). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Holocsy Katalin (JSZ)

(* 1976. aug. 14. Komárom) Színésznő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Veszprémi Hittudományi Főiskola hallgatója volt, miközben színészi képesítést is szerzett a budapesti Theátrum Színiakadémián. 2003-ban a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végzett színészként. Ettől kezdve a Komáromi Jókai Színház művésze, ahol Parti Nagy Lajos Ibusárjában már 2001-ben, főiskolásként bemutatkozott. – Főbb színházi szerepei: Amália (Parti Nagy Lajos: Ibusár); Hamupipőke (Romhányi József–Fényes Szabolcs: Hamupipőke); Júlia (Hubay Miklós–Vas István–Ránki György: Egy szerelem három éjszakája); Csicsonka (Jókai Mór: A gazdag szegények); kinsky (Szomory Dezső: II. József); Bonacieux-né (Alexander Dumas: Három a testőr); Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Maggie (Arthur Miller: Kanyargó időben); Feleség (Federico García Lorca: Vérnász); Kati (Szép Ernő: Patika); Grusenyka (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Szunyog Rozi (Gárdonyi Géza: A bor); Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Stázi (Kálmán Imre–Stein Leo–Jenbach Béla–Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Mária Lujza (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Iszméné (Szophoklész: Antigoné); Nimfa (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Gondos Magdolna (Tamási Áron: Énekes madár); Audrey (Ken Ludwig: Primadonnák); Natalja Ivanovna (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Viktoria, szőke kislány debrecenből (Vajda Katalin–Fábri Péter–Valló Péter: Anconai szerelmesek); Olivia, gazdag grófnő (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Aa revüszínház görlje (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); sarlotta Ivanovna, nevelőnő (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Mici (Vaszary Gábor–Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik); elza (Csiky Gergely: Lumpok). – Vendégjátékok: Anna Vojnicevova (Anton Pavlovics Csehov: Platonov); Színművészeti Főiskola, Pozsony. – Film, TV: Let bocianov, r. M. Repka; Báthory, r. J. Jakubisko. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák ünnepi kiadás, Komáromi Jókai Színház (2012).

Holocsy Krisztina (SZM)

(* 1975. márc. 15. Komárom) Színésznő. Iskoláit szülővárosában végezte, 1995-től a Komáromi Jókai Színház tagja, közben elvégezte a budapesti Fővárosi Operettszínház hároméves stúdióját. Apácák-beli alakítását Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak fesztiválján is díjazták. 2006-tól Ferenczy Anna-díjas. – Főbb színházi szerepei: Hodel (Joseph Stein–Jerry Bock–Sheldon Harnick: Hegedűs a háztetőn); Lea nővér (Dan Goggin: Apácák); Noémi (Jókai Mór: Az aranyember); Eszter (Szabó Magda: Kiálts, város!); Ágika (Örkény István: Tóték); Ilma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Mariane (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Francia királylány (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Eliza Doolittle (Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady); Lizi kisasszony (Jókai Mór: A gazdag szegények); Menyasszony (Federico García Lorca: Vérnász); Margaret (Charlotte Keatley: Anyám azt mondta, hogy ne!); Örzse (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Helén (Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Maggie (Ken Ludwig: Primadonnák); Dada, 3. sárkánytestvér (Csukás István–Bergendy István: Süsü, a sárkány); Olga (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Drusilla, depressziós lány (Vajda Katalin–Fábri Péter–Valló Péter: Anconai szerelmesek); Mimóza, öltöztetőnő (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Nelli (Ladislav Ballek–Ondrej Šulaj: A hentessegéd); Manci (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Janicsár Vilma, aki egy égi lélek (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel); Osztrigás Mici (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Feleség (Spiró György: Príma környék). – Díjak, elismerések: Ferenczy Anna-díj, 2006 – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Hulkó Márta (csa)

