Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1 2
48 találat

1928. május 10. : Ungvár főpolgármestere a napokban meghívót bocsátott ki az egyes politikai pártokhoz és a sajtóhoz, amelyben a köztársaság 10 éves fennállásának ünnepségét előkészítő értekezletre hívta meg őket. A kárpátaljai magyar pártszövetség Korláth Endre ügyvezető elnök aláírásával az alábbi nyilatkozatot adta ki: „A magyar nemzetnek ősi tulajdonsága, hogy más nemzetek érzelmeit mindig tiszteletben tartja. Ez a tisztelet annak a cseh nemzetnek szól, amely évszázadokon át meg tudta őrizni nemzeti öntudatát és büszkeségét. Viszont a magyar nemzet feltételezi, hogy a csehszlovák nemzet a magyarságban nemzetiségéhez való ragaszkodását, kultúrájának szeretetét, egyenes jellemét és a világháború katasztrófája utáni élni akarását tiszteli, s megveti azokat, akik önző érdekből vagy félelemből gyáván meghunyászkodnak, nemzetiségüket szolgalelkűen megtagadják, nemzeti kultúrájukat eldobják, csak azért, hogy ezzel némi előnyöket biztosíthassanak maguknak. - Mindezek leszögezése után meg kell állapítanunk, hogy az a felszabadulás és az azt követő államalkotás, amely a csehszlovák nemzet újraélédésének alapját adta meg, a nagy nemzettesttől elszakított és akarata ellenére ez állam határai közé zárt magyarság számára súlyos kisebbségi sorsot eredményezett. A kiszolgáltatottságnak az az érzése, amely a védtelen magyarságot a csehszlovák nemzet államalkotásának első napjaiban megszállotta, a mai napig sem múlt el. Az itt élő magyar nemzet a kisebbségnek nevezett elnyomottak siralmas sorsára jutott. Értelmisége állandóan apad, nagy része kenyerétől megfosztottan nyomorog, középiskolái jelentékeny részét és felső iskoláit elvették tőle. Gazdasági ereje állandóan fogy, mert úgy a gyarmati szellemű gazdasági politika, mint a könyörtelen adózási rendszer létalapját aláássa. - Mint hivatalos kisebbség, még csak a békeszerződésekben biztosított jogaihoz sem juthatott hozzá az elmúlt tíz esztendő alatt, úgy hogy ma sem érezheti magát itthon ősi földjén, eltekintve attól, hogy politikai téren a törvényalkotás legszentebb jogától is kizárta egy cseh nemzeti soviniszta kormánytöbbség uralma. Mindezeket vegye figyelembe a jubileumot ünneplő cseh nemzet, amely a saját testén a magyar nemzet mai sorsához hasonló sorsot évszázadokon át viselte. Ha tehát tiszteletben tartja a világháború után vesztes magyarság nemzeti érzéseit, ne kényszerítse a cseh nemzeti dicsőség ünneplésére és ne sokszorozza a magyarság fájdalmát azzal, hogy kisebbségi sora tízéves gyászában örömünnepet kelljen ülnie.”

1 2
48 találat