Alistál (Dolný Štál)
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Alistál − r. k. templom (GJ)
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1787 (94,4%) magyar, 89 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 1055 r. k., 669 ref., 8 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Márton-) temploma a 15. sz.-ban épült késő gótikus, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban; a csallóközi falvak lakáskultúráját és használati eszközeit bemutató tájháza 1975-ben létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű állami és magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).
Alistáli Tájház
Kulturális, közművelődési és egyéb hagyományőrzési tevékenységet végez. A tájházat a falu közepén található parasztházból alakították ki. A mestergerendába vésett évszám tanúskodik arról, hogy 1848-ban épült, eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. Az épületet a község 1973-ban vásárolta meg, s 1975. jún. 20-án múzeummá...megnyit →
Kulturális, közművelődési és egyéb hagyományőrzési tevékenységet végez. A tájházat a falu közepén található parasztházból alakították ki. A mestergerendába vésett évszám tanúskodik arról, hogy 1848-ban épült, eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. Az épületet a község 1973-ban vásárolta meg, s 1975. jún. 20-án múzeummá...megnyit →
Részletek
Kulturális, közművelődési és egyéb hagyományőrzési tevékenységet végez. A tájházat a falu közepén található parasztházból alakították ki. A mestergerendába vésett évszám tanúskodik arról, hogy 1848-ban épült, eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. Az épületet a község 1973-ban vásárolta meg, s 1975. jún. 20-án múzeummá alakíttatta. A Szlovák Műemlékvédelmi Alap nyilvántartásában műemlékként szerepel.
Alkotó Ifjúság
Részletek
alkoto ifjusag
Kulturális folyóirat (1950 szept.–1953 jún.). A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága adta ki a szövetség magyar szervezetei számára kezdetben negyedévenként, a 4. számtól havonként. A Smena Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. – Szerk. Hrubják Emil (1950); P. Szűcs Béla (1951).
államfordulat
Habár a frissen kikiáltott csehszlovák állam csapatai már 1918 nov.-ének első napjaiban benyomultak a mai Szl. területére (Csehszlovákia megalakulása), a mai dél-szlovákiai területek megszállása csupán a Szl. és Mo. közötti demarkációs vonal (államhatár) kijelölését követően kezdődött el. A Piccione olasz tábornok vezetése alatt álló,...megnyit →
Habár a frissen kikiáltott csehszlovák állam csapatai már 1918 nov.-ének első napjaiban benyomultak a mai Szl. területére (Csehszlovákia megalakulása), a mai dél-szlovákiai területek megszállása csupán a Szl. és Mo. közötti demarkációs vonal (államhatár) kijelölését követően kezdődött el. A Piccione olasz tábornok vezetése alatt álló,...megnyit →
Részletek
A csehszlovák légió bevonulása Pozsonyba 1919-ben (FI)
Habár a frissen kikiáltott csehszlovák állam csapatai már 1918 nov.-ének első napjaiban benyomultak a mai Szl. területére (Csehszlovákia megalakulása), a mai dél-szlovákiai területek megszállása csupán a Szl. és Mo. közötti demarkációs vonal (államhatár) kijelölését követően kezdődött el. A Piccione olasz tábornok vezetése alatt álló, Olaszországból hazatért csehszlovák légiók 1918. dec. 29-én Kassa, majd másnap Pozsony elfoglalásával kezdték meg és 1919. jan. közepén fejezték be a mai D-Szl. elfoglalását. A Pozsonytól a Losonc melletti Pinc községig kijelölt nyugati szakaszt az itáliai csehszlovák légiók 7. hadosztálya, az ettől keletre eső térségeket pedig a 6. hadosztály vette birtokába. A D-Szl.