Haščák József (TSZA)

(* 1948. febr. 18. Kassa, † 2012. febr. 2. Kassa) Grafikus, festő, illusztrátor, díszlet-, jelmez- és formatervező. Haščák József grafikus, festő, illusztrátor, díszlet- és formatervező a kassai sokoldalú képzőművészekhez tartozott. Művészi tevékenységét mind Szlovákiában, mint külföldön egyaránt elismerték. A festészet és grafika alapjait Kassán Feld Lajosnál és Eckerdt Sándornál sajátította el, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait a Szépművészeti Főiskolán szabad grafika és könyvillusztráció szakon, Vincent Hložník osztályában. Haščák József mindvégig Kassán élt és alkotott. Több színházban dolgozott, ezek között a Kassai Thália Színházban is. A Kassai Műszaki Egyetem Formatervezési Tanszékének oktatója, majd docense lett. – Főbb színházi munkái: Kassai Thália Színpad: Lovicsek Béla: Tűzvirág (jelmez). Alekszej Arbuzov: Jó reggelt boldogság (jelmez). Kassai Thália Színház: Csukás István: Ágacska (díszlet, jelmez). Robert Thomas: Szegény Dániel (díszlet, jelmez). Tennessee Williams: A vágy villamosa (díszlet). Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő (díszlet, jelmez). Jean-Baptiste Molière: Tudós nők (díszlet, jelmez). Noel Coward: Vidám kísértet (díszlet, jelmez). Székely János: Caligula helytartója (jelmez). Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem (díszlet, jelmez). Csendes László irodalmi összeállítása: Kávéházi menü (díszlet, jelmez). Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés (játéktér). Benedek Miklós–Orosz István: Budapest Orfeum (díszlet, jelmez). Ratkó József: Segítsd a királyt (díszlet). Jean Genet: Cselédek (díszlet). Móricz Zsigmond: Csibe (díszlet). Marc Camoletti: Hatan pizsamában (díszlet). Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti (díszlet). Peter Cibula: Cirkuszi álom (díszlet), Arthur Miller: Pillantás a hídról (díszlet). William Shakespeare: Hamlet (díszlet). Jean-Baptiste Molière: A fösvény (díszlet). Albert Camus: Caligula (díszlet, jelmez). William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni (díszlet). Peter Shaffer: Equus (díszlet). Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (díszlet, jelmez). – Díjak, elismerések: Martin Benka Művészeti díj, 1987; Kassa Megyei Önkormányzat elnökének díja, 2008. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Havasi József (TSZA)

(* 1947. ápr. 27. Kassa) Operaénekes, karmester. Alapiskolába és középiskolába a kassai magyar tannyelvű iskolákba járt. A pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán ének szakán végzett 1969-ben. A Kassai Állami Színház operatársulatában kórustagként majd szólistaként szerepelt. 1971–73 között a pozsonyi Katonai Művészegyüttesben szolgált, majd visszatért a Kassai Állami Színházba. 1976 és 1986 között a kassai Szent Erzsébet-dóm egyházkarnagya. Egyházkarnagyként számos zenekari misét mutatott be a kassai székesegyház kórusával. 1987-től a kassai operaház mindmáig egyetlen magyar ajkú szólistája. Többször szerepelt a Kassai Thália Színház társulatában prózai és zenés szerepekben. Énekelt: Magyarországon, Csehországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban. 1973 őszén megalapította a kassai Csermely Kórust, amelynek máig a vezetője. A kassai premontrei templom karnagyaként is működik. – Főbb színházi szerepei: Krušina (Bedřich Smetana: Eladott menyasszony); Loredano (Giuseppe Verdi: A két Foscari); Sharples (Giacomo Puccini: Pillangókisasszony); Revírnik (Leoš Janáček: Príhody líšky bystroušky); Nabucco (Giuseppe Verdi: Nabucco); Schaunard (Giacomo Puccini: Bohémélet); Alcindoro (Giuseppe Verdi: Végzet hatalma); Márki Calatrava (Giuseppe Verdi: Traviata); Douphal báró (Gioacchino Rossini: Sevillai borbély); Bartolo, Tonio, Tadeo (Ruggero Leoncavallo: Komédiások); Korláthy gróf (Szirmai Albert: Mágnás Miska); Weps báró (Karl Zeller: Madarász); Király (Giuseppe Verdi: Aida); Zaremba (Oscar Nedbal: Lengyel vér); Notre Dame főpapja (Franz Schmidt: Notre Dame); Morales (Georges Bizet: Carmen); Frank (Johann Strauss: Denevér); Rigoletto (Giuseppe Verdi: Rigoletto); Angelotti (Giacomo Puccini: Tosca); Miniszter (Ifj. Johann strauss: bécsi vér); zeta (lehár ferenc: víg özvegy); erdész (antonín dvořák: rusalka); bíró (giuseppe verdi: álarcosbál). – Díjak, elismerések: Kassa város főpolgármesterének díja, 2008; Kassa Megye Önkormányzatának díja, 2011 – Ir. Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Havasi Péter (csa)

