Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1941. augusztus : Ortutay Pál kamarai elnök jelentése Kárpátalja háziiparáról: 5 kosárfonó, 2 szőnyegszövő, 1 nyírfaseprű-készítő, 1 hímző és 1 vászonszövő telep működik. – A Kárpátaljai Tudományos Társaság tulajdonába került Ungváron az állami nyomda és a Proszvita Társaság székháza. – A hatóságok lefoglalták a beregszászi kommunista székházat, és árverésen értékesítették. Az épületet Beregszász városa vette meg, és itt helyezte el a Nemzeti Munkaközpontot. – A vallás- és közoktatásügyi minisztérium elrendelte, hogy „a visszacsatolt területeken” az idegenül hangzó családi neveket magyar hangzásnak megfelelően kell átírni, az utónév esetében a magyar megfelelőt kell feltüntetni.

1941. augusztus 11. : A Kárpáti Magyar Hírlap írta: augusztus 9–10-én „az ungvári vármegye környékét ellepték a csendőrök által behozott környékbeli kiutasított zsidók és családtagjaik. - Ugyancsak összeszedték a kétes állampolgárságú kárpátaljai zsidókat Munkács és Nagyszőlős vidékéről is. - Mintegy 1200 kiutasítottat útnak indítottak Kőrösmező felé, hogy az ottani táborból Galíciába irányítsák őket. - Tegnap váratlan intézkedés történt a kiutasítottak ügyében. - A belügyminisztérium értesítette az illetékes kárpátaljai hatóságokat, hogy a kiutasítások felfüggesztendők és a Galíciába irányított transzport hazaengedhető. - Ügyüket a helyi közigazgatási hatóságok felülvizsgálják és irataik beszerzésére határidőt kapnak. - Azokat a kárpátaljai zsidókat, akik a volt Galícia területén már elhelyezést találtak, az új rendelkezés nem érinti.”

1941. július : A kormányzói biztos előterjesztésére rendelet született arról, hogy „a kárpátaljai állami tisztviselők, tanítók és hasonló állású közalkalmazottak ellen szükségessé váló fegyelmi eljárások elrendelése ezentúl a kormányzói biztos hatáskörébe tartozik”. – A Kárpátaljai Mezőgazdasági Kamara jelentése szerint Kárpátalján a kincstári birtokok: erdő 153 456 kh, havasi legelő 60 000 kh, rét 22 000 kh, szántó 2800 kh, kert 700 kh, földadó alá nem eső terület 5511 kh. – VKM-rendeletre a kárpátaljai tanítók nem hagyhatják el állomáshelyeiket, hogy „igénybe vehetők” legyenek a mezőgazdasági munkák ellenőrzésére. – A földművelésügyi minisztérium a háborús viszonyokra való tekintettel „kettős termesztésre” hívta fel a kárpátaljai gazdákat. – Kárpátaljai ruszin fiatalokat irányítottak Szegedre, hogy szakmát tanuljanak. – Az Ungvárról kiutasítottak száma erre az időre meghaladta a 250-et.

1941. július 8. : A Kárpáti Magyar Hírlap írta: Kárpátalján „a rendkívüli fegyvergyakorlatra bevonult földműves foglalkozású egyének családja részére, azok kérelmére, a lakóhelyükhöz legközelebb eső honvédcsapat, a községi elöljáróság által igazolt kérelem esetén, megfelelő számú legénységet és igát bocsát rendelkezésre. Megsegítésben kisbirtokosok jöhetnek figyelembe.” – Ajtay Gábornak, Máramaros vármegye alispánjának felhívása: „Máramaros vármegye területén, ahol a zsidótörvény végrehajtása és – többek között – az ezzel kapcsolatos iparrevízió még meg sem kezdődött, több mint 45000 zsidó él, akik, illetőleg elődeik Galíciából, Bukovinából és Lengyelországból szivárogtak a vármegye területére. Magában Máramarossziget megyei városban a zsidók száma meghaladja a tízezret. - Figyelemmel Galícia egy jó részének a honvédcsapatok által történt megszállására, a kérdés méltányos rendezését a zsidótörvény rendelkezéseinek végrehajtása előtt megkísérlem és felhívom a vármegye területén lakó zsidóságot, s elsősorban azokat, akik Galíciába kívánnak költözni, hogy a vonatkozó jelentkezési ívek kitöltése végett illetékes hatóságuknál, nevezetesen: Máramarosszigeten a város polgármesterénél, illetőleg az általa kijelölt szervnél, községben pedig a községi elöljáróságoknál 8 napon belül jelentkezzenek. Felhívom az érdekeltek figyelmét arra, hogy átköltözésüket központilag fogom megszervezni és lebonyolítani, amit nagyban megkönnyít az a körülmény, hogy a megszállt területekről a lakosság nagy részét az oroszok eltávolították, illetőleg azok az orosz csapatokkal elmentek, így a zsidóság elhelyezése s új élet indítása nagyobb nehézségbe nem ütközik. - A zsidóság érdekeit szolgálja az, ha az itteni pozícióinak mielőbbi felszámolásával a vármegye területén levő bizonytalan helyzetét likvidálja, s hatósági támogatással új életet kezd Galícia földjén.” Ajtay a felhívással kapcsolatban a következőket nyilatkozta a Kárpáti Magyar Hírlapnak (lásd a július 18-i lapszámot): „Arra, hogy felhívást adjak ki a Máramaros vármegyében élő zsidósághoz az indított, hogy a zsidótörvény maradéktalan végrehajtása előtt módot adjak az itteni zsidóságnak arra, hogy megélhetését új körülmények között s nagyobb megrázkódtatás nélkül biztosíthassa.”

1941. június : Ungvár új polgármestere Megay László lett. – A kormányzói biztos elrendelte Kárpátalján az ellátás biztosítására a liszt- és kenyérkönyvek kiosztását. – Tanulmányúton Kárpátalján járt Perényi Zsigmond koronaőr, volt kormányzói biztos. – A munkácsi ruszin gimnázium csapata nyerte meg a Szent László vándordíjra kiírt országos ifjúsági labdarúgó-bajnokságot. A győztes csapatot a képviselőházban fogadta Bárdossy László miniszterelnök. – A kormányzói biztosság 24 oldalas tájékoztatót adott ki, melyben értékelte az általános háborús helyzetet és Kárpátalja viszonyait május–június hónapokban. – Munkácson lebontották Munkácsy Mihály festőművész szülőházát.

1941. június vége : A kárpátaljai véleményező és tanácsadó testület ülésén elhangzott: „az ország egyéb területéről Kárpátaljára költözött és letelepedett iparosok és kereskedők száma alatta marad az eredetileg tervezett számnak, mert 1200 kereskedő és iparos letelepítésére van szükség, ez a szám azonban körülbelül 500-ra csökkent, mert a kárpátaljai kereskedő- és iparossegédek közül sokan önállósították magukat. Az a látszat mintha ezek az önállósított kereskedő- és iparossegédek stróhman-szerepet vállaltak volna a régi volt zsidó tulajdonosok mellett. - Erre abból lehet következtetni, hogy ezek az önállósodott kereskedők és iparosok nem kértek kölcsönt az önállósítási alapból.” – A kormányzói biztosság tájékoztatása: „Kárpátalja népe napról-napra láthatja, hogy a mai igen nehéz európai helyzet mellett is a magyar kormány jóvoltából Kárpátalja gazdasági jólétet élvez. Azok a kérdések, amelyek fájdalmasak voltak és ellentéteket jelentettek, fokozatosan megenyhülnek. […] A jövőben pedig a helyzet még inkább meg fog javulni, mert azoknak az elemeknek, amelyek Kárpátalján politikai vagy népi okokból nem érzik jól magukat, módjukban lesz hamarosan oda távozni, ahol jobb megélhetést remélnek és érzelmeiknek megfelelő hazát találhatnak.”