(* 1936. dec. 20. Bély) Neveléstudományi szakíró, szociálandragógus, egyetemi tanár. Királyhelmecen érettségizett (1955). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1961). A pedagógiai tudomány kandidátusa (1978). 1962-től a nyitrai Pedagógiai Kar adjunktusa, tanszékvezetője. 1973–1975-ben a Pedagógiai Továbbképző Intézet tudományos munkatársa. 1975–2002-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Tanszékének adjunktusa, docense (1980), professzora (1997). 2003-tól a nyitrai Konstantin Egyetem Pedagógiai Tanszéke, majd a komáromi Selye János Egyetem tanára volt. Kutatási területe az andragógia és a felnőttoktatás. Az MTA köztestületi tagja. – Fm. Základy teórie výchovy dospelých (mon., 1986); Teória školskej výchovy a vzdelávania dospelých (mon., 1992); Utváranie osobnosti dospelého človeka v procese vzdelávania (mon., 1995); Dospelý človek v procese výchovy (tan., Pavel Paškával, 1995); Výchova a vzdelávanie dospelých. Andragogika. Terminologický a výkladový slovník (szakszótár, Viliam Hotárral, Pavel Paškával, 2000).

(* 1935. máj. 14. Iske – † 2020. jan. 22., Nyitra) Irodalomtörténész, egyetemi docens. A rozsnyói pedagógiai gimnáziumban érettségizett (1956), majd magyar–szlovák szakot végzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán (1960). 1960–2004 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola (később Konstantin Filozófus Egyetem) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója volt (1974–1980, 1985–1989 és 1992–1994 között tanszékvezető). Irodalomtörténészként főleg a magyar reformkor irodalmával, ill. Czuczor Gergely munkásságával foglalkozott. Főiskolai jegyzetet is írt, ill. tankönyveket fordított magyarra csehből, szlovákból. – Fm. Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig (mon., 1993); Anyanyelv – iskola – nemzettudat (publicisztika, 1999); Szabad népek valánk, s azok legyünk… (publicisztika, 1999); Czuczor Gergely költészete az 1820-as években (tan., 2001).

(* 1903 Nyitra, † 1978 Pozsony). Újságíró, író. Risnyovszky János nyitrai nyomdatulajdonosnak, a Nyitramegyei Szemle főszerkesztőjének és kiadójának a fia. Apja újságjánál dolgozott, s műkedvelői színvonalú műveit a családi nyomdában nyomták. – Fm. A szegény ember vérző szíve (r., 1932); Táncol az élet (r., 1933).

(* 1870. nov. 11. Szentendre [Mo.], † 1944. jún. 16. Nyitra) Ref. lelkipásztor. 1894–1896-ban Kamocsán, Komáromszentpéteren, Negyeden, Diósförgepatonyban volt segédlelkész, ill. lelkésztanító. 1896-tól 1944-ig a nyitrai ref. gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. A második vh. alatt az első Szlovák Köztársaságban több száz zsidó életét mentette meg azzal, hogy kikeresztelte őket. E tevékenysége miatt 1942-ben az illavai fegyházba került, ahonnan testileg-lelkileg meggyötörve tért vissza Nyitrára. – Ir. Koncsol László: Tegnap a Holnap után (2006, 103–149.).

(* 1933. szept. 17. Komárom) Pszichológus, egyetemi oktató. Komáromban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett pszichológusi oklevelet (1961). A szociológiai tudomány kandidátusa (1971). 1961–1966-ban Érsekújvárott pszichológus, 1966–1971-ben az SZTA pozsonyi Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. 1972-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola (Konstantin Filozófus Egyetem) oktatója. Kutatási területe a pszichológia és a pedagógia kapcsolata. Számos egyetemi jegyzetet és tudományos közleményt publikált; ismeretterjesztéssel ugyancsak foglalkozik.

(* 1932. máj. 8. Fülek, † 2013. ápr. 14. Komárom) Főiskolai oktató. 1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári oklevelet, majd 1969-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen elvégezte a pedagógia szakot is. Bölcsészdoktori címét 1973-ban szerezte, és 1982-ben a brünni J. E. Purkyně Egyetemen védte meg A csehszlovákiai magyar tanulók irodalmi érdeklődése c. kandidátusi disszertációját. 1957–1961-ben a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Könyvtár bibliográfusa, 1962-től nyugdíjazásáig a nyitrai Pedagógiai Főiskola neveléstudományi tanszékének adjunktusa volt. Tudományos kutatómunkája középpontjában főleg az irodalmi érdeklődés vizsgálata állt. Több irodalmi nevelés tankönyv, ill. módszertani kézikönyv társszerzője. 1998-ban Katedra-díjjal jutalmazták.