(* 1950. febr. 11. Kassa) Szerkesztő, újságíró. Tanulmányait Kassán és Pozsonyban végezte: Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola (1965), Kassai Magyar Gimnázium (1968), szakérettségi könyvtáros szak (Kassa, 1970). 1971-ben a Csehszlovák Rádió pozsonyi magyar szerkesztőségében kezdte újságírói pályáját, majd Kassán a Járási Művelődési Központ Felnőttképzési Osztályán dolgozott szakelőadóként, később a művészeti osztály vezetőjeként. – 1974-től tagja a Csehszlovák, majd a Szlovák Újságírók Szövetségének. Alapítója a Pinceszínpadnak. Kezdettől részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál szervezésében és szakmai zsűrijében. 1990-ben alapító tagja volt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kassai alapszervezetének, melynek 1998-ig az elnöke volt. 1994–98 között Kassa Óváros önkormányzatának képviselője és a Kulturális Bizottság elnöke. 1995-től nyugdíjba vonulásáig a Patria Rádió kassai szerkesztőségében dolgozott. – 2003-ban megalapította a kassai székhelyű Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót. A Kassai Figyelő főszerkesztője. – Díjak: Gáspár Fejérpataky-Belopotocký emlékérem (1980); Magyar Újságírók Szövetsége Aranytoll életmű díja (2011); Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2013); Szüllő Géza-díj (2015). – Fm. Havasi Péter–Halász György: Az elveszett város (2006); Bartal Károly Tamás: Aggodalommal, mégis reménységgel (társzerző, 2006); Nagy Géza: A titokzatos tokaji bor (társzerző, 2012); A Thália Színház 40 éve (társzerző).

Hizsnyai Zoltán (ST)

(* 1959. febr. 13. Rimaszombat) Költő, esszéíró, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1978), majd a kassai Thália Színpad színésze (1978–1983) volt. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott. 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, 1992 tavaszától pedig az akkor induló Kalligram folyóirat szerkesztője, majd 1994 jún.-ától 2003 végéig főszerkesztője. 2004–2006-ban az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 2006–2007-ben az Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) titkára volt (ezt a tisztséget korábban már 1994–1996-ban, ill. 2000–2001-ben is betöltötte). Versei az 1980-as évektől kezdve jelennek meg, az Iródia hangadó tagja volt, szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. Nemzedékének jelentős képviselője. Főbb díjai: Kilencek Díja (1988); Madách-díj (1995); Szabad Sajtó Díj (1996); Sziveri János-díj (1997); József Attila-díj (2002); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2002). – Fm. Rondó (v., 1987); Tolatás (v., 1989); A stigma krátere (v., 1994); Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok (esszék, pamfletek, 1996); Bárka és ladik (v., 2001); Mintakéve (szonettkoszorú, 2004); Hizsnyai Zoltán legszebb versei (v., 2006); Fordítva múlik – előre farol (v., 2008); Ének (v., 2010).