(* 1953. okt. 27. Komárom) Zenetörténész, egyetemi oktató. A pozsonyi konzervatóriumban érettségizett 1973-ban, ezt követően a Comenius Egyetem BTK-án zenetudomány szakot végzett (1978). 1979-ben doktorált, 1981-től az egyetem oktatója (1996-tól docense), 1999-től az SZTA Zenetudományi Intézetének is tudományos munkatársa. Kutatási területe a XVI.–XVII. századi zenekultúra a mai Szlovákia területén. – Fm: Tabulatura Vietoris saeculi 17. (1986); Hudobné pramene 17. storočia na území Slovenska (Ferenczi Ilonával, 1986); Ľubický spevník (1988); Hudobné pramene na území Slovenska (1996); Musikalische Kontakte zwischen Zips und Schlezien in 16. und 17. Jahrhundert (2003).

Jakab István (ST)

(* 1928. szept. 29. Nagyráska, † 2013. nov. 23. Komárom) Nyelvész, szakíró, egyetemi oktató. Sárospatakon érettségizett (1949), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1958-ban (1970-től kandidátus). 1956–1961 között Nagymegyeren volt tanító (1957-től igazgató); 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense (1990), 1992–1993-ban megbízott tanszékvezetője volt. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának óraadó tanára. Szaktanulmányai mellett számtalan nyelvművelő és nyelvészeti ismeretterjesztő cikk szerzője; rendszeresen tartott rádióelőadásokat. 1968–1970 között a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tudományos titkára, 1990–1998 között a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnöke volt; 2000-től az MTA köztestületi tagja. Főbb díjai, kitüntetései: Lőrincze Lajos-díj (1996); A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002). – Fm. A magyar igekötők állományi vizsgálata (1976); A magyar igekötők szófajtani útjai (1982); Nyelvünkért (cikkek, 1980;) Nyelvünk és mi (cikkek, 1983); Nyelvi vétségek és kétségek (cikkek, 1987); Értsünk szót egymással! (cikkek, 1995); Érthetően, alkalomhoz illően! (cikkek, 2000).

Juhász Mónika (csa)

(* 1972. július 17. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Tanulmányait a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Humán Tanszékén végezte (magyar−zene szak). 1996-tól a komáromi alapiskola felső tagozatos, 2000-től az alsó tagozatos kórusát (Kicsinyek Kórusa) vezette 2005-ig. – Díjak, elismerések: A 2012-es Csengő Énekszó országos kórusfesztiválon aranysávos minősítést ért el a legkulturáltabb hangzásért.

Kaszás Attila szobra a Jókai Színház előtt (Gáspár Péter alkotása) (FI) 2

(* 1960. márc. 16. Vágsellye, † 2007. márc. 23. Budapest [Mo.]) Színész. A gimnáziumot Komáromban és Selmecbányán végezte. Diákként rendszeres résztvevője volt a csehszlovákiai magyar versmondó versenyeknek, többször nyert a Jókai Napokon. 1983-ban elvégezte a budapesti Színművészeti Főiskolát; ezt követően a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház színésze lett Budapesten. Különböző show-műsoroknak is kedvelt vendége volt, beszélgető-műsorokat vezetett, zenés darabokban is szívesen szerepelt. Gyakran hívták filmezni; több lemeze is megjelent. 1990-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1996-ban a Komáromi Jókai Színház Bástya Színházbeli Az aranyember feldolgozásában ő játszotta Tímár Mihály szerepét. Váratlan halálát követően Zsigárdon nevét viselő emlékszoba létesült; Komáromban szobrot emeltek emlékére, ill. róla elnevezett versmondó fesztivált szerveztek.