-ba bevonuló csehszlovák csapatok sehol sem ütköztek a magyar hadsereg komolyabb katonai ellenállásába, számottevő harcok csupán a nógrádi Rap község mellett zajlottak. A helyi magyarság szembeszegülése Érsekújvár környékén öltött szervezett formát, ahol a Szmrecsányi György és Benyiczky Ödön által szervezett népfelkelők szálltak szembe a légionáriusokkal. A helyi lakosság ellenállásának hiányát leginkább az magyarázza, hogy a magyar lakosság az igazságos békében és egy esetleges népszavazásban bízva, csupán ideiglenesnek tekintette a csehszlovák megszállást. A szlovákiai magyar kisebbség tiltakozását a magyar közigazgatás felszámolása, Pozsonynak Szl. fővárosává való nyilvánítása, a Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának Pozsonyba költözése, valamint a legionáriusoknak a magyar lakosság nemzeti önérzetét sértő magatartása indította el. 1919. febr. 4-én szinte Szl. egész területén sztrájkba kezdtek a vasutasok és a postások, valamint több városban is általános sztrájkba kezdett a lakosság. A pozsonyi magyar és német szociáldemokrácia által febr. 12-én Pozsonyban szervezett nagygyűlés résztvevői nemcsak szociális követeléseket hangoztattak, hanem Pozsony Csehszl.-hoz való csatolása ellen is tiltakoztak. A cseh katonaság a tüntetést csak a tömegből hét halálos áldozatot követelő sortűzzel tudta feloszlatni (pozsonyi sortűz). A Vavro Šrobár által irányított Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma a következő hetekben is kemény kézzel tört le minden magyar jellegű megmozdulást, s újabb sortüzektől sem riadt vissza (zselizi sortűz, kassai sortűz). A csehszlovák közigazgatás megszervezésével párhuzamosan megkezdődött a magyar intézményrendszer felszámolása és a magyar emlékművek, szobrok lerombolása, eltávolítása. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. márc. 21-i megalakulása ismét új helyzetet teremtett. A csehszlovák kormány Szl. egész területén szükségállapotot hirdetett, majd fegyveres támadást intézett Mo. ellen, amelynek célja az ún. második demarkációs vonal megszállása volt (államhatár). A Vörös Hadsereg máj. 30-án megindított ellentámadása során azonban a magyar csapatok mélyen a mai Szl. területére hatoltak, s közben D-Szl. magyarok által lakott területeinek a Bodrogköztől Érsekújvárig húzódó szakaszát is visszafoglalták. Mivel Versailles-ban közben megszületett az államhatár vonalát érintő megegyezés, a békekonferencián elnöklő Georges Clemenceau 1919. jún. 13-án jegyzékben szólította fel a magyar kormányt, hogy csapatait vonja vissza az előző napon megállapított határvonal mögé. Ez jún. utolsó napjaiban meg is történt, s a csehszlovák hatalom immár véglegesen birtokba vette a neki kijelölt területeket. Ezzel a demarkációs vonal által kijelölt észak-magyarországi területetek csehszlovák megszállása befejeződött.
államhatár
Az ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, az ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett érvényesíteni. A...megnyit →
Az ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, az ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett érvényesíteni. A...megnyit →
Részletek
A szlovák-magyar határ kialakulása (SL)
Az ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, az ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett érvényesíteni. A Masaryk irányította cseh-szlovák emigráció által megfogalmazott határelképzelésekben kezdetben még az etnikai elvek is érvényesültek, 1916-tól azonban már arra törekedtek, hogy egy a Duna és az Ipoly által behatárolt Szl.-t fogadtassanak el a nyugati döntéshozókkal. A balkáni francia haderő parancsnoka, Franchet d´Esperey és Mo. miniszterelnöke, Károlyi Mihály között 1918. nov. 13-án Belgrádban megkötött katonai egyezmény azonban É-Mo. egész területét magyar igazgatás alatt hagyta. Ennek ellenére a csehszlovák kormány által a nov. 4-én megbízott ideiglenes szlovák kormány Szakolcára (Skalica) tette át a székhelyét, s ezzel egyidőben cseh csapatok kezdtek benyomulni a történelmi Mo. északnyugati megyéibe. Ezek a hadműveletek azonban sikertelenek voltak, s a cseh egységek kénytelenek voltak morva területekre