Homolya Éva (csa)

(* 1942. máj. 24. Balassagyarmat [Mo.]) Kórusvezető, pedagógus. 1952-ig Magyarországon élt. A bussai nyolcéves alapiskola elvégzése után a Rozsnyói Pedagógiai Szakközépiskolába járt, majd Bodrogszerdahelyen és Ipolyvarbón tanított. A Nyitrai Egyetem Pedagógiai Karán orosz nyelv és ének-zene szakon végzett (1965). 1962−63 között Györkén tanított, majd a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban és Alapiskolában kezdett tanítani, ahol 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. 1968-ban alapítója a Csengettyű Gyermekkórusnak. 1971-ben részt vettek a Csengő Énekszó országos seregszemlén Érsekújvárott. 1980 és 1998 között a Csengettyű minden alkalommal aranysávos minősítést szerzett. Rendszeresen részt vettek a „Mládež spieva” országos versenyen is Prievidzán és Zsolnán. 1989-ben megalapította a kassai Márai Sándor Gimnázium Leánykarát. Mindkét énekkar sok nemzetközi versenyen és fesztiválon szerepelt. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Horváth Lajos (JSZ)

(* 1947. ápr. 10. Losonc, † 2004. Prága [Csehország]) Színész, rendező, színműfordító. 1966-ban érettségizett a szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd a mezőgazdaságban dolgozott. 1969-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színésze; 1979–1984 között a prágai Szépművészeti Akadémián rendezői képesítést szerzett. 1984-ben visszatért Kassára; 1986–1989 között Komáromban rendezett. 1989–1990-ben a Český Těšín-i színház rendezője, majd újra a Kassai Thália Színháznál dolgozott, végül visszatért a cseh fővárosba. Angol, francia és magyar színműveket fordított csehre, ill. cseh színműveket magyarra. – Főbb színházi szerepei: Bakördög (Tamási Áron: Énekes madár); Berrech (Vörösmarthy Mihály: (Csongor és Tünde); Rendőrfelügyelő (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Medvegyenko (Anton Pavlovics Csehov: Sirály). – Főbb rendezései: Henrik Ibsen: Babaotthon. Mészáros László: Egy tanú idézése. Jan Jílek: A csodatevő Borbála-ág. Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok. Karel Čapek: Az anya. Georg Büchner: Leonce és Léna. Vlado Laco: Mennyei látogató. Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska. John Boynton Priestley: Váratlan vendég. Václav Havel: Audiencia. Csurka István: Döglött aknák. Csukás István: Ágacska. Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker. Guy Foissy: Két szerető szív – Motívum. Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Illés Oszkár (TSZA)

(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt. Számos kisebb szerep megformálása után karaktereket, sőt női szerepet is játszott. Komédiázó tehetségét vígjátéki szerepeiben villanthatta fel. Konferansziéként is működik. A Thália Színházi Társaság elnöke. – Főbb színházi szerepei: Carlsson (John Steinbeck: Egerek és emberek); Tüske (Jean- Baptiste Molière: Tudós nők); Hortenzio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Howard tizedes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Umberto (Eduardo De Filippo: Házasság olasz módra); Kurta (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Scanlon (Dale Wasserman: Kakukkfészek); Stanley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Uccu Jóska (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla: Kakuk Marci szerencséje); Piri (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Palotaparancsnok (Albert Camus: Caligula); Johann, kocsis (Móricz Zsigmond: Csibe); Tamás (Kisfaludy Károly: Csalódások); 1. Tiszt (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Osrick (William Shakespeare: Hamlet); Cibere (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Vadász, Farkas, Majom (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Simon (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Mr. Leicester Paton (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Pataky (Csáth Géza: A Janika); Bobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Makáts Csaba (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Vicomte (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Témüller (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Lombardi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tizedes (Dés László–Nemes István–Böhm György–Korcsmáros György–Horváth Péter: Valahol Európában); Vadász (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Kudelka (Kálmán Imre: Marica grófnő); Mátyás (Bertolt Brecht: Koldusopera); Ernie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Wugu Doogan szenátor, Kate apja (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út); Wataruru afrikai sámán és tanár (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Ir. Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Iván Sándor (SZM)

(* 1881. febr. 27. Újvidék, † 1944. nov. ?. Kassa) Színész, színházigazgató. Solymossy Elek, azt követően pedig Hegyi Aranka színiiskolájában tanult. Színészi tanulmányaival párhuzamosan zeneszerzést is tanult a budapesti Zeneakadémián. 1903-ban Földessy Sándor, 1904-től pedig Polgár Károly pozsonyi társulatához szerződött, ahol 1921-ig tevékenykedett. Működésének első húsz éve alatt volt ügyelő, súgó, statiszta, kardalos, színész, zenész, de ha szükség volt rá, akkor karmesterkedett is. Korrepetítorként, valamint színidirektori titkárként is dolgozott. 1921-ben Faragó Ödönhöz a Pozsony-Kassai Színház igazgatójához szegődött. 1926-ban a színház igazgatója lett. 1928 augusztusában az addig egységes kassa-pozsonyi színikerületet kettéosztották. A pozsonyinak Földes Dezső lett a vezetője. A kelet-szlovákiait ~ kapta meg, melyhez Rimaszombat, Rozsnyó és Losonc is tartozott. 1934–35-ben megnyílt számára a kárpátaljai színi kerület is és a társulat Ungváron, Beregszászon és Munkácson is játszhatott. 1937-ben másnak adták a koncessziót. További munkáját egyre súlyosbodó betegsége is nehezítette. – Jelentősebb előadások: Spielberg Leó: Temetés után; Schalom Asch: a folyó; Ladislav Novák: Lelkiismeret; Henrik Ibsen: Nóra; William Sommerset Maugham: A levél; John Galsworthy: Az ezüst kazetta; Molnár Ferenc: Játék a kastélyban; Lányi Menyhért: Nyári zivatar; William Shakespeare: Hamlet; Henrik Ibsen: Kísértetek; Palotai Boris: Angyal az őrszobán; Sebesi Ernő: Viaskodók; Kazimír Károly: A szerelem szárnyán; Bihari Mihály: Tisztelettel értesítjük; Karel Čapek: Fehér kór; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig; Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában (1974).

Jakoby Gyula (SZM)

(* 1903. márc. 28. Kassa, † 1985. ápr. 15. Kassa) Festő. Polgári foglalkozása mellett 1922–1924 között Krón Jenőnél kezdett rajzot tanulni; 1926–1928-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, de a második évfolyam után hazatért Kassára, s haláláig itt élt, és kizárólag a képzőművészetnek szentelte idejét. A 20. századi szlovákiai festészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Az 1930-as években tűnt fel, egész életében a saját útját járta, magánya („a kassai remete”) egyben szabadságát is jelentette. Művészetében, életszemléletében fontos szerepe van az iróniának, a groteszknek. Főleg szülővárosában, ill. Szl. területén állított ki gyakran, Mo.-n életében csupán két kiállítása volt. Életművének értéke messze meghaladja annak ismertségi fokát. – Ir. Saučin, L.: Július Jakoby (mon., 1960); Marenčin, A.: Košický pustovník (1988); Ábelovský, J.: Július Jakoby 1903–1985 (mon., 1994).

Jakoby Gyula − Bartusz György szobra Kassán (részlet) (FI)

Jarnó József (FI)

(* 1904. máj. 5. Budapest [Mo.], † 1934. nov. 3. Bejrút [Libanon]) Író, költő, műfordító. 1922-ben telepedett le Kassán. 1922–1927-ben a Kassai Napló szerkesztője. 1924-től a Renaissance Kultúregyesület irodalmi szakosztályának elnöke és a Renaissance Könyvtár vezetője. Baloldali szervezetekkel állt kapcsolatban. A Couburg cég üzletkötőjeként jutott el Libanonba, ahol váratlanul elhunyt. Német nyelven is jelentek meg írásai. Francia, német és angol írók, költők műveit fordította. 1927-ben Mikszáth-díjas. – Fm. Prometheus (v., 1924); Szakadó kötelek (r., 1926); Önarckép (v., 1927); Börtön (r., 1927); A gyár (r., 1928); Magyar miniatürök (portrék, 1931).

Jasszusch Antal: Egy planéta halála (1824) (KKK)

(* 1882. ápr. 25. Kassa, † 1965. júl. 3. Kassa) Festő. 1904–1906-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1906–1907-ben előbb Münchenben, azután Párizsban tanult. Kezdetben a szecesszió, ill. a nagybányai iskola hatása alatt áll, festészete a lumunizmushoz közelít. Az 1920-as években a konstruktivizmus, majd a futurizmus híve. 1924-es pozsonyi kiállításával heves szakmai és politikai vita középpontjába került. A két vh. közti időszakban Kassán kapcsolatban volt az avantgárd művészekkel, s részt vett a Kazinczy Társaság munkájában is. Fantasztikus, filozofikus témájú kompozícióit csak halála után kezdték értékelni. 1962-ben megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. – Ir. Štraus, T.: Anton Jasusch (1966).

juhasz arpad

(* 1894. dec. 2. Szepsi, † 1945.  Budapest). Író, újságíró. Iskoláit Bécsben, Besztercebányán, Besztercebányán, Rozsnyón, Miskolcon végezte. Kezdetben vidéki városokban újságíróskodott, majd Pestre kerülve a Budapest, a Pesti Napló és a 8 órai Újság munkatársa volt. A Tanácsköztársaság bukása után bejárta csaknem egész Európát, végül szülőföldjén telepedett le. A 20-as években Kassán újságíró, a Kassai Újság és a Renaissance Könyvtár szerkesztője. 1934—1938 között a kassai radio Magyar adásának vezetője volt. A 30-as évek második felében antifasiszta nép-frontos akciókban vet részt, előadásokat tartott a szovjet irodalomról, színházi kérdésekről, cikkeket és verseket közölt a Magyar Napban. – Fm. Gobelin. (elb., 1914); Úri kaszinó. (r., 1926); Búcsúzó (v., 1928); Hamlet, dán királyfi. (r., 1929); Testamentum. (v., 1942); Szabadság himnusza. (r., 1945). – Ir. Sándor Imre: Két kassai regény. (Nyugat, 1926/968-969.); Fábry Zoltán: Úri kaszinó. (A Reggel, 1926.okt.7); Csanda Sándor: Első nemzedék. (tan., 1968); Fónod Zoltán: Üzenet. (mon, 1993). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Juhász Kataliln (GJ)

(* 1969. nov. 25. Rimaszombat) Költő, újságíró. Szülővárosában tett közgazdasági szakérettségit 1988-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–angol szakos tanári diplomát szerzett (1994). 1996-tól a Szőrös Kő irodalmi folyóirat egyik alapítója, majd főszerkesztője volt. Több kötet szerkesztője, valamint hét éven keresztül az IFI című ifjúsági magazin irodalmi rovatának vezetője. Két és fél éven át szerkesztette és vezette a Pátria rádió irodalmi magazinját.  Az 1997/98-as tanévben a kassai Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia angol szakos tanáraként dolgozott. 1998 szeptemberétől 2007 december végéig az Új Szó kassai és Kassa környéki regionális tudósítója volt, ahol közéleti, gazdasági és kulturális témákkal is foglalkozott.  2008 januárjától három éven át az MKKI sajtó- és közönségkapcsolatokért felelős munkatársa volt. 2010-től három éven át az Új Szó rovatvezetője volt, majd a lap kulturális rovatának szerkesztője. 1992-től publikál.  1998 óta tagja a Szlovákiai Újságírószövetségnek, 1994 óta tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társasásának. A 2000-es években több dokumentumfilm forgatókönyvírója volt, öt éve tagja az Ekotopfilm nevű nemzetközi természetfilm-fesztivál zsűrijének. Főbb díjak: Forbáth-díj (2019); Szlovák Irodalmi Alap Madách Nívódíja (2001).  – Fm. Gerezdek (v., 1995); Le Big Mac (v., 1999); Mentés másként (v., 2001); Makacs foltok (v., 2006); Látod, duzzad (v., 2009). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004);

Kicsa Katalin (TSZA)

(* 1981. márc. 3. Kassa) Színésznő, díszlet- és jelmeztervező. Az általános iskolát Kassán végezte, majd a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolába járt, ahol 1999-ben érettségizett. Tanulmányait a pozsonyi Színművészeti Főiskolán folytatta, ahol 2008-ban díszlet- és jelmeztervezés, valamint teatrológia szakon szerzett diplomát. Tanulmányai alatt is készített díszlet- és jelmezterveket. Díszlet- és jelmeztervezéssel foglalkozott a Kassai Állami Színházban, az eperjesi Alexander Duchnovič Színházban, majd színészi feladatai mellett a Kassai Thália Színházban is. Színészként játszott a pozsonyi STOKA Színházban. 2008-ban színművésznek szerződött a Kassai Thália Színház társulatához. – Főbb színházi szerepei: 3. lány (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Robinson (Presser Gábor–Horváth Péter– Sztevanovity Dusán: A padlás); Claire Linakette (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Pincérlány (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Zora (Bertolt Brecht: Koldusopera); Clair Ganz (Neil Simon: Pletykák). – Díszlet és jelmez: Murray Schisgal: Szerelem, ó! (díszlet és jelmez), 2009; Molnár Ferenc: Az ördög (jelmez), 2009; Dés László–Nemes István: Valahol Európában (díszlet, jelmez), 2010. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Kieselbach Géza (SZM)

(*1893. ápr. 17. Kassa, † 1965. febr. 05. Kassa) Festő. 1911–1914-ben, majd 1918–1919-ben Münchenben tanult; ezt követően Kassán élt. 1924-ben belépett a Kazinczy Társaságba. Képein szívesen ábrázolt lovakat vagy más háziállatokat, rendszerint napsütötte tájban, fák alatt, vibráló fényben. Életrajzírói kiemelik megfigyelői türelmét, valamint dinamikus festésmódját. Fm: Vál. e. k: 1929: Kassa (Halász-Hradil Elemérrel és Jaszusch Antallal); 1952, 1958, 1963, 1980, 1995: Kassa.

Kolár Péter (TSZA)

(* 1947. febr. 3. Kassa – † 2017. márc. 30. Kassa) Színházigazgató, közösségszervező, tanár. 1966-ban érettségizett a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában, majd a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola hallgatója lett. 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki és tanári oklevelet. Ezt követően Kassán tervezőmérnök, majd középiskolai tanár, 1980–1990 között a Csemadok Kassa-vidéki, ill. Kassa-városi titkára. 1990. márc. 1-jével átvette a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának vezetését, mely 1990. júl. 1-jével az ő irányítása alatt vált önállóvá Kassai Thália Színház néven. 1996-ban leváltották a színház éléről, ahová 1999-ben került vissza, és 2011-ig volt igazgató. Közben a Csemadok Országos Választmányának az elnöke volt. – Díjak, elismerések: A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2010; Julianus-díj, 2009; a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme, 1999; Magyar színházak XXII. Országos Fesztiválja, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, Kisvárda, 2010; Magyar Művészeti Akadémia aranyérme, 2009; Kassa Megye Önkormányzatának díja, 2006; Kassa Főpolgármesterének díja, 2007; Pro Probitate – Helytállásért díj (2016). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Komjáti Zsolt (SZM)

(* 1982. júl. 20 Kassa) Grafikusművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte 2007-ben Budapesten képgrafika szakon König Róbert és Baranyai András műtermében. A kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti oktatója. Kassán él és dolgozik. Linómetszeteket és rézkarcokat készít, a monotípia és a tusrajz technikáját kombinálja. – Fm.2003: Nero (Kassa). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2004: Budapest Art Expo Friss/Fresh III (Szentendre); 2006: Kép a képben (Budapest); 2006: Kisgrafikai biennále (Budapest); 2007: E.A. – MKE (Budapest); 2010: IV. Zala–Pannon Nemzetközi Művésztelepek kiállítása (Keszthely); 2011: Feketics Művésztelep Kiállítása (Bácsfeketehegy, Szerbia).