Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1937. szeptember 4–5. : Beregszászban tartották az Egyesült Magyar Párt kárpátaljai kerületének gyűlését, ahol a vidék magyar kisebbségének gazdasági, kulturális és szociális problémáival, valamint időszerű politikai kérdésekkel foglalkoztak. Hokky Károly felszólalásából: Kárpátalján „magyar tanítóképző nincs és nem tudunk gondoskodni 311 magyar tanító utánpótlásáról”. Az elfogadott határozatból: fokozottan szolgálni a munkásság („a nemzeti közélet egyik legjelentősebb tényezője”) érdekeit, egyetértésben és megértésben élni a más nemzetiségű őslakosokkal, tiszteletben tartani nemzeti törekvéseiket, „magyarnak csak az tekinthető, aki nem támogat a magyarság ellen irányuló törekvést, politikai irányzatot”, továbbra is megmaradni az ellenzéki úton, a párt nem fogadja el a prágai parlament által a kormányzói hatáskör kibővítéséről hozott törvényt, „az autonómia kenyeret, megélhetést jelent, annak elmaradása pusztulást és tönkremenést”, fokozott figyelemmel kell kísérni a kárpátaljai magyar iskolaügyeket. – Felszentelték a felújított ősi radvánci római katolikus templomot. A bejárat előtt helyezték el Nepomuki Szent János 1726-ból származó szobrát, mely eddig az ungvári Bercsényi étterem előtt állt.

1937. szeptember 2. : A csehszlovák kormány és a Vatikán közötti megállapodás értelmében a munkácsi és az eperjesi egyházmegye kikerült az esztergomi püspök joghatósága alól, ahová 1918. szeptember 29.óta tartozott, és ideiglenes jelleggel az Apostoli Szentszéknek lett alárendelve. (1939 nyarán visszaállt az esztergomi főhatóság.) A bulla kimondja: a határ menti csonka egyházmegyék igazgatását a szóban forgó területen működő apostoli helynök vezetése alatt álló egyházi bizottság látja el. A rendi és szerzetesi kongregációk, amelyeknek egyházi vezetősége a külföldön van és megfelelő egyházrendi tartomány megszervezése cseh területen nem lehetséges, közvetlenül a rend generálisának fennhatósága alá tartoznak. Az ilyen szerzetesházak vezetői mindenkor cseh állampolgárok. Szeptember 10-én Sztojka Sándor görög katolikus püspök ezzel kapcsolatban a CSTI munkatársának azt nyilatkozta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít „a kerületi beosztásról szóló pápai bullának”, méltatta a modus vivendi fontosságát a kárpátaljai és a kelet-szlovenszkói görög katolikus egyház szempontjából. „A Csehszlovák Köztársaság határait most már a ruszin lakosság számára a szentatya is megszentelte és megáldotta. A modus vivendi első állomása a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye szempontjából az lesz, hogy hat ruszin egyházközség a román görög katolikus egyház joghatósága alá kerül, 6 román görög katolikus és 4 magyar görög katolikus egyházközséget pedig a munkácsi egyházmegyéhez csatolnak.”

1937. május 27. : A Kárpátaljai Általános Magyar Tanító Egyesület Beregszászban megtartotta évi rendes közgyűlését. A felszólaló Kormos Gerő ungvári református tanító megnyitó beszédében ismertette a magyar tanítóság célkitűzéseit és követeléseit. A közgyűlés követelte, hogy minden községben, ahol a magyarság száma eléri a húsz százalékot, állítsanak fel magyar óvodát. Ezenkívül minden községben, ahol legalább 40 magyar nemzetiségű tanköteles gyermek van, nyissanak magyar iskolát. Tiltakozott a közgyűlés amiatt, hogy az árvaházakban és a lelencintézetekben a magyar anyanyelvű gyermekek nem részesülnek magyar nyelvű nevelésben. Állást foglaltak az állami iskolák dologi terheinek a községekre való hárítása ellen. Megállapítást nyert, hogy a magyar iskolákban ugyanannyi tanterem hiányzik, mint amennyi rendelkezésre áll és hogy éppen „a legmagyarabb vidéken”, a Beregszászi járásban a legnagyobb a tanteremhiány. Foglalkozott a közgyűlés azzal a tarthatatlan állapottal, miszerint a magyar iskolákban nem magyar nemzetiségű tanítók működhetnek, sőt igazgatói állást is betölthetnek. A közgyűlés szükségesnek mondta ki, hogy Ungváron az Országos Hivatal keretén belül magyar ügyosztályt hozzanak létre. A tanítói utánpótlás megoldására a közgyűlés követelte, hogy a munkácsi állami tanítóképzőben nyissanak magyar párhuzamos osztályokat.

1937. április 27. : „A szudétanémet és a kárpátaljai német párt” benyújtotta a képviselőházban az alkotmány nemzetiségi határozatainak végrehajtására vonatkozó törvénytervezeteket: az 1.lehetőséget kér az egyes népcsoportoknak arra, hogy mint közjogi testületek alakuljanak meg; a 2.a nemzeti egyenjogúsággal kapcsolatban lehetővé kívánja tenni kártérítési igény benyújtását az állammal abban az esetben, ha az állam egyik szerve megsértené ezt az elvét; a 3.megállapítja az állam felelősségét azokért a károkért, amelyeket az állami szervek törvényellenes ténykedése okoz; a 4.szerint büntetéssel kellene szankcionálni az elnemzetietlenítésre irányuló hatalmi visszaéléseket, védelmébe veszi az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, oktatását, a nemzetiségi tulajdont, elsősorban a földbirtokot és a munkához való jogot; az 5.megállapítja a nemzetiségi arányszám igazságos alkalmazását; a 6.lehetőséget biztosítana a gyakorlatban jelenleg nem működő közigazgatási bíróságnak, hogy hatályon kívül helyezhesse a törvényhozó testületek és a kormány alkotmányellenes határozatait. Ilyen előterjesztéssel a „szabályszerűen megalakított népcsoport-szövetségek” fordulhatnának a közigazgatási bírósághoz.