visszavonulni. A Beneš külügyminiszter által irányított csehszlovák diplomácia a fait accompli (befejezett, megmásíthatatlan tény) elvére építve az észak-magyarországi területek (még a békekonferencia megkezdése előtti) birtokbavételére törekedett, s ehhez az ideiglenes magyar-szlovák határvonal kijelölését kérte Párizstól. Közben a csehszlovák kormányt képviselő Milan Hodža Budapesten tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal, s dec. 6-án megegyezés született a Bartha–Hodža-féle magyar-szlovák demarkációs vonalról. Ez a Pozsony, Galánta, Léva, Rimaszombat és Kassa fölött meghúzott határvonal nagyjából a nyelvhatárt követte, érvényessége azonban csupán a végleges demarkációs vonal kijelöléséig tartó időszakra korlátozódott. Közben Beneš sürgetésére Párizsban kijelölték azt a demarkációs vonalat, amelynek leírását a magyar kormány dec. 23-án kapta kézhez. A Vix-jegyzékben előterjeszett döntés az etnikai elv helyett stratégiai, gazdasági és közlekedési megfontolások alapján a Duna, az Ipoly majd a Rimaszombattól az Ung folyóig húzott vonalban jelölte ki a Mo. és Szl. közötti demarkációs vonalat. Miután a magyar kormány a kijelölt vonal mögé vonta vissza csapatait, az olaszországi légiókkal megerősített csehszlovák egységek dec. és 1919. jan. folyamán fokozatosan birtokukba vették a nekik kijelölt területeket (államfordulat). Az ~ kijelölése a békekonferencia feladata volt. Az első demarkációs vonallal elégedetlen csehszlovák küldöttség egy ettől is délebbre, a Mátra és a Bükk déli lejtőin húzódó határt jelölt meg. Ezt a csehszlovák csapatok a márc. végén a Magyar Tanácsköztársaság ellen indított támadás során megpróbálták elérni. A békekonferencia illetékes bizottságai a határvonalat 1919 márc.-ában tárgyalták, s a Legfelsőbb Tanács jún. 12-én véglegesítette, amely jórészt a Vix-jegyzékben meghatározott, ún. első demarkációs vonalra épült, noha az Ipolytól keletre több helyen Mo. hátrányára megváltoztatták azt, s több fontos vasúti csomópontot Csehszl.-hoz csatoltak (pl. Ipolyság, Fülek, Feled stb.). Az 1920. jún. 4-én aláírttrianoni békeszerződés szövegébe néhány kisebb korrekciótól eltekintve (pl. Ligetfalu hovatartozása) a jún. 12-én megállapított határvonal került be, amely a mai napig a Mo. és Szl. közötti államhatárt képezi. Az 1938 és 1945 közötti időszakot kivéve, amikor az első bécsi döntés határozata értelmében a mai Szl. déli területe Mo.-hoz tartozott, jelentősebb változást ezen csupán a második vh.-t lezáró párizsi békeszerződés eszközölt, amely Mo.-tól Csehszl.-hoz csatolta a pozsonyi hídfő három települését.
Állami Faluszínház magyar tagozata
A szlovák Állami Faluszínház 1949-ben alakult, elsősorban a hivatásos (és hivatalos) színjátszás megszervezését és a vidék, a falu kapcsolatának szorosabbra fűzését tekintette küldetésének. 1950. szept. 1-jével megalakult a pozsonyi ~, a háború befejezése után az első hivatásos magyar színtársulat Szl.-ban. A társulatnak elsősorban politikai...megnyit →
A szlovák Állami Faluszínház 1949-ben alakult, elsősorban a hivatásos (és hivatalos) színjátszás megszervezését és a vidék, a falu kapcsolatának szorosabbra fűzését tekintette küldetésének. 1950. szept. 1-jével megalakult a pozsonyi ~, a háború befejezése után az első hivatásos magyar színtársulat Szl.-ban. A társulatnak elsősorban politikai...megnyit →
Részletek
A szlovák Állami Faluszínház 1949-ben alakult, elsősorban a hivatásos (és hivatalos) színjátszás megszervezését és a vidék, a falu kapcsolatának szorosabbra fűzését tekintette küldetésének. 1950. szept. 1-jével megalakult a pozsonyi ~, a háború befejezése után az első hivatásos magyar színtársulat Szl.-ban. A társulatnak elsősorban politikai feladatai voltak. 1959-ben az Állami Faluszínházat felszámolták, tagjai az addigra már kiépült kerületi színházakba, a magyar tagozat munkatársai zömmel a Magyar Területi Színházhoz kerültek.
Álló Gyula
(* 1901. ápr. 4. Csentőfa, † 1984. szept. 3. Kritzendorf, [Ausztria]) Festő, restaurátor. Fiatalon kovácsként és gépészként dolgozott. Gustáv Mallý pozsonyi festőiskolájában, ill. a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1931-ben tanulmányúton járt Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Hazatérve Szunyogdin telepedett le. 1939–1945 között Pozsonyban festőiskolát...megnyit →
(* 1901. ápr. 4. Csentőfa, † 1984. szept. 3. Kritzendorf, [Ausztria]) Festő, restaurátor. Fiatalon kovácsként és gépészként dolgozott. Gustáv Mallý pozsonyi festőiskolájában, ill. a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1931-ben tanulmányúton járt Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Hazatérve Szunyogdin telepedett le. 1939–1945 között Pozsonyban festőiskolát...megnyit →
Részletek
Álló Gyula (KKK)
(* 1901. ápr. 4. Csentőfa, † 1984. szept. 3. Kritzendorf, [Ausztria]) Festő, restaurátor. Fiatalon kovácsként és gépészként dolgozott. Gustáv Mallý pozsonyi festőiskolájában, ill. a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1931-ben tanulmányúton járt Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Hazatérve Szunyogdin telepedett le. 1939–1945 között Pozsonyban festőiskolát létesített. A második vh. után elismert restaurátor volt. 1960-ban kivándorlási engedéllyel Ausztriába, Kritzendorfba költözött, ahol folytatta restaurátori tevékenységét, s részt vett az alsó-ausztriai képzőművészeti életben. – Fm. Restaurátori munkássága: Bogoszló, Maulpertsch-freskók az Erdődy kastélyban (1954–1955, Staudt Mihállyal); Kassa: a színház mennyezeti festményei; Zselíz: a katolikus templom középkori freskói, a pozsonyi Klarissza-templom falfestményei. – Ir. Fogarassy László: Álló Gyula, ISZ. 1975/8.
Alma Mater
Részletek
Az Alma Mater címlapja
Negyedévente megjelenő ingyenes, országos diáklap (Pozsony, 2004–). A Diákhálózat jelenteti meg. Olyan kommunikációs, információs és tájékoztató médium, mely 11 városban (Prágában, Brünnben, Nagyszombatban, Pozsonyban, Kassán, Nyitrán, Komáromban, Budapesten, Párkányban, Somorján és Dunaszerdahelyen) és azok egyetemi közösségeiben érhető el.
Almágy (Gemerský Jablonec)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 726, ebből 722 (99,4%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 693, ebből 536 (77,3%) magyar, 77 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 636 (91,8%) magyar, 33...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 726, ebből 722 (99,4%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 693, ebből 536 (77,3%) magyar, 77 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 636 (91,8%) magyar, 33...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 726, ebből 722 (99,4%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 693, ebből 536 (77,3%) magyar, 77 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 636 (91,8%) magyar, 33 (4,8%) szlovák. V: [2011] – 639 r.k., 12 ref., 2 ev. – R. k. (Szt. Abdon és Szennen-) temploma a 13. sz.-ban épült román stílusban, a 18. sz.-ban barokkosították, fa karzata 1815-ben készült. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Az 1980-as években a Rimaszombati járási nyári művelődési táborok színhelye volt.
Almás
-> Szádalmás; Almás (Jablonov nad Turňou)
Község a Rozsnyói járásban, az Alsó- és a Felső-hegy között, a Torna-patak völgyében, a Szoroskői-nyereg alatt, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 921, ebből 862 (93,6%) magyar, 42 (4,6%) szlovák; [2011] – 808, ebből 650 (80,4%) magyar, 129 (16,0%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, az Alsó- és a Felső-hegy között, a Torna-patak völgyében, a Szoroskői-nyereg alatt, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 921, ebből 862 (93,6%) magyar, 42 (4,6%) szlovák; [2011] – 808, ebből 650 (80,4%) magyar, 129 (16,0%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Község a Rozsnyói járásban, az Alsó- és a Felső-hegy között, a Torna-patak völgyében, a Szoroskői-nyereg alatt, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 921, ebből 862 (93,6%) magyar, 42 (4,6%) szlovák; [2011] – 808, ebből 650 (80,4%) magyar, 129 (16,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 681 (84,3%) magyar, 95 (11,8%) szlovák. V: [2011] – 378 ref., 335 r. k., 10 gör. kat., 4 ev. – A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1971-ben ~on és a szomszédos Körtvélyesen rendezték meg az utolsó, VII. Nyári Ifjúsági Találkozót. R. k. (Szentháromság-) temploma a 14. sz. második felében gótikus, ref. temploma a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején közös, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Almási Róbert
Részletek
ALMASI ROBERT (fot. Somogyi)
(* 1948. jan. 28. Mórockarcsa, † 2018. máj. 20.) Festő, grafikus. 1967-ben a brünni Iparművészeti Középiskola grafikai szakán végzett. 1968–1974-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult, majd Dunaszerdahelyen működött. A nyárasdi képzőművészeti alkotótáborok kezdeményezője. Főleg falfestészettel, táblafestészettel és grafikával foglalkozik.
Alsó-Csallóköz
Néprajzi tájegység. A Csallóköz keleti, Altájként is emlegetett, az egykori Komárom vármegyéhez tartozó területe. Természetföldrajzi adottságainak köszönhetően és a török háborúk pusztításainak következtében nagy határú, nagy lélekszámú, halmazos települések alakultak ki a térségben. Ezen a területen gyakran kiterjedt tanyarendszer is létrejött, pl. Gúta környékén...megnyit →
Néprajzi tájegység. A Csallóköz keleti, Altájként is emlegetett, az egykori Komárom vármegyéhez tartozó területe. Természetföldrajzi adottságainak köszönhetően és a török háborúk pusztításainak következtében nagy határú, nagy lélekszámú, halmazos települések alakultak ki a térségben. Ezen a területen gyakran kiterjedt tanyarendszer is létrejött, pl. Gúta környékén...megnyit →
Részletek
Alsó-Csallóköz − táj Csallóközaranyos határában (FI)
Néprajzi tájegység. A Csallóköz keleti, Altájként is emlegetett, az egykori Komárom vármegyéhez tartozó területe. Természetföldrajzi adottságainak köszönhetően és a török háborúk pusztításainak következtében nagy határú, nagy lélekszámú, halmazos települések alakultak ki a térségben. Ezen a területen gyakran kiterjedt tanyarendszer is létrejött, pl. Gúta környékén (kisalföldi tanyák). Itt először az állattenyésztés velejárójaként alakultak ki huzamosabb ott tartózkodásra alkalmas tanyák. Mivel a döntően szarvasmarha-tenyésztésből élő gútaiak állataikat az óriási határnak csak a magasabban fekvő, víz nem járta területein tudták legeltetni, gyakran előfordult, hogy a belvizek elvágták a visszatérési lehetőséget. A 19. sz. végétől, ám főleg a 20. sz. első évtizedeiben, a földművelés egyre fontosabbá válása, valamint a belterület túlnépesedése következtében egy másik jelentős kiköltözés, tanyásodási folyamat indult meg. Lényegében ettől az időtől kezdve kísérhető nyomon az ún. ártéri tanyák kialakulása is (kisalföldi tanyák). A Kis-Duna és a Vág árterében, mesterséges dombokon épített lakóházakba a szegényebb lakosok költöztek ki. Csak gyümölcstermesztéssel és halászattal foglalkoztak. E folyamatok következtében 1933-ban Gúta összlakosságának mintegy 35%-a élt tanyán. Az ártéri tanyák a második vh. után folyamatos hanyatlásnak indultak, s napjainkra gyakorlatilag teljesen fölszámolódtak. – Ir. Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza (2012); Fehérváry Magda: Parasztgazdaság a XX. sz. első felében. Gútai példa (1988).
Alsóbalog (Nižný Blh)
Részletek
1943-ban Vámosbalog néven Felsőbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] –624, ebből 607 (97,3%) magyar, 11 (1,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 484 ref., 123 r. k., 11 izr., 5 ev. – Ref. templomát 1740-ben emelték.
Alsóbodok (Dolné Obdokovce)
Részletek
Alsóbodok – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, a Nyitra és a Zsitva folyók között, a Zoboralján, Nyitrától K-re. L: [1921] –760, ebből 708 (93,2%) magyar, 44 (5,8%) szlovák; [2011] – 1188, ebből 699 (58,8%) magyar, 452 (38%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 739 (62,2%) magyar, 410 (34,5%) szlovák. V: [2011] – 1108 r. k., 1 ref. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma a 12. sz. második felében épült román stílusban, a 18. sz. végén barokk stílusban alakították át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával, s 2001-ben alapított magyar tanítási nyelvű magán szakközépiskolával (Zoboraljai Magyar Tanítási nyelvű Vállalkozói Magán Szakközépiskola) rendelkezett. – Ir. Fehér Sándor: Alsóbodok. Monográfia (1997).
Alsóbodok – r. k. templom (GJ)
Alsóbodok − Magán Szakközépiskola (GJ)Alsócsitár; Csitár (Štitáre)
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Zsibrice hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 462, ebből 423 (91,6%) magyar, 37 (8,0%) szlovák; [2011] – 707, ebből 487 (68,9%) szlovák, 191 (27%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 463 (65,5%) szlovák, 208 (29,4%) magyar. V: [2011] – 550 r. k., 8 ev., 3 gör. kat., 1 ref. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban egy korábbi templom alapjain. Határában, a Zsibrice D-i lejtőin 1954-ben 24,5 ha-on természetvédelmi területet létesítettek. – 1975–2002 között közigazgatásilag Nyitrához tartozott.
Alsócsitár – r. k. templom (GJ)Alsócsöpöny (Dolný Čepeň)
Részletek
1944- ben Szeredhez csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó jobb partján, Galántától É-ra. L: [1921] – 343, ebből 286 (83,4%) szlovák, 48 (14,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 326 r. k., 12 izr. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1781-ben épült barokk, nemesi kúriája a 19. sz. közepén klasszicista stílusban.
Alsófalu (Polina)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 268, ebből 225 (83,9%) magyar, 22 (8,2%) szlovák; [2011] – 126, ebből 83 (65,9%) magyar, 35 (27,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 90 (71,4%) magyar, 31 (24,6%) szlovák....megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 268, ebből 225 (83,9%) magyar, 22 (8,2%) szlovák; [2011] – 126, ebből 83 (65,9%) magyar, 35 (27,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 90 (71,4%) magyar, 31 (24,6%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 268, ebből 225 (83,9%) magyar, 22 (8,2%) szlovák; [2011] – 126, ebből 83 (65,9%) magyar, 35 (27,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 90 (71,4%) magyar, 31 (24,6%) szlovák. V: [2011] – 60 ref., 29 r. k., 5 ev., 2 gör. kat. – Nemesi kúriája a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.
Alsófegyvernek (Dolné Zbrojníky)
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban...megnyit →
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban...megnyit →
Részletek
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban épült egy korábbi, 18. sz.-i templom alapjain.
Alsógellér (Dolné Holiare)
Részletek
1940-ben Gellér néven Felsőgellérrel egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [1921] – 416, ebből 414 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 372 ref., 36 r. k., 6 izr., 2 ev.
Alsógyőröd (Dolný Ďur)
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú...megnyit →
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú...megnyit →
Részletek
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Márton-) temploma 1723-ban épült középkori gótikus alapokon. Határának egy részén értékes erdei madárvilágának megőrzése érdekében 1949-ben 27 ha területen Patyi cseres néven természetvédelmi területet hoztak létre.
Alsóhatár (Dolný Chotár)
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Gútától ÉNy-ra. L: [2011] – 403, ebből 185 (45,9%) magyar, 137 (34,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (50,9%) magyar, 115 (28,5%) szlovák. V: [2011] – 167 r. k., 54 ev., 5 gör. kat., 2 ref. – A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960-ban az Alsószeli határának D-i részén található tanyacsoportból szervezték önálló községgé.
Alsójányok (Dolné Janíky)
Részletek
1940-ben Jányok néven Felsőjányokkal és Bústelekkel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 239, ebből 234 (97,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 239 r. k.
Alsókálosa (Nižná Kaloša)
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k.,...megnyit →
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k.,...megnyit →
Részletek
1964-ben Kálosa néven Felsőkálosával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Kálosa-(Vály-) patak völgyében, Tornaljától Ny-ra. L: [1921] – 512, ebből 472 (92,2%) magyar, 8 (1,6%) szlovák; [1961] – 612, ebből 476 (77,8%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 256 r. k., 238 ref., 11 ev., 6 izr., 1 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét 1947–48-ban áttelepítették Mo.-ra, helyükre É-gömöri szlovák telepesek költöztek. A Hevessy-kúria a 19. sz. első felében klasszicista, ref. temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült.
Alsólánc (Nižný Lánec)
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 292, ebből 287 (98,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 423, ebből 256 (60,5%) magyar, 110 (26,0%) roma, 53 (12,5%)...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 292, ebből 287 (98,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 423, ebből 256 (60,5%) magyar, 110 (26,0%) roma, 53 (12,5%)...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 292, ebből 287 (98,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 423, ebből 256 (60,5%) magyar, 110 (26,0%) roma, 53 (12,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 371 (87,7%) magyar, 32 (7,6%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 198 r. k., 161 ref., 10 gör. kat., 2 ev. – A Lánczy-kastély a 19. sz. elején, a ref. templom 1836-ban, a r. k. (Szt. Péter és Pál-) templom 1842-ben épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1-4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Alsómihályi; Mihályi (Michaľany)
Község a Tőketerebesi járásban, a Zempléni-hegység K-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 836, ebből 430 (51,4%) szlovák, 312 (37,3%) magyar; [2011] – 1918, ebből 1512 (78,8%) szlovák, 24 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1526 (79,6%)...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, a Zempléni-hegység K-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 836, ebből 430 (51,4%) szlovák, 312 (37,3%) magyar; [2011] – 1918, ebből 1512 (78,8%) szlovák, 24 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1526 (79,6%)...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, a Zempléni-hegység K-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 836, ebből 430 (51,4%) szlovák, 312 (37,3%) magyar; [2011] – 1918, ebből 1512 (78,8%) szlovák, 24 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1526 (79,6%) szlovák, 39 (2,0%) magyar. V: [2011] – 888 r. k., 423 gör. kat., 140 ref., 11 ev. – A 20. sz. első feléig még magyar jellegű falu nagyrészt kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szentháromság-) temploma régebbi alapokon az 1870-es években, ref. temploma 1785-ben, a klasszicista stílusú Nedeczky-kúria a 19. sz. elején épült. Jelentős vasúti csomópont.
Alsónémeti (Nižné Nemecké)
Részletek
Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól D–DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 417, ebből 266 (63,8%) szlovák, 99 (23,7%) magyar, 51 (12,2%) ruszin; [2011] – 336, ebből 288 (85,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 283 (84,2%) szlovák. V: [2011] – 184 r. k., 67 gör. kat., 20 ref. – Nemesi kúriája a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.
Alsónyárasd (Dolné Topoľníky)
Nyárasd néven Felsőnyárasddal 1940-ben egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1547, ebből 1523 (98,4%) magyar, 5 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1498 r. k., 30 ref., 19 izr. R....megnyit →
Nyárasd néven Felsőnyárasddal 1940-ben egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1547, ebből 1523 (98,4%) magyar, 5 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1498 r. k., 30 ref., 19 izr. R....megnyit →
Részletek
Nyárasd néven Felsőnyárasddal 1940-ben egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1547, ebből 1523 (98,4%) magyar, 5 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1498 r. k., 30 ref., 19 izr. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1307-ben épült gótikus stílusban, 1852-ben késő klasszicista stílusban alakították át.
Alsópél (Dolný Pial)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1345, ebből 1077 (80,1%) szlovák, 225 (16,7%) magyar; [2011] – 961, ebből 869 (90,4%) szlovák, 38 (4,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 795 (82,7%) szlovák, 46 (4,8%) magyar. V: [2011] – 807 r.k., 16 ref., 8 ev., 1 gör. kat. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített település a 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a helyi szlovákságba. Barokk stílusú r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1720-ban épült gótikus alapokon, a Hunyady-kastélyt a 19. sz. közepén emelték klasszicista stílusban.
Alsópokorágy (Nižná Pokoradz)
Részletek
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó völgyében, Rimaszombattól É-ra. L: [1921] – 349, ebből 347 (99,4%) magyar; [1970] – 291, ebből 194 (66,7%) magyar, 97 (33,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 29 r. k., 2 ev., 2 izr. – A második vh. után magyar lakosainak mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló ref. temploma 1891-ben épült neoklasszicista stílusban.
Alsósajó (Nižná Slaná)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114...megnyit →
Részletek
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 711, ebből 562 (79,0%) szlovák, 106 (14,9%) magyar; [2011] – 1210, ebből 1109 szlovák (91,7%), 56 (4,6%) roma, 9 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1040 (86,0%) szlovák, 114 (9,4%) roma, 10 (0,8%) magyar. V: [2011] – 296 ev., 260 r. k., 27 gör kat. – Ev. temploma a 14. sz. második felében épült gótikus stílusban, 1594-ben reneszánsz, a 18. sz.-ban barokk stílusban alakították át. Határában találhatók a husziták által a 15. sz.-ban emelt Kismurány várának romjai. ~ az utolsó szlovákiai bányászfalu, ahol a mai napig fennmaradt a vasércbányászat.