Kaszás Margit (csa)

(* 1936. jan. 24. Zsigárd) Karnagy, pedagógus. 1951−55-ben a Pozsonyi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Ezekben az években tagja volt a Janda Iván vezette iskolai kórusnak, és énekelt a Csehszlovák Rádió Pozsonyi Gyemek Kórusában. Vágfarkasdon kezdte tanítói pályafutását. Felnőtt- és gyermektánccsoportot alapított. Feldolgozza Vágfarkasd élő néphagyományát, a „Tőkehúzást”. 1964-1989 között tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. 1970-ben megalapította a Komáromi Béke Utcai Alapiskola Kicsinyek Kórusát. 1976-ban elvégezte Kecskeméten a IV. Nemzetközi Kodály Szemináriumot. Lelkes híve a Kodály-módszernek. Részt vett az alsó tagozatos zenei nevelés tervének kidolgozásában. 1984−2007 között a komáromi Concordia Vegyeskar tagja. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Katona István (ST)

(* 1955. febr. 28. Fülekpüspöki) Néptáncos, koreográfus, kultúraszervező, a Feszty Árpád Művelődési Park működtetője. Budapesten a Magyar Állami Balettintézetben éretségizett és szerzett szakmai diplomát (1970–74). Később a budapesti ELTE magyar–történelem szakán folytatott tanulmányokat (1977–1982). Komáromban és Csehszl.-ban a táncházmozgalom elindítói közé tartozott (1976–1977). 1979-ben megalapította a Hajós néptáncegyüttest. 1983–1987 között az Ifjú Szivek művészeti vezetője és koreográfusa. 1987-ben Ausztriába emigrált, Bécsben megalapította a Sziget néptáncegyüttest (1988). Közben vendégkoreográfusként többek között Romániában, Hollandiában, Lengyelországban, Bulgáriában, Németországban, Franciaországban, Dél-Amerikában stb. tevékenykedett. 1994-ben visszatért Martosra, ahol elindította az azóta évente megrendezésre kerülő, Pünkösdi Népművészeti Ünnepség c. rendezvénysorozatot (1995). Martoson felépítette a Feszty Árpád Művelődési Parkot (1998–2000), majd a Szt. Vendel-kápolnát (2004). A Művészetes mARTos rendezvénysorozat életrehívója (2002). Fontosabb kitüntetései, díjai: állami díjas koreográfus (1982); a Kék Medailon kitüntetés viselője népművészeti tevékenységéért (1983); a Csehszlovák TV egyénisége (1983); Kodály díj a magyar művészetért (2007). – Fm. Örökség. Módszertani segédanyag a néptánccsoportok részére (1982); Álom születik (2002).

Keserű József (csa)

(* 1975. ápr. 13. Komárom) Kritikus, irodalomtörténész. Komáromban érettségizett (1993). 1998-ban szerzett oklevelet a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv–filozófia szakán (2003). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált (2004). A Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium (2004) tanára, majd a Selye János Egyetem oktatója (2005). – Kutatóként a kortárs irodalommal, a széppróza narratív struktúráival, prózapoétikai kérdésekkel foglalkozik. – A Sambucus Irodalomtudományi Társaság alapító tagja (2001). Kritikái, tanulmányai a Kalligram, a Jelenkor, a Prae, az Alföld, az Os, az Új Forrás és a Literatura hasábjain jelentek meg. Tanulmánnyal szerepelt a Kor/szak/határok c. antológiában, ill. a Somorjai disputa 1. c. kiadványban (2003). 2006-tól tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. – Fm. Kor/szak/határok (szerk., Benyovszky Krisztiánnal, 2002), Mindez így (tan., 2009); Az össze nem függő parkok (tan., 2011).

Keserű József (csa)

Király Dezső (JSZ)

(* 1910. márc. 26. Komárom, † 1975. júl. 27. Budapest [Mo.]) Színész. Az alapiskolát szülővárosában járta ki; 1928-ban Győrben kereskedelmi akadémiát végzett. Később kitanulta az órásmesterséget és aranyművességet. 1942-ben kényszermunkatáborba hurcolták, ahonnan 1944-ben megszökött, s visszatért Komáromba. 1948-tól különböző állami vállalatok alkalmazottja volt. Diákkora óta szerepelt szülővárosa műkedvelő színjátszó csoportjaiban; 1949-ben egyik alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének és színjátszó csoportjának; rendezőként is, színészként is fontos szerepet játszott ez utóbbi sikereiben. 1952-ben elsőként vették fel a Magyar Területi Színházhoz, melynek haláláig tagja volt. – Főbb színházi szerepei: Köröm (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Harpagon (Jean-Baptiste Molière: Fösvény); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Duval (Vítězslav Nezval: Manon Lescaut); Candy (John Steinbeck: Egerek és emberek); Hawthorne (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Mátyás király (Heltai Jenő: A néma levente); Id. Schwarz (Szigligeti Ede: Liliomfi); Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi; Peter Karvaš: Éjféli mise. – Főbb rendezései: Kremničan Karol: Lusta méhecske – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Kiss Péntek József (ST)

(* 1951. okt. 19. Komárom, † 2018. szept. 22. Komárom) Színházigazgató, rendező, dramaturg, színházi szakíró, költő. Szülővárosában érettségizett 1971-ben. 1971–1976 között a Komáromi járási művelődési központ, 1976-tól 1979-ig a Csemadok Komáromi járási bizottságának szakelőadója, 1979–1983 között a dunamocsi, ill. a csallóközaranyosi művelődési ház igazgatója, 1983–1988 között a Magyar Területi Színház szervezőtitkára, majd 1988-tól a Városi Művelődési Központ szakelőadója, 1999 és 2003 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója volt, ezt követően ismét a Városi Művelődési Központ munkatársa. Már gimnazistaként rendezett kisszínpadi előadásokat. Eddig több mint félszáz színpadi művet és összeállítást vitt színpadra – szerzőként, társszerzőként, dramaturgként, rendezőként – (de dolgozott díszlettervezőként is). A komáromi Jókai Napokon többször nyert rendezői, ill. nagydíjat. Együtteseivel rendszeresen vendégszerepel Mo.-on. 1993-tól a komáromi Selye János Gimnázium GIMISZ színpadának állandó rendezője. 2005-ben Mics Károly Életműdíjat kapott. – Színházi munkái: Számos színművet alkalmazott kisszínpadra. Élete során mintegy hatvan hivatásos és amatőr színjátszói rendezése volt. – Képzőművészeti tevékenysége: grafikai kiállításai voltak 1989-ben, 1990-ben. – Kiadói tevékenysége: Vészirat (versek), Kihallgatás (kisprózakötet). – Díjak, elismerések: A legjobb rendezés díja, Jókai Napok, 1986, 1987, 1988; Polgármesteri díj, Komárom, 1994 – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Kmeczkó Mihály (JSZ)

(* 1944. júl. 20. Buzita, † 2004. jan. 21. Komárom), Drámaíró, író, színházi dramaturg, költő. Szepsiben érettségizett (1961), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1965). 1965–1969-ben Nagyszarván tanár, 1969–1972-ben a Tábortűz szerkesztője, 1972–1974-ben a pozsonyi Népművelési Intézet munkatársa, 1975–1991 között a komáromi Magyar Területi Színház (1990-től Komáromi Jókai Színház) dramaturgja, 1991–1996-ban a Komáromi Lapok főszerkesztője, 1996–2000 között befektetési tanácsadó. Írói pályáját versekkel, kritikákkal kezdte, de írt mesejátékokat és színdarabokat is, életének utolsó éveiben fordult a próza felé. – Fm: Mozdulatok (versek 1971); Mint fű fölé az árnyék (színmű, 1981); köztes hazában (regény, 2004); Postscriptum (elbeszélések, 2006); leÉPÜLÉSEM naplója I.,II. (2010–11). – Kéziratok: színházi írások, drámaelemzések a (cseh) szlovákiai magyar színházi életről, tanulmányok a színházról; naplók. – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Kmeczkó Mihály: leÉPÜLÉSEM naplója I., II. (2010–11); Tóth László: Lapszél (2005).