(* 1935. máj. 31. Fülek, † 1990. szept. 19. Nyitra) Nyelvész, főiskolai oktató. Komáromban érettségizett 1953-ban; 1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet. Ezt követően gimnáziumi tanár Füleken, majd 1961–1971 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. Az 1968 utáni politikai tisztogatások során azonban állásából elbocsátották, s csaknem húsz éven keresztül egy nyitrai építővállalat felügyelője, anyagbeszerzője, termelésirányítója volt. Az 1989-es fordulat után rehabilitálták, és ismét a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa lett. Kutatói figyelme főleg a földrajzi nevekre, ill. a nyelv- és irodalomtanítás módszertanára, valamint a bilingvizmus kérdéseire irányult. Főiskolai és gimnáziumi tankönyveket is írt.

(* 1933. dec. 27. Terbeléd, † 2010. máj. 14. ? Nyitra) Egyetemi oktató, nyelvész. Komáromban érettségizett (1953), tanári oklevelét a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerezte 1957-ben (1979-től bölcsészdoktor, 1984-től kandidátus. 1957–1966 között a füleki gimnáziumban, majd Gímesen tanított; 1966–1968 között Nyitrán gimnáziumi tanár, majd a Pedagógiai Kar adjunktusa, később docense lett; 1996–2001 között a Konstantin Filozófus Egyetem hungarisztika tanszékének vezetője volt. Nyelvészeti munkássága a földrajzi nevek kutatására irányult. Középiskolai tankönyveket, egyetemi jegyzeteket is írt. 2003-ban a Magyar Professzorok Világtanácsa Pro Universitate et Scientia érdemrenddel tüntette ki. – Fm. Kolon helynevei a múlt században (1998); Csilizköz földrajzi nevei (Horváth Ildikóval, 2000).

(* 1907. okt. 11. Nyitra, † 1990. jan. 6. Elmhusst [USA]) Publicista. Pozsonyban végzett jogot. A Sarló mozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége, ill. a Vörös Barátság nevű proletár testedző szervezet egyik irányítója, s Az Út c. folyóirat munkatársa volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kommunista mozgalommal is. A Major István ellen a kosúti sortűz után folytatott perben a védelem egyik koronatanúja volt. 1938 után Ny-Európába, majd az USA-ba költözött. A háború idején a New York-i Magyar Fórum szerkesztője, később az Amerika Hangja munkatársa volt.

(* 1910. máj. 8. Nyitra, † 1985. febr. 8. Pozsony) Publicista, pszichológus. Jómódú családból származott, mely még születésének évében Pozsonyba költözött, így tanulmányait már itt végezte. Az 1930-as évek elején kapcsolatba került a kommunista mozgalommal. Antisztálinista röpiratokat adott ki, a trockizmus híve volt. Jó kapcsolatokat ápolt a szlovák szürrealista költőkkel, kiadványaikat anyagilag is támogatta. 1937-ben az egyik alapítója volt a Magyar Demokrata Írókörnek. A második vh. idején tudományos könyvsorozatot adott ki. A háború után szlovák kapcsolatai révén megtarthatta csehszlovák állampolgárságát, s a Szlovák Pszichoterápiai Intézet munkatársa lett. Az 1950-es évektől trockista múltja miatt azonban már csak fizikai munkásként dolgozhatott. 1957-ben pártellenes szervezkedés, röpiratok terjesztése, valamint az 1956-os magyar forradalom támogatásának vádjával kilenc évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban, amnesztiával szabadult, ezt követően 1974-es nyugdíjazásáig villamosvezető volt. Pszichológiai és nyelvészeti tanulmányokat írt, angol, magyar és szlovák nyelvű szakirodalmat fordított. – Fm. Jazyk, kultúra a hlbinná psychológia (1999).

(* 1935. dec. 02.) Agrármérnök, egyetemi oktató. 1963-ban a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet. 1975–2002-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola (jelenleg Agrártudományi Egyetem) docense. Mezőgazdasági projekteket készített, középiskolai tankönyveket írt. Megkapta a nyitrai Agrártudományi Egyetem Emlékérmét.

(* 1895. okt. 9. Nyitra, † 1949. ? Nyitra) Publicista, sportember. Budapesten végezte tanulmányait. Földbirtokos volt, a csehszlovák agyaggalamblövő válogatott tagja és a Nyitrai Atlétikai Club elnöke. Verseket és gazdasági témájú cikkeket is írt. 1945 után Trenčianskyra változtatta a nevét. – Fm. Megyek az utamon (v.m